Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-37
Az országgyűlés képviselőházának 37. ülése 1939 október 12-én. csütörtökön. 229 János: De öröktulajdonba is lehet, hosszúlejáratú kölcsönnel!) Ha van tőke. (Rassay Károly: Ügy, mint Galíciában?) Mondom, nem az ideális megoldásokat, nem a vágy álmákat, nem a lehető legkedvezőbb viszonyok mellett lehetséges lehető legkedvezőbb megoldást akarom ecsetelni. Én vizsgáltam az okokat, hogy miért fogadjam el, vagy miért ne fogadjam el ezt a javaslatot. Kénytelen vagyok elfogadni azért, inert az észszerűség határain belül iparkodik az ország teherbíróképességének megfelelően annyit juttatni, amennyit lehet. Ha már a bérleti formánál tartunk: a nélkül, hogy érinteném a javaslat lényegét, meg kell mondanom, nem látom be, hogy miért ne lehetne a bérlet helyébe az örökbérletet léptetni. Ha már a részleteknél tartunk, — például a kisbérleteknél — akkor nem látom be, miért ne lehetne — amire a törvényjavaslat lehetőséget is nyújt — a kisbérlet helyett fokozottabb mértékben előtérbe helyezni a kisrészeshaszonbérletet, mint arra a kisemberre nézve is rizikomentesebb bérleti formát. Ezek részletkérdések, amelyeknek taglalásába nem is akarok most belemenni, merthiszen ezeket a bizottsági részletes tárgyalás során fogjuk majd eldönteni. Én most általánosságban akarok a javaslatról beszélni. Minden földbirtokpolitikai törvényalkotásnak, szerintem, szemelőtt kell tartania bizonyos momentumokat, amelyeknek szemelőtt tartása azonban természetesen nem alkalmas arra, hogy a földkérdést agitatív célokra használjuk fel, hogy a földkérdés szárnyain népszerűségre emelkedjünk, de amelyek vizsgálata igenis szükséges akkor, ha valóban cselekedni akarunk; ha nemcsak hirdetni akarjuk ezeket az elveket, hanem valóban tenni is akarunk valamit. De szükséges ez akkor is, ha valóban olyan módon akarjuk a földbirtokpolitikai alkotásokat létrehozni, amely az egyik oldalon az érdekeltekre nézve a lehető legnagyobb haszonnal, a másik oldalon pedig a lehető legkisebb kárral jár, mert ezzel az ország közgazdasági ós szociális életét megóvjuk a súlyosabb megrázkódtatásoktól. Minden földreformnak, minden földhöz juttatásnak a határait három pontban látom. Az egyik természetesen maga a rendelkezésre álló földmennyiség. Sajnos, Magyarország határait nem tudjuk gumiszerűen kiterjeszteni a szerint, ahogy a földre szükség van. (Tóth János: Azt hiszem, hogy 200.000 holdból lehetne! — Gr. Hunyady Ferenc: Egy kicsit még lehet!) Az egyik tehát a rendelkezésre álló földmeuynyiség, a másik pedig a termelés érdeke. Nem szabad addig a határig elmennünk semmilyen földreformban, amely határ a termelés érdekeit veszélyeztetné, amelyen túl már esetleg a mezőgazdasági exportérdekek és az élelmezési érdekek is kárt szenvednének. A harmadik pont alá pedig a szociális követelmények tartoznak. A földmennyiségre vonatkozólag pontos statisztikák állnak rendelkezésünkre, amelyeket meg vagyok róla győződve, az ehhez a javaslathoz hozzászólok és az igen t. kormány is pontosan tanulmányozták és e statisztikák tanulmányozása is egyik Összetevője volt kialakult véleményünknek. A termelési érdekekkel kapcsolatban ott volt a legnagyobb vita eddig a javaslat elfogadói és ellenzői között, hogy melyik birtoktípus termel többet, a nagybirtok vagy a kisbirtok 1 ? (Mozgás a baloldalon.) Meg méltóztatik majd IvtfPVISELőHÁ/J NAPÉO ÍJ. hallani. Nem lehet egyszerűen általánosságban kijelenteni azt, hogy a kisbirtok vagy a nagybirtok termel többet. (Közbeszólás balfelől: A gazdától függ! — Egy hang a baloldalon: De a kisbirtok több közterhet visel! — Meskó Zoltán: Vass József, mint közélelmezési miniszter, kimutatta! — Zaj. — Elnök csenget.) Van ilyen ós amolyan birtok is, amelyik többet termel. A termelés érdekeinek védelménél semmiesetre sem szabad egyoldalú álláspontra helyezkedni, nem szabad előre kialakítani a véleményünket és a szerint idomítani a statisztikát. A statisztika ugyanis tudvalevően olyan tudomány, amellyel csodálatos számtani játékokat lehet végbe vinni. Tárgyilagosan kell tanulmányozni a statisztikát és úgy kell kialakítani a véleményt. A harmadik pontba tartoznak —- mint említettem — a szociális követelmények, amelyek igenis a legfontosabbak. Először is azért, mert magának a törvényjavaslatnak a célja is elsősorban szociális intézkedés, de azért is, mert ahogyan szociális^ szempontból előnyöket akar és fog is biztosítani egyesek részére, éppenúgy meglehetősen nagy tömegeket fog szociális bizonytalanságba dönteni. De kell is, hogy szociális bizonytalanságba döntse minden földbirtokpolitikai intézkedés azokat, akik nem jutnak földhöz, ha kellő gondoskodás nem történik róluk. T. Ház! Az első szociális követelmény egy ilyen földbirtokpolitikai törvénynél természetesen az, hogy akiknek juttat valamit, azok valóban kedvezőbb helyzetbe jussanak, mint amilyenben azelőtt voltak. A második, ennél nem kevésbbé fontos követelmény az, hogy akik a föld elaprózódása folytán munkalehetőségeiket elvesztik, azoknak megfelelő és legalább is addigi életstandardjuknál nem rosszabb szociális helyzetet és kereseti lehetőségeket nyújtson. Fülembe csengenek még Eckhardt Tibor képviselőtársam szavai, aki szerint ennek a javaslatnak főhibája, hogy ezt a kérdést nem alulról, hanem felülről nézi, nem abból a szemszögből, hogy kinek ad, hogy kinek mit juttat és hogyan juttat, hanem hogy kitől mit vesz el és hogyan és milyen feltételek mellett veszi el, stb. Amennyiben Eckhardt Tibornak ez a szemrehányása megállana, akkor ez tényleg nagy hiba lenne, mint ahogyan minden egyoldalú álláspont nagy hiba és ahogyan mindig hiba, ha valamely kérdést csak egyoldalú szemszögből nézünk. Ennél cl Jet vaslatnál, még ott is, ahol annak minden intézkedését magam sem tartom kielégítőnek, nem annyira azt látom, hogy felülről nézné a kérdést, hanem inkább azt tudnám hibájául felróni, hogy túlságosan sematizál, túlságosan irodaszerüen tekinti, (Bodor Márton: Sok a kibúvó!) túlságosan egy kaptafára húzza ezeket a kérdéseket. Hiszen tudjuk, hogy ha van olyan kérdés, amelynél az egy kaptafára húzás nagy hiba, amelynél a helyi viszonyokat sokkal inkább figyelembe kell venni, mint másutt, az éppen a földkérdés, mert egy hold föld nem ér mindenütt ugyanannyit, egy hold föld értéke itt lehet több, amott kevesebb. De nemcsak a föld minősége, hanem fekvése, a közlekedési viszonyok, a piac, a lakosságnak egyéb foglalkozási ágak szerint való megoszlása és száz más tényező is összejátszik itt. Az egyetlen helyes nézőpont, vagy — ahogyan Eckhardt Tibor képviselőtársam mondta — szemszög az ilyen kérdések vizsgálatánál az ország egyetemes 3(i
