Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. ülése 1939 október 11-én, szerdán. 203 szében —liogy az eljárás hosszadalmas, hanem ez a ma érvényben lévő hatályos jogszabályokból folyik. (Gr. Teleki János: Ezt kérem megváltoztatni!) Éppen ezért teljesen egyetértek t. képviselőtársammal abban is, hogy ezen a helyzeten jogszabályalkotással kell változtatni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A nyár folyamán már több ízben, ujságnyilatkozatokban és a választási eljárás során is, kijelentettem a nyilvánosság előtt, hogy egyik fontos feladatomnak tartom a sajtótörvény időszerű, megfelelő, olyan revízióját, (Helyeslés jobb felől.) amely a sajtót minden kinövéstől megtisztítja és főleg lehetetlenné teszi az ilyen rágalmazások és becsületsértések, valamint a valótlanságok terjesztésének elburjánzását is. (Helyeslés jobb felől.) Ez a sajtó reformjára vonatkozó törvényjavaslat igen beható és alapos munkálat tárgya már ma is; igen behatóan tárgyaljuk már hetek óta. A sajtóreform két irányban igyekszik majd hatni. Az egyik irány az lesz, hogy az anyagi jogszabályok terén nemcsak a becsületsértés és a rágalmazás, hanem — mint mondottam —az erkölcsi hitelrontás, a káros hazudozások, a közérdekellenes hazudozások, továbbá olyan valótlanságok állítása ellen is megfelelő jogvédelmet nyújtson, amelyek valakit téves színben tüntetnek fel. A másik iránya ennek a sajtóreformnak az lesz. hogy az eljárást jelentékenyen meggyorsítjuk. Az úgynevezett előkészítő eljárást, amely ma elhúzódhat, — különösen akkor, amikor a felelős szerkesztő rosszhiszeműen igyekszik elhúzni az ügyet a felelős személy meg nem nevezésével — megrövidítjük, másrészt pedig arra fogok törekedni, hogy a jogorvoslatot egy fokra szorítsam vissza, amivel az eljárás szintén meggyorsul. (Helyeslés jobbfelől.) Ennek a sajtóreformnak a munkálatai igei; előrehaladott stádiumban vannak és remélem, liogy minél előbb módomban lesz ezt a t. Ház elé terjeszteni. (Helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az igazságügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Hajovics Péter képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Kérem, méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni'? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárult. Következik Gruber Lajos képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »interpelláció a m. kir. kormányhoz a lengyel menekült csapatok elhelyezése tárgyában. Nyilatkozzék a kormány, mit szándékozik tenni az idemenekült lengyel katonákkal, hová akarja őket letelepíteni és kit fog terhelni az el 1 áfásuk ?« Elnök:. Az interpelláló kénviselő úr nincs jelen, interpellációja töröltetik. Következik Szöllősi Jenő képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Az 1868 : LIII. te. 19. §-a szerint vasárnapokon minden nyilvános és nem elkerülhetetlen munka felfüggesztendő. Hajlandó-e a miniszter úr a fenti törvényes intézkedésnek értelmében a vasárnapi hetipiacok és országos vásárok hétköznapra való áthelyezése érdekében intézkedést hoznia Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szöllősi Jenő: T. Ház! Ünnepi témát választottam mai interpellációm tárgyául, hiszen a vasárnapi ünnepnap megszenteléséről lesz benne szó. Régen foglalkoztatja már ez a kérdés a kormányzatot és a törvényhozást is, s amikor ezt idehoztam, elsősorban hangot akarok adni annak, hogy a vasárnap megszentelése elsősorban isteni' parancs, ami olyan régi, mint maga a világteremtés munkája, hiszen a biblia első lapján az van, hogy a hatnapos teremtés után pihenőt tartott az Ür. Az ember, aki a maga életét az isteni példa szerint akarja berendezni, beleoltott tulajdonságánál fogva igényt tart arra, hogy hatnapi munka után a hetedik íiapon pihenjen. De nemcsak isteni parancs ez, hanem emberi parancs is. A magyar törvényhozás 70 esztendővel ezelőtt törvénybe iktatta, azonban a törvénybeiktatott parancs életbeléptetését kormányzatunk azóta is elmulasztotta. Az 1868 : LIII. te. 19. §-a azt mondja: »Vasárnapokon minden nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munka felfüggesztendő.« Ez félreérthetetlen parancsa és utasítása a törvénynek, ezért fel kell vetnem a kérdést, miképpen lehetséges az, hogy egy 70 éve törvénybe iktatott jogszabály még a mai napig sem tudott az életbe átmenni 1 Azonkívül az 1891: XIII. te. is elrendeli az ipari munka vasárnapi szüneteltetését. Két ilyen törvényre mutathatok tehát reá s ha már most felvetem a kérdést, hogy ezt a liberális világ által hozott két törvénycikket miképpen vitte bele az életbe a keresztény irányzatot képviselő mai kormányzat, akkor erre azt a választ kell adnom, hogy ezt is félintézkedéssel tette meg. Mintha csak átok sújtaná a mi törvény- és jogalkotásunkat, mindig a félintézkedéseknél maradunk. Ezt bizonyítandó elég, ha az 57.000/1938. számú kereskededmi miniszteri rendeletre hivatkozom, amely kordába szorítja a vasárnapi piacot, annak megszüntetéséről azonban nem gondoskodik. A vasárnapi piacot ma háromórai tartalommal engedélyezik, mégpedig időszakok szerint vagy 6-tól 9, vagy pedig 7rtől 10 óráig. Ez az intézkedés annyit jelent, hogy ezalatt a háromórai idő alatt kell lebonyolítani egy hetipiacot, ami teljesen lehetetlen. Hiszen ha egy piac idejét háromórai időre szorítják, akkor ez piacnak kevés, viszont az ünnep elrontásának elég, sőt sok. Vizsgáljuk meg a mai piaci helyzetet először a tanyai lakosság, illetőleg a földmíveslakosság szempontjából. Ez a kérdés ugyanis a vidék kérdése. Meg kell állapítani, hogy sajnos, még igen sokféle van vasárnapi piac, s ha arra az álláspontra helyezkedünk, amelyre tudomásom szerint a kereskedelemügyi # miniszter úr is helyezkedett, hogy tudniillik a vasárnapi piacokat meg kell szüntetni, akkor felvetem a kérdést a miniszter úr előtt, mi akadálya van annak, hogy végre ezt a kérdést egyszer az egész országra kiterjedőleg elintézzük? Amint ugyanis már érintettem, a gazda; ember szempontjából a háromórai piaci idő nem elegendő. Bejön a tanyáról, s már reggel 3—4 órakor el kell indulnia, hogy 6 órára ott legyen. A piac háromórai ideje pedig nem elegendő arra, hogy előbb eladja behozott áruját és azután a maga szükségleteit is bevásárolhassa. Mert hiszen az természetes, hogy^ a gazda nem készpénzen vásárol, hanem előbb