Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-36

1Ö4 Az országgyűlés képviselőházának 36. sem pedig a 60.000 holdat, hogy ezeket mind valóban átvettük és felhasználtuk volna. T. Ház! Ezt csak azért említem fel, mert a lehetőségekben ilyen nagy tömeg mutatkozik és amikor lehetőségekkel akarjuk biztosítani a népet, a legsúlyosabb sérelmeket fogjuk elszenvedni. De újra visszatérek ahhoz a kérdéshez, amelyet megkezdtem, hogy tovább is a javaslatnál maradjak. A javaslat legfőbb hibája az, hogy amikor ezeket a kérdéseket már régen meg kellett volna oldani, most újra csak lehetőségeket jelöl meg. A másik kardinális hiba, véleményem szerint,, — és ne. vegye rossz néven a miniszter úr sem, ha ezt itt erősen hangsúlyoznunk kell — hogy nem látják a nagy pillanatokban feltétlen parancsszerüen meghozandó intézkedéseket. Most vitatkozunk és óriási vitákat folytatunk a kisbérleti rendszerről, amikor, azt hiszem, fajvédelmi és honvédelmi szempontból kizárólag a földhözkötés lehet a megoldás. (Matolcsy Tamás: Magyarokat a Dunántúlra! — Zaj.) Ha ezt a javaslatot átnézzük és komolyan áttanulmányozzuk, az a meggyőződés alakul ki bennünk, hogy ennek a telepítési, illetőleg kishaszonbérleti juttatásról szóló törvényjavaslatnak alapján a dunántúli kérdés egyenesen megoldhatatlan. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Az előadó úr is azt mondotta, — ezt persze ma már mindenki tudja — hogy a tiszaháti sűrűn lakott területek magyarságát át kell vinni a veszélyeztett Dunántúlra. De kérdezem: amikor tízezrével kellene vinni a magyarságot a végekre, (Paczolay György: És . százezrével!) amikor nem háromévenkint három, hanem évenkint 50, vagy 100 új falut kellene építeni, (Ügy van! a baloldalon.) hogy az, a 250—300 község megépüljön, hova vigyük, hova építsük az új falvakat? Bérletekbe? (Zaj.) Ez .teljesen lehetetlen. Ha ezeket a kérdéseket tisztán látjuk, akkor világos • előttünk a törvényjavaslat sorsa ós világosak a jövő eredményei. Ha most Vay képviselőtársam azt mondja, hogy megkaphatják a földet tulajdonba is, akkor erre azt kell felelnem, hogy ez igaz, de legyen szabad a javaslat 1. §-ának részletes indokolásából felolvasnom valamit (olvassa): »A'§-ban utasíttatik a minisztérium, hogy évenkint legalább 100.000 kataszteri holdat szerezzen meg, földbirtokpolitikai célokra. Jóllehet, ez a | nem szabja meg, hogy kü-lön-külön mennyit kell tulajdonul és mennyit haszonbérletbe megszerezni, a javaslat címéből és a későbbi §-ok rendelkezéseiből mégis minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felhasználásra kerül.ő ingatlanok nagyrészét haszonbérletbe átengedésre .és haszonbérletbe átadásra kötelezés útján kívánja kishaszonbérletek létesítése céljából biztosítania Világos tehát, hogy a 100.000 holdat nem juttatás formájában akarják igényelni. Erre különben a fedezet oldala is világosan rámutat, mert ha a birtokokat felerészben azonnal ki kell fizetni, akkor nyilvánvaló, hogy 100.000 holdat tulajdonjogilag megszerezni a rendelkezésre álló fedezet mellett nem lehet. Ezért, nem szónoki siker szempontjából vagyok bátor azt mondani, hogy igenis, ez a javaslat a dunántúli kérdést nem oldhatja meg. Ezeknek leszögezése után folytatom a ja- , ütésa 1939 október 11-én, szerdán, vaslat további bírálatát és kénytelen vagyok utalni arra, hogy a javaslat csaknem valamennyi szakasza, legalább is ezeknek legnagyobb része, különleges elbánásokról intézkedik és szól, de egyetlen szakaszt nem találtunk, amely a kishaszonbérletek bérét és a juttatott földek árát valami módon szabályozná, az alapelveket lefektetné. Egyetlen pont erről nem intézkedik, ezt a kérdést az 1936. évi telepítési törvényhez utalják. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a javaslat pontjai közt sok olyan van, amely a kibúvókkal foglalkozik. A kormánypárt elnökének mai felszólalása nagyon nagy szomorúsággal tölt el engem, de teljes mértékben igazol is. A törvényjavaslatnak tudniillik egyik legsérelmesebb pontja az, amely a bérletként való igénybevételnél az igénybeVehető terület nagyságát attól teszi függővé, hogy a birtok egy katasztrális hold szántóföldjére mennyi munkabér, illetőleg napszám esik. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy amennyiben 100 pengőt tesz ki, a birtok 50 százaléka — a módosítások tekintetbevételével néhány százalék differencia van — ha 120 pengőt tesz ki, akkor még több, ha pedig 140 pengőig megy fel az egy holdra eső napszám, akkor a birtoknak már 70 százaléka mentesül. Én azt mondottam már az előző bizottsági tárgyalás során is, hogy mi módon állapítható ez meg és ki kompetens ezt megállapítani? (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Kérdem, hogyan értékelik a cselédbért, a sommásbért, a napszámot? Ki állapítja ezt meg? Ki itt a fórum, és vájjon ki hiszi ezt el? En semmiesetre sem tudom elhinni. (Szöllősi Jenő: A gazdasági felügyelő! — Meskó Zoltán: A Breznay majd megcsinálja!) Annak a summás munkásnak a bérébe bele lesz számítva a vonatköltségen kívül minden. A földmívelésügyi minisztériumnak van egy munkabérstatisztikai kimutatása, amelyben a munkabérnél nagyon érdekesen kétféle értékelést adnak meg. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Matolcsy Mátyás: Tisztelettel kérek félóra meghosszabbítást. Elnök: Kérdem, méltóztatnak ,a kért meg- * hosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Matolcsy Mátyás: Ebben a minisztériumi mumkabérstatisztikában a munkabérnek kétféle értékelése szerepel. Van olyan értékelése, amely azt veszi tekintetbe, ahogyan az uradalom a munkabért kiadja és elszámolja és van egy egészen különleges módszer,, amilyet eddig még sehol sem láttam, amelynél a munkabérnek haszonértékét, használati értékét, számítják ki a munkásra nézve. Ügy számítják, hogy ha a munkás .a búzát megőrli, abból ennyi és ennyi liszt lesz, tehát sokkal magasabb értéket hoznak ki. Ha ezt a számítási módszert vesszük alapul, akkor mindjárt 30— 40 százalékos munkabérkülönbséget lehet kimutatni. Itt van nálam az Omge. hivatalos kiadványa, amely szerint 1937-ben egy-egy szántóföldi egységre a nagybirtokon 84 pengő 57 fillér munkabér esett. Méltóztassanak ehhez, a minisztériumi munkabéradatok alapján az 1938. évi 12 százalékos emelkedést hozzáadni: 947 pengőt fognak kapni. Ha tehát az 1938-ról 1939-re újra mutatkozó legalább 15 százalékos munkabéremelkedést is hozzávesszük, akkor a törvényjavaslat fogalmazása szerint igénybevehető terület a felére csökken. Nehéz ilyen szakaszt törvénybe iktatni.