Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-38

Az országgyűlés képviselőházának 38. Igenis, ki kell tenni azt, aki a neki juttatott földet nem gondozza és nem kezeli legalább azzal a szeretettel, amint gondozta az, akitől elvették, ki kell tenni azt, aki nem törekedett ezen a földön legalább olyan eredményt produkálni, mint az, akitől ezt a földet elvették. Ez a legminimálisabb követelménye a nemzetnek azoktól, akiknek a földet juttatja s nagyon káros útra vezetne, ha mi ebből politikumot csinálnánk. Nem akarjuk kitenni a jóhiszemüt, de igenis, ki fogjuk tenni azokat a konok nemfizetőket, amilyenek minden ellenzéki és kormánypárti kerületben igenis, vaunak. Mert száz nemfizető közül 90 lehet jóravaló, és lehet, hogy aszály, szárazság és egyéb természeti kár miatt nem fizet, de ott van a 10% konok, aki nem fizet és elrontja a többinek a fizetőkészségét. Ezeket igenis, minden körülmények között ki fogjuk tenni, ha nem teszik meg kötelességüket. Mert nem azért állok én itt ki ilyen erőteljes földbirtokpolitika mellett ezen áz oldalon, hogy védjem azt, aki az én állításaimat a gyakorlatban megcáfolja azzal, hogy nem tesz eleget kötelességének. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől.) Még csak néhány szót szeretnék szólni ennek a problémának most már a népi részéről. Sajnos, van a kérdésnek egy igen szomorú népi része is. Ennek a jeleit, mi képviselők, talán a legjobban látjuk és érezzük. Ez a falu elnéptelenedése, a faluról való elvándorlás, a falusitól való irtózás. Mi.it ahogy a múltkor mondtam, az embert, aki, mint én is, falun születtem és nőttem fel, különös érzés fogja el, ha a mostani időkben végigmegy a falun, — hiszen 15 esztendőn keresztül gyakran, mindig jártam a falut és járom most is, — és beszélget az emberekkel, úgy érzi, hogy: nincs értelme parasztnak lenni. Tisztelettel kérek félóra meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatik a kért félórai meghoszszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. János Áron; Ennek a rendkívül szomorú jelenségnek két alapja van, az egyik a gazdasági, a másik a népi. Mind a kettő világjelenség. Én nem akarok ezekről a világjelenségekről pártunk vagy a kormányzat szempontjából semmiféle előnyt szereni, csak azt szeretem, ha méltóztanék meglátni ezeket a jelenségeket, hiszen annak, aki objektíve akarja a kérdést megoldani, ismernie kell ezeket a kísérő jelenségeket. Az egyik világjelenség az, amelyet a leg; utóbb, azt hiszem, a csikágói mezőgazdasági konferencia állapított meg, hogy mindaddig nem lehet szociális megnyugvás az egész világon, amíg a mezőgazdasági árakat nem stabilizálják és pedig a jóval magasabb ipari és egyéb áraknak megfelelően nem stabilizálják. Az egész világon megvan tehát ez a nyugtalanság, — állapította meg ez a konferencia — megvan a mezőgazdasági árak leesése és megvan a stabilitás hiánya. Ez nálunk is megvan és talán fokozottabb mértékben. Igenis, törekednünk kell arra, bármennyire világjelenség ez, hogy amennyire lehet, a magunk gazdaságpolitikájával igyekezzünk ezt kiegyensúlyozni. A másik ok — azt mondhatnám — európai járvány. Nagyon* szeretném, ha a képviselőháznak azok a tagjai, akik nem olvasták még el, vegyék maguknak a fáradságot, — én is a képviselőház könyvtárából vettem most ki, de azelőtt már elolvastam — olvassák el Erdei Ferenc »Parasztok« _^_^^_ ütése 1939 október 13-án, pénteken. 249 című könyvét, (Felkiáltások a baloldalon: Megvan! Olvastuk!) amelyben ragyogó okfejtéssel van ez a szörnyű járvány, ez a folyamat megrajzolva, ahogy elmondja, hogy Nyugat-Európában a parasztság egyrésze politikailag «s társadalmilag odaállt a polgári elemhez, a másik része odaállt az ipari munkássághoz, tehát eltűnt a parasztságnak a régi formája. Az egyik felfelé ment, a másik lefelé. Északon, ahol még érdemes parasztnak lenni, és ahol — mint ahogry ő írja — még szép az élet és vannak szépségek a falun, maga a parasztság formálta át az egész társadalmat a saját képére es ott, azokban az országokban, ahol a bibliai életformát talán a legjobban meg tudták valósítani, ma tényleg egy ilyen felsőbb, magasabb paraszti formában élnek, ami kívánatos minden olyan nép számára, amelynek ilyen nagy mezőgazdasága és parasztsága van. Keleten megmaradtak a parasztok abban az ősi formájukban, ahogy valaha voltak és itt középen szörnyű állapot van, az átmenetnek a legszörnyűbb állapota, ahol még azt sem tudjuk, vájjon merre tudunk menni, merre lehet ebből a mostani válságból kivezetni parasztjainkat. Kétségtelen azonban, hogy itt egy irtózatos válság van, és mindnyájan érezték ezt, t. képviselőtársaim, hiszen számtalan sokan jönnek t. képviselőtársaimhoz, és ma már jómódú gazdaemberek is azt kérik, hogy tessék a fiamat a Beszkárt.-nál vagy a postánál elhelyezni, egy kis szerény nyugdíjas állásba. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az a 30—40—50—60 vagy 100 pengő nyugdíj még mindig igen magas életnívót biztosít, egy valóságos hitbizomány ahhoz a lehetőséghez képest, amelyet nyolc vagy tíz holdon elő tud állítani a szegény falusi ember. (Ügy van! Ügy van! — Tóth János: A gazdák irigylik a kisbírót!) T. Képviselőház! Ez egy igen nagy válság ós semmi szín alatt nem tudjuk megoldani úgy, ha azokat az ellentéteket, amelyek kétségtelenül fennállnak, a falun is el nem tüntetjük. Hiszen a tízholdas lenézi áz ötholdast, az pedig lenézi a kétholdast. (Ügy van! Ügy van!) Ezek igen nagy bajok, és ezek a bajok megvannak felül, és sajnos, megvannak a társadalom alsó rétegében is, de t. képviselőtársaim, nekünk elsősorban kötelességünk ezeket az ellentéteket lenyesegetni. Lenyesegetni szép szóval és lelki neveléssel, de elsősorban és természetesen megfelelő gazdaságpolitikával, amenynyire tőlünk függ, mert ismétlem, hogy ez is világgazdasági jelenség. T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy pár szót szólhassak magáról a javaslatról is, miután nagyvonalakban bátor voltam vázolni magát az egész fÖldbirtokpolitikát. T. Képviselőház! A javaslat, amely előttünk fekszik, elsősorban a kishaszonbérletekről intézkedik, és én mégis azt mondom, hogy a javaslat, mint ennek a nagyobb elgondolásnak a keretébe beilleszthető egységes egész, teljesen megfelel annak a célnak, amelyet el akarunk érni. A javaslatnak vannak olyan meszszemenő előnyei, amelyekkel e pillanatban talán még nem foglalkoztak eléggé azok a képviselőtársaim, akik túlzott kritikával kísérték a javaslatot. T. Képviselőház! ígér nekünk a javaslat másfélmillió holdat, ós az 5. §-ában azt igéri, hogy ezt a másfélmillió holdat a törvény lehe

: tőségei szerint már azonnal oda lehet juttatni tulajdonul is azoknak a bérlőknek, akik azt