Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-36
206 Az országgyűlés képviselőházának 36. értékesítik. (Tóth János: így teszik tönkre a kíjsüstökeit; a gyümölcstermelőket!) Nem hiszem, hogy nemzetgazdasági érdek lenne az, hogy veszendőbe menjen a kistermelőknél, kis szőlősgazdáknál lévő törköly-, seprő- és gyümölcsééire, amit a szeszfőzésen kívül semmi másra felhasználni nem lehet. Az eozinált búzát lehet takarmányozásra felhasználni, a, tengerit, a burgonyát, a cukorrépát más komoly célra fel lehet használni, de a söprőt, a gyümölescefrét és a törkölyt semmi másra használni nem lehet. Pedig ha végigmegyünk most a szőlős kisgazdák birtokain, láthatjuk, hogy nagyon jelentős "tételeik ezek, mert 400.C00 hold szőlő van csupa kisbirtokosok kezén. Most a melléktermékeket a szőlősorok közéi (hajigálják és így 10—15 millió pengő érték vész el. Az egyik legfontosabb kérdés ezzel kapcsolatban a gyümölcsértékesítés kérdése volt. Láttuk a nyáron, hogy milyen krízisbe kerültünk a barackértékesítésnél és most ősszel a szilvánál következett be ugyanez. Hogy nem volt lehetséges exportálni, azt még megértjük, a rendikívüli állapotok nehéz helyzetet teremtettek; de ha exportálni nem lehet, akkor a kormánynak kötelessége lett volna jóelőre gondoskodni, hogy ez a rendkívül értékes élelmezési cikk értékesíthető legyen alkar lekvárnak való lefőzés, akár szesszé való lefőzés útján, vagy valami más úton-módon. Engedtessék meg, hogy ezt a kérdést vázoljam. A helyzet az, hogy a szilvatermésnek legnagyobb része a gazdák kezén maradt eladatlanul, bár odaadták volna 4 fillérért is, de egyáltalán nem iött vevő, a szilva tehát ottmaradt és ott rothadt össze. Hiába történt meg azonban ennek a nyersanyagnak összeszedése cefre formájában, ha a gyümölcsszesztermelésnek a lehetősége nincs meg. Itt teljesen érthetetlen helyzettel állunk szemben. A »Magyar Szesztermelő« című lapnak szeptember havi száma azt írja, — és erre nézve szerettem volna kérdést intézni a pénzügyminiszter úrhoz, de úgy látszik, fontosabb dolgai vannak (Felkiáltások jobbfelől: A költségvetést készíti!) — hogy a gyümölcsszeszfő'zés kereteinek kiterjesztése folyamatban van és hogy 25 abszolút hektoliter pálinkáig, amit a törvény egy-egy főzdére előír, ezt a keretet felemelték. Azzal zárja be ez a cikk, hogy a gyümölcsfeleslegeknek, valamint a törkölynek és seprőnek az eddiginél sokkal nagyobb mértékű szeszipari feldolgozását teszik lehetővé, miért is az érdekelt termelők körében nagy megnyugvást és megelégedést keltett az intézkedés. Én minden szombaton vidéken vagyok és most vasárnap is nem győztem a panaszokat hallgatni e kérdés körül. Az történik ugyanis, hogy azt a kedvezményes mennyiséget, azt a tíz abszolút hektolitert sem főzhetik le, pedig az mindössze 18 liter pálinkát jelent és ha netalán egy-egy kisebb községben ezt a kontingenst megkapják és ha valakinek nem 18 liter pálinkára elegendő nyersanyaga van, — el sem tudják képzelni itt azok, akiknek nincs kisüstiük, hogy mit jelent ez — a lepárlás . alatt levő üstöket abban a pillanatban felszakítják, amikor a 18 liter lecsurgott. Nagy nemzetgazdasági kár és a nyersanyagpocsókolásnak soha nem látott módja támadt ez intézkedés nyomán. Ezzel szemben megjelenik a szesztermelők hivatalos lapjában az a hír, hogy itt minden a legteljesebb rendben van és hogy nagy megnyugvással fogadták az intézkedést, / ülése 1939 október 11-én, szerdán. Azért hoztam ezt a kérdést ide, hogy a pénzügyminiszter úr végre nyilatkozzék és főleg csináljon rendet, mert lehetetlenség, hogy a 260 mezőgazdasági szeszgyár érdekében az 1600 kisüst és rajta keresztül a szőlősgazdatársadalom elsorvadjon. Azt hiszem, ez a kérdés nagyon is indokolt, különösen ha azt is nézzük, hogy az elmúlt év során termelt szeszből a mezőgazdasági szeszgyárak és a szeszegyedáruság milyen óriási haszontöbbletre tettek szert annak következtében, hogy a kisüstöt visszaszorították. A mezőgazdasági szeszgyárak és az ipari szeszgyárak termelt szeszének egyrésze élvezeti célokra kerül forgalomba, a többi ecetgyártásra, műselyemgyártásra, mint motorszesz, mint denaturált szesz és így tovább. A szeszgyártásnak hasznát, jövedelmezőségét az dönti el, hogy mennyit adnak el élvezeti célokra. Tessék ezt megnézni: 1934—35-ben fogyasztási célokra eladtak a szeszgyárak 28.000 hektoliter szeszt. Később ez a tétel csökkent, 1937—38-ban már osak 18.000 hektoliter szeszt adtak el fogyasztási célra, persze a mellett 100.000 hektolitert motorszesznek, exportra, satöbbi. 1938—39-ben a szeszegyedáruság eladott 95.900 hektoliter, burgonyából és egyéb nyersanyagokból termelt szeszt fogyasztási célokra, akkor, amikor a valódi gyümölcsből kifőzést egyenesen megakadályozták. (Zaj a balGidaion.) Ezt nem tudom megérteni. A pénzügyminiszter úr sincs itt, nem tudtunk orvoslást szerezni. Tessék velünk lejönni vasárnaponkint a vidékre, meglátják, micsoda elkeseredés van ott. Azt mondták vasárnap nekem:'mit szóina a kormányzat ahhoz, Iha azt mondanánk az adóvégrehajtónak, hogy foglalja le a szilvánkat a fán? Ezeknek igazuk is van. Óriási értékek vesznek el így az emberek kis kertjében. (Egg hang a baloldalon: Hatvanholdas szőlő gyümölcstermését kidobjiűc, amikor üstünk is van! Erre tessék felelni.) T. Ház! Ugyanakkor megjelenik a kormánynak az az intézkedése, hogy a szilvából lefőzött lekvárt 32 fillérért átveszik. Tessék ismét a gazdák között megvizsgálni a kalkulációt. Egy kilogramm lekvár lesűrítóséhez kell három kilogramm fa. ennek értéke 9 fillér, (vitéz Hertelendy Miklós: Kell hozzá öt kiló!) Ha öt kilogramm kell, annál rosszabb, ennek értéke már 15 fillér. Egy ikilogramm főzéséhez munkabérre — női munkabérrel számítva — minimálisan 15 fillér kell; ha. ezt hozzáadom az előbbi 15 fillérhez, kijön 30 fillér termelési költség, képviselőtársam számítását fogadva el, de különben is legalább 24 fillér nélkülözhetetlen termelési költség. Marad a 32 fillérrel összehasonlítva 2 fillér haszon egy kilogramm lekvárnál, amihez kellett öt vagy hat kilogramm szilva. Érdemes ilyennel foglalkozni? Szabad ilyen rendelkezést kiadni 1 ? Ennek az a vége, hogy az egész termés értékesítés nélkül, haszontalanul, botorul elvész. (Zaj balfelől.) Csak egyet nem értek: a kormányzat és a t. Ház ezt a kérdést meghallgatja, bár sokan mosolyognak rajta, kinn pedig^ milliók vesznek el akkor, amikor egy intézkedéssel, egy tollvonással el lehetne érni, hogy legalább a szeszkifőzést biztosítsák. (Egy hang a baloldalon: Motalkőnak használható volna! — Szöllősi Jenő: Osak a nagybirtok érdeke volna, már rég meglenne!) Ugy látszik, itt az országgyűlésen ezeket a kérdéseket fel lehet említeni, de a súlyos, nagy kérdiésekre orvoslást nem kapunk és beletörődik a magyar paraszt-
