Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-36

Az. országgyűlés képviselőházának 36. ceni és a szegedi országos vásárt. (Helyeslés és éljenzés.) Amikor tehát a helyi viszonyok azt megengedik, akkor én igenis abban az irányban dolgozom, hogy a kivételek szűkítésével a vasárnapi szünetet teljesebbé tegyük. Legyen meggyőződve a képviselő úr, hogy ezt Makó vidékén is meg fogom tenni, abban az esetben, ha az érdekeltek kívánságára támaszkodhatom és nem sértem ezzel egyes személyek, vagy egyes csoportok érdekeit. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni? (igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Hubay Kálmán képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »1. Hajlandó-e elismerni a miniszterelnök lir azt, miszerint a folyó hó 28-án tartott pártközi értekezleten tett ama kijelentése, hogy a politikai elítéltek számára adandó közkegyelem kérdését még csak politikai tárgyalás anyagává sem hajlandó tenni, a mindeddig fennálló politikai béke további fenntartását a Nyilaskeresztes Párt számára teljesen lehetetlenné teszi? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr elismerni, miszerint az előbb már említett pártközi értekezleten tett ama kijelentése, hogy a közigazgatási bíróság által hatályát vesztettnek nyilvánított 4352/1920. int. B. M. számúinternálási rendeletet továbbra is hatályosnak tartja és az internálások megszüntetése tekintetében intézkedni nem hajlandó, — a mindeddig fennálló politikai béke további fenntartását a Nyilaskeresztes Párt számára teljesen lehetetlenné teszi? 3. Hajlandó-e a minisztereinöik úr elismerni, miszerint a már említett pártközi értekezleten tett ama kijelentése, hogy a köztisztviselőket a nemzeti szocialista pártoktól eltiltó kormányrendelet már úgyis értelmét vesztette, mert a tisztviselők a tilalom dacára tagjai e pártoknak, — ennek dacára a miniszterelnök úr, saját bevallása szerint, mégsem hajlandó e rendeletet visszavonni, a mindeddig fennálló politikai béke fenntartását a jövőre nézve a Nyilaskeresztes Párt számára teljesen lehetetlenné teszi?« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen, interpellációja töröltetik. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úrnak a

1 pénzügyminiszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a kis szőlősgazdiatársadalom félmilliónyi táborát milyen rendkívüli gazdasági veszteségéri azáltal, hogy a meg nem szervezett gyümölcsértékesítés következtében eladatlanul maradt nagymennyiségű gyümölcs-, főleg szilvatermésüket a jelenleg érvényben lévő szesz; törvény rendelkezései következtében kifőzni nem tudják? 2. Hajlandó-e a miniszter úr a kis szőlősgazdák érdekében a törvényben lefektetett rendkívüli alacsony termelési kereteket megfelelő mértékben felemelni és kedvezményes szesztermelési adót előírni, hogy ezáltal 10—15 millió pengőt érő és más formában egyáltalában nem értékesíthető nyersanyagot a végpusztulástól megmentsenek ?« KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. ülése 1939 október 11-én, szerdán. 205 Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Sajnálattal tapasztalom, hogy a miniszter úr nincs jelen és erre a rendkívül súlyos kérdésre választ nem kaphatok. A kis szőlősgazdatársadalom rendkívül súlyos helyzetbe került a nyár és főleg az ősz folyamán azért, mert a gyümölcsértékesítés terén tapasztalható nagy válság után a gyümölcscefre kifőzése rendkívüli nehézségekbe ütközik. Legyen szabad felemlítenem azt, hogy az egy évvel ezelőtt meghozott szesztörvényben a nagy ipari szeszgyárak termelési keretét megvonták ugyan, ugyanebben a törvényben azonban a mezőgazdasági kistermelőknek, kis szőlősgazdáknak a főzési keretét is megállapították és ebben az egy esetben egészen különös módon — mert ahogy az előbb említettem, a törvényjavaslatok és törvények konkrétumokat soha nem tartalmaznak — a törvény nagyon is konkréten intézkedett, mert leszögezte, hogy a kis szeszfőzdékben, pálinkafőzdékben 15.000 abszolút hektoliternél több szeszt termelni nem lehet, egy-egy üst pedig nem termelhet többet 25 abszolút hektoliternél. Én akkor is nagyon élesen kifogásoltam ezt az intézkedést, mert ennek a 15.000 abszolút hektoliternek 'törvényben való lekötése nyilvánvalóan nem helyes, hiszen bebizonyítottam akkor, hogy voltak olyan esztendők, amikor a gyümölcsszesztermelés sokkal többre rúgott és volt olyan idő, amikor a kisüstön főtt szesz 48.000 abszolút hektolitert tett ki, tehát pontosan

r háromszorosát annak, amit á törvény engedélyezett. Láthatjuk tehát, hogy ez a 15.000 abszolút hektoliter három-négy olyan esztendőnek átlagából adódott, amikor egy viszonylag alacsonyabb bortermés, kevesebb törköly és kisebb gyümölcstermés mellékterméke dolgoztatott fel. T. Ház! Amit vázoltunk, száz százalékig igazolódott és most, sajnos, tapasztaljuk azt, hogy az óriási gyümölcstermés és meglehetősen jó bortermés idején a kis-szőlősgazdatársadalom ezt az egyébként fel nem használható nyersanyagot értékesítés nélkül kénytelen elhajítani. (Úgy van! Ügy van! balfelőL) 10—15 millió pengő értékveszteség származik ebből egyszerűen^ csak azért, mert a szesztörvény által felállított szeszegyedáruság nem teszi lehetővé, hogy a kistermelők, kisszőlősgazdák nyersanyagukat kifőzzék. (Tóth János: E helyett búzát és rozsot főzetnek!) Mi történik e helyett Az ipari, illetve mezőgazdasági szeszgyárakban a termelés óriási módon emelkedett. A szeszegyedáruság elmúlt első kampányának termelési adata szerint 355.000 hektoliter szeszt termeltek mezőgazdasági üzemekben. A Felvidékre 50.000 esik, ezt kikapcsoljuk, tehát itt 305.000 hektolitert termeltek; 50.000 hektoliterrel többet, mint egy évvel korábban. Ennek az az eredménye, t. Ház. hogy amit nem engednek kifőzni a kisüstöknél, a kis szeszfőzdéknél, amennyi ott elvész és nem főzhető ki, annyival főztek többet ezekben a nagy mezőgazdasági szeszgyárakban. Ezeknek nyersanyaga köztudomásúan a burgonya, a tengeri és magának a szesztermelők értesítőjének júliusi száma arról számol be, hogy eozinált búzát kell felhasználni a szesztermelés céljaira; pontosan leírja, hogy ez milyen módo*n szerezhető be és hogy 15 pengős eozinált búzát kaptak a mezőgazdasági szeszgyárak szesztermelés céljára, Azt az 5 pengős különbséget az állam megfizeti és a búzát ily módon