Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-38

Áz országgyűlés képviselőházának 38. lúése 1939 október 13-an, péniekefi. 245 mikró-Európát érdeklő problémának az egyetlen megoldását, hogy magyar vezetéssel és a magyarság előretolásával fogjanak össze ezek a kis népek saját érdekeik megvédésére és amikor Európának minden nagyobb nemzetében egyre több a felismerése annak, hogy Magyarországot mindenképpen meg kell erősíteni, akkor, t. Képviselőház, tragikus volna, ha mi magunk nem ismernők ezt fel és nem követnők ezt az utat, amely a belső megerősödésen keresztül bennünket valóban képessé fog tenni arra, hogy vezetője legyünk azoknak a kis népek csoportjának itt a Dunamedencében, amelyek egymásra akarnak találni és hogy betÖltsük azt a szerepet, amelyet olyan sokáig betöltöttünk és amelyet be fogunk tölteni ezen a helyen, amelyet Isten és a történelem egyedül és kizárólag a magyar nemzet számára jelölt ki. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a, baloldalon.) T. Képviselőház! Ezekben akartam rámutatni arra, hogy nem többtermelósi probléma, vagy hogy ne adjak támadási felületet, úgy mondom, hogy nem tisztán többtermelési probléma a magyar földbirtokreform, hanem ennél sokkal több. Igenis, többet kell termelni, de szeretném, ha meghallgatnák és megértenék azok is, akik ma még ellenzik a magyar földbirtok helyesebb megoszlását, hogy nemcsak búzából és nemcsak répából kell többet termelni, hanem elsősorban emberből keli többet termelni, (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobbés a baloldalon.) mert csak akkor maradhat meg itt ez a nemzet, akármennyit is fog termelni búzából, ha elsősorban emberből termel többet és ki fogia termelni azt a 10—15 millió parasztot, akiket semmiféle impérium- vagy szociális válság nem söpörhet el. (Élénk he lyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) T. Képviselőház! Most áttérnék a másik premisszámra és pedig arra a különbségre, amely a tulajdoni juttatás és a bérleti juttatás között van. Én lényeges különbséget latok kihatásaiban a között, hogy tulajdonul vagy a között, hogy bérletül juttatjuk-e a földet es egészen őszintén megmondom, mint ahogy a földmívelósügyi miniszter úrnak is bátor voltam megmondani, hogy ha nem látnám biztosítva ebben a javaslatban azt a lehetőséget, amelyet én végeredményben el szeretnek érni, akkor nagyon nehéz lelkiismereti probléma előtt állnék ezzel a törvényjavaslattal, de hala Istennek, nemcsak ezt látom, hanem latom azt a jóindulatot is, amellyel a miniszter ur minden indítványunkat és minden e tekintetben tett észrevételünket honorálta. (Ügy van! Ugy van

t __ Taps a jobboldalon.) Itt a Haz színe előtt mondok ezért őszinte köszönetet a foldmívelésriigyi miniszter úrnak. (Éljenzés és taps a jobbóldalon.) T. Képviselőház! A tulajdon és a bérlet kérdésében elsősorban azokat a gyakorlati gazdaságpolitikai szempontokat szeretném megvizsgálni, amelyeiket már igen alaposan es igen szakszerűen méltóztattak kimeríteni es amelyeket talán abban foglalhatnánk össze, hogy a tulajdonos már nem, a bérlő még nem tartja magáénak a földet és így bizony többékevésbbé — nem mindenütt, de igen sok helyen — árva az a föld, senki sem kezeli azzal a szeretettel, mint a sajátját és így ez a forma gazdaságpolitikailag sem megfelelő (Ügy van! a szélsőbaloldalón.) és nem éri el azt a célt, amelyet nemzeti szempontból el I akarunk érni. Ismétlem, nagyon értékes fel- I szólalások voltak ebben a tekintetben, nem kívánom ezeket érinteni. Inkább, ha meg méltóztatnak engedni, egy kicsit a kérdés lélektani hátterét és a társadalomra gyakorolt kihatásait szeretném vizsgálat tárgyává tenni, hogy azután a nemzet szempontjából levonandó konklúziómnál ez a premisszám segítségemre legyen. T. Képviselőház! A mi nacionalista és mondjuk, (Matolcsy Mátyás: ...szocialista! — Derültség a szélsőbaloldalón.) filozófiai felfogásunk tagadja, cáfolja a történelmi materializmust ós azt mondja, hogy nem az anyag irányítja a nemzetek, az emberiség sorsát, hanem a lélek, a szellem ós az eszmék irányítják. Mindenesetre a marxista történelmi materializmusnak ez a cáfolata helyes, nekünk ezt tökéletesen el kell fogadnunk. Ez a tan, ez az elmélet sem állítja azonban azért azt, hogy a fejlődést teljesen el lehet vonatkoztatni magától a materiától és igenis a szociológusok, főleg az agrárszociológusok sem tagadják, hogy a gazdasági helyzetnek és elsősorban a földbirtokviszonyoknak, a földbirtok megoszlásának helyzete lényegesen kihat a társadalom alakulására. Nem akarom ezeket az agrár szociológusokat idézni, hanem csak hivatkozom rájuk, ők gyakran hivatkoznak Loria Achilles olasz professzorra, aki egyenesen azt állítja, hogy a társadalom alakulása tökéletesen a földbirtokpolitikai viszonyok függvénye és a társadalom képe majdnem tökéletes tükörképe annak, miképpen oszlik meg egy államban a földbirtok. Erre érdekes példákat hoznak fel. Legyen szabad tanulságképpen néhányat megemlítenem. Elsősorban hivatkozik a francia kispolgári demokráciára. Egy pillanatig sincs vita köztünk, azt hiszem abban, hogy a francia kisbirtokrendszernek, amely már a forradalom alatt és után kifejlődött, ez a később kifejőldött kispolgári demokrácia valóban tökéletes tükörképe. De hivatkozik itt például a porosz viszonyokra is. Azt mondja, hogy Poroszországnak az a majdnem katonásan fegyelmezett társadalma tökéletesen tükrözi vissza a Rittergutoknak, a nagy- és törpe-hitbizományoknak és egyéb birtokoknak azt a sajátságos rendszerét, amely ezeket a birtoktípusokat szinte hierarchikusan sorakoztatja egymásmellé. Vagy példa erre a balkáni kisnépek demokráciája és az ottani kisparaszt birtokrendszer. De a legérdekesebb a helyzet és legérdekesebb a kép a háború előtti Oroszországban, ahol tudvalevőleg a föld háromnegyedrésze volt állami, egyházi és főúri nagybirtok. Csak, egynegyedrésze volt a parasztok kezében és ez az egynegyedrész is főleg az úgynevezett Mir kötelékében műveltetett, ami azt jelentette, hogy 3 évenként sorshúzás útján felosztották a község földjét az ottani Mir tagjai között, 3 évre meghatározták a birtoklást. Miután azonban a szabályok kimondták, hogy kétharmad többséggel új felosztást lehet provokálni, a helyett, hogy ez alatt a három év alatt nyomban megindult volna a munka, a férfi-népség, a parasztság a kocsmákban és más gyülekező helyeken szervezkedett, kon spirált, hogy létrehozza ezt a kétharmad többséget, mert természetesen mindig vannak elégedetlenek és ezek az elégedetlenek el akarták érni azt a kétharmad többségt, amellyel a Mir birtokát újra lehetett sorshúzás útján felosztani. Azt mondják ezek az agrár-szociológusok, hogy ide kell visszavezetni azt a konspiratív orosz lelket, azt a középosztályban 39*