Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. ülése 1Ú39 október il-én, szerdán. 109 16. életévüket betöltött gyermekek után meg­szűnt a járadék az 1938/39. költségvetési év vé­gen 1,100.000 pengő megtakarítást eredmé­nyezett. Ezen hitelmaradvány 1939. évi június havá­ban a m. kir. központi illetményhivatal útján, mint rendkívüli segély a következők részére folyósíttatűtt: 42.000 hadiözvegy részére fejen­ként 20 pengő, 210 szülőtlen hadiárva részére fejenként 50 pengő, 2460 hadigondozott család­tag (elaggott szülők részére) fejenként 50 pengő és a megmaradt összegből a II. járadék­osztályú sokgyermekes" hadirokkantak részére gyermekenként 10 pengő. Az elmúlt költségvetési évben több pénz további segélyezésre nem állt rendelkezésre. A közeljövőben szándékomban van az idős hadiözvegyek, felmenőágbeli hozzátartozók (elaggott szülők), szülőtlen hadiárvák, félárvák és hadigyámoltak járadékát, valamint a neve­lési pótlék összegét a jelen költségvetési év várható hitelmaradványából felemelni. Kérem a tisztelt Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1939. évi szeptember hó 29. vitéz Bartha s. k., m. kir. honvédelmi miniszter.« Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e az interpellációra adott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. *. Következik a honvédelmi miniszter úr írás­beli válasza Gosztonyi Sándor képviselő úr in­terpellácójára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »T. Képviselőházi Gosztonyi Sándor ország­gyűlési képviselő úr folyó hó 27-én hozzám in­tézett interpellációjára a következőkben vau szerencsém válaszolni. Gosztonyi Sándor képviselő úr azon állí­tása, hogy a tüzharcostörvény és az ezzel ösz­szefüggŐ rendeletek a földmíveléssel foglalkozó tűzharcosoknak úgyszólván isemmi előnyt sem nyújtanak, tévedésen alapszik. E tekintetben felhívom a képviselő úr figyelmét az 1938. évi IV. törvénycikk egyes rendelkezéseire. Utalok itt elsősorban a törvény 9. § 2., a 11. % 2. bekez­déseire, valamint a 14., 15. és 17. §-okban fog­lalt rendelkezésekre. A vitézségi érempótdíjak újbóli folyósítá­sát illetően szíves tudomásul szolgáljon, hogy már hivatali elődeim is mindent elkövettek az 1924. évi IV. törvénycikk alapján felfüggesztett érempótdíjak újbóli folyósítása tárgyában. Ez azonban az ország nehéz gazdasági helyzetére való tekintettel csak részben sikerült, ameny­nyiben a legénységi arany vitézségi éremmel kitüntetetteknek havi 20 pengő, a legénységi I. osztályú ezüst vitézségi éremmel legalább 3 ízben kitüntetetteknek havi 10 pengő és a le­génységi I. osztályú ezüst vitézségi éremmel két­ízben kitüntetetteknek havi 5 pengő érempót­díjat biztosíthattunk. Szándékomban van azonban — amint a gaz­dasági helyzet erre lehetőséget nyújt — a kér­déssel újból foglalkozni. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudo­másul venni méltóztassék. Budapest, 1939. szep­tember 29. vitéz Bartha s. k. m. kir. honvédelmi miniszter.« Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e az interpellációra adott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Gruber Lajos képviselő úr in­terpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz a légoltalom hiányossága tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Tudja-e a honvédelmi miniszter úr, hogy az ország repülőtámadások elleni védelmét szol­gáló intézkedések közül azok, amelyeket pol­gári hatóságoknak és magának a lakosságnak kell keresztülvinni, — azaz hazánk légoltalma — olyan tökéletlen és hiányos, hogy feladatá­nak nemcsak semmiképpen sem felel meg, ha­nem hogy a jelenlegi helyzet fenntartása ha­zánk biztonságát súlyosan veszélyezteti. A légoltalom irányításában elkövetett hi­bák sorozatából csak a legkirívóbbakat és ki­hatásukban legsúlyosabbakat sorolom fel: 1. A légvédelmi ós honvédelmi törvény alapján kiadott végrehajtási utasítások és ren­deletek a városokat, községeket és ipartelepe­ket igen nagy — országos viszonylatban száz­millió pengőt meghaladó — kiadásokra kötele­zik. Seüol sincsenek azonban olyan irányelvek és utasítások kiadva, ameíyek a megoldandó feladatokat és a védekezés módját pontosan meghatároznák. Ezért a légoltalmi kérdések túlnyomó részénél teljes a tájékozatlanság és tanácstalanság. Nincs meghatározva, hogy a városok légoltalmát milyen elvek szerint kell megszervezni, miket kell létesíteni, mivel kell a légoltalmi osztagokat felszerelni, hogyan kell azokat alkalmazni, stb. A múlt évben kiadásra került 61.000/Lgv. számú rendelet és a folyó év júniusában kiadott 88.000/Lgv. rendelet e kérdé­seket nem szabályozza, ezért ha a mai nemzet­közi politikai feszültség háborúra vezetne, amelybe belesodródnánk, hatósági légoltal­munk — a nagy kiadások ellenére — nem lesz működőképes. A hatósági légoltalomnál a központi ki­képzés már egy óv óta szünetelés a megol­dandó feladatokat mindenki saját belátása szerint magyarázza. Az iparügyi miniszter felismerte ezt a visszás helyzetet s az első légoltalmi csoportba sorolt ipartelepek számára egy központi lég­oltalmi szervet létesített, amely a kiképzést és oktatást elvégzi, valamint a védekezés részle­teit megállapítja. A légoltalmi kiképzés központi irányítására az ország számára ilyen intézmény nincs, ho­lott azt a légoltalomra költött pénzek három ezrelékéből meg lehetne valósítani. Az Országos Légvédelmi Parancsnokság feladata lett volna olyan rendeletek és előírá; sok fogalmazása és kiadása, melyek a hatósági légoltalom részletfeladatait kimerítően ismer­tetik és foganatosításukat kötelezővé teszik. Az Országos Légvédelmi Parancsnokság feladata ilett volna a hatósági légoltalmi ki­képzés központi irányítására nélkülözhetetle­nül szükséges szervet már régen létesíteni. 2. A városi gyermekek tanyákra, kisebb falvakba való szétszórására vonatkozó elvek máig egyáltalában nem kerültek nyilvános­ságra, noha fejlett tanyavilággal rendelkezünk és több vezető állam e téren már evek pta tervszerű munkát végez a társadalom szeles rétegeinek bevonásával. Az Országos Légvédelmi Parancsnokság súlyos mulasztása, hogy meglepetésszerű légi­támadás esetén még apróbb városi gyerme­keinket sem távolíthatjuk el nagyobb varo­sainkból, noha sokkal gazdagabb tanyavilaggal 32*

Next

/
Thumbnails
Contents