Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-28

Az országgyűlés képviselőházának 28. don, hogy ilyen esetben özvegyi járadék illeti meg az özvegyet, ha az elíhúnyt munkavállaló munkavállalói járulékát az 1938 :XII. te. életbelépése napjától a halálának évét megelőző naptári évig legalább 15 héten keresztül lerótta. A törvényjavaslat azért említi a halált megelőző naptári évet, mert feltehető, hogy az illető halálának évében már amúgyis beteg volt és így ez oknál fogva munkavállalói járulékát nem tudta befizetni. A törvényjavaslatnak ez az átmeneti rendelkezése a dolog természete szerint 1954-ben megszűnik, mert ha az 1938. évet, az említett törvény életbelépésének napját veszem és ehhez hozzászámítom a 15 évet, 1954-et kapok, tehát 1954-től kezdve már az lesz a helyzet, hogy mindenki megszerezhette az igényjogosultságot, aki pedig nem szerezte meg, az ÖnM'bája folytán nem szerezte meg ÖS így ezek szerint további átmeneti rendelkezésnek nem volna értelme és nem lenne jogosultsága. A törvényjavaslat még- azt a megszorítást tartalmazza ennél a kategóriánál, hogy az özvegynek csak akkor folyósítanak özvegyi járadékot, ha férje halálakor az 50. évet betöltötte. Az előbb említett három kategóriát illetőleg a törvényjavaslatnak azonban az a generális rendelkezése, hogy az özvegy számára akkor nyílik meg férje után az özvegyi járadékra való jogigénye, amikor a 60. évet már betöltötte. (Meskó Zoltán: Miért nem már előbb? Korán öregednek ezek az asszonyok, nem mint a pesti dámák a Gerbeaudban!) T. képviselőtársam, én nagyon jól tudom, mi a különbség a vidéki szegény asszonyok és a pesti dámák között, (Meskó Zoltán: ötvenéves korukban öreg-ek már!) méltóztassanak azonban megengedni, hogy erre a törvényjavaslat indokolásának végén térjek ki. A törvényjavaslat értelmében az özvegyi járadékot az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet fizeti ki. A törvényjavaslatnak ez a rendelkezése helyes és logikus, mert hiszen ha a javaslat az 1938:XII. tc.-be van beleépítve és az 1938:XII. te.-kel kapcsolatos adminisztratív és egyéb munkákat, az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet végzi, indokolt és érthető, hogy ezt a szolgáltatási ágat is az említett biztosító intézet hatáskörébe utaljuk. Az özvegyi járadék legkisebb összegét a törvényjavaslat 48 pengőben állapítja meg. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az semmi!) T. képviselőtársam, erre is ki fogok térni. Meglehet, hogy t. képviselőtársamnak a 48 pengő nem jelent semmit, de legyen meggyőződve arról, ihogy amikor azokról az özvegyekről, akik eddig nem kaptak semmit, most ilymódon is gondoskodás történik, amikor pedig* végeredményben a férjük ehhez a biztosítási összeghez úgyszólván semmivel sem járult hozzá, akkor— méltóztassanak megengedni — ezt a kérdést nem lehet félvállról kezelni. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Külöriben is ez a kérdés tisztára fedezeti kérdés s ezzel a fedezeti kérdéssel úgyis bőven és részletesen kívánok foglalkozni. Ha tehát az ismertetettek után módot látunk arra, hogy a fedezetet emelni lehessen, vagyis a mezőgazdasági munkavállalókat és a munkaadókat a jelenleginél jobban meg lehessen terhelni, akkor nem hiszem, t. Képviselőház, hogy a kormányzat elzárkóznék az elől. (Zaj a szélsőbaloldalon. =— yitéz Baky László: Más mód is van rá! — ülése 1939 szeptember 21~én, csütörtökön. 13 Meskó Zoltán: Majd mi megjelölünk forrásokat!) T, képviselőtársam, nagyon helyes, ha meg méltóztatnak jelölni forrásokat... (Meskó Zoltán: Sejti, hogy hol?!) Elnök: Csendet kérek! Megay Károly:... méltóztassanak azonban megengedni, nekem azokról a forrásokról kell beszélnem és azokat a forrásokat kell ismertetnem, amelyeket a törvényjavaslat tartalmaz. (Matolesy Mátyás: beihez szerep!) Ha nehéz is, meg fogom próbálni megindokolni, t. képviselőtársam. A törvényjavaslat természetesen megállapítja azokat az okokat is, amelyek ha fennforognak, megszüntetik a járadékra való jogosultságot, abban az esetben is, ha az előbb említett feltételeknek az özvegy egyébként megfelel. A javaslat három esetben zárja ki a járadékra egyébként jogosult özvegyet a járadék élvezetéből. A törvényjavaslat értelmében nem részesül özvegyi járadékban az az özvegy, aki már öregségi járadékban részesülő mezőgazdasági munkavállalóval kötött házasságot; tehát az az asszony, aki olyan mezőgazdasági munkavállalóval köt házasságot, aki már öregségi járadékot élvez, férje elhunyta után nem részesül özvegyi járadékban. Mit jelent ez, t. Ház? Minthogy az 1938 :X1I. te. értelmében a mezőgazdasági munkavállalónak 65, illetőleg 63 éves^ korában nyílik meg a járadékra való jogigénye, ez a rendelkezés végeredményben azt jelenti, hogy az az aszszony, aki 65 évnél idősebb mezőgazdasági munkavállalóval köt házasságot, férje elhunyta után nem részesül özvegyi járadékban. Igyekeztem ezt a kérdést a statisztika szemszögéből is nézni. Sajnos, errevonatkozólag nem találtam pontos statisztikai adatokat, azonban az 50 éven felüliek házasságkötésének rányszáma 1'6%, tehát olyan minimális és elhanyagolható ez a szám, hogy ezt a rendelkezést így kellett meghozni. (Meskó Zoltán: Annál inkább meg kell nekik adni, ha nem számít! Maga ellen beszél!) Nem lehet megadni azért, mert feltehető az, hogy ebben az esetben visszaélések lehetnek, például valaki csak azért köt házasságot egy 65 évnél idősebb mezőgazdasági munkással, hogy annak elhunyta után az özvegyi járadék biztosíttassék a számára. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez nem visszaélés!) T. képviselőtársaim, ez elégnagy dolog. Azt méltóztatik mondani, hogy nem jelent semmit, de társadalometikai szempontból sem lehet házasságot kötni azért, hogy az asszony férje elhalta után özvegyi járadékban részesüljön (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) egy olyan Összegből, amelyet végeredményben a közösség áldozatából gyűjtenek össze. Nem részesül továbbá özvegyi járadékban az az özvegy sem, aki két évnél rövidebb időt töltött férjével házassági életközösségben. A törvényjavaslat ennél a kérdésnél a nyugdíjszolgáltatások rendszerének elvét követi. Meg kellett ugyanis állapítani a házassági életközösség legrövidebb idejét a járadékigény jogosultsága szempontjából. Családvédelmi szempontból azonban helyesen állapítja meg a ja vaslat, hogy még ebben az esetben is, ha tehát a kétévi házassági együttélés nincs is meg, megnyílik az özvegynek a járadék folyósításira való jogigénye, ha a házasságból gyei^