Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. Amikor ezt még tavasszal a bizottsági tár­gyaláson megemlítettem, azt a választ kaptam, — ha jól tudom, éppen a miniszter úrtól — hogy itt más a számítás és nem úgy van, aho­gyan én mondom. Ma pedig a kormánypárt elnökének felolvasása szerint a legnagyobb birtoknál*:, az Esterházy-iéle 200000 holdas bir­toknak már beérkezett a számítása, amely sze­rint holdanként 100 pengős nápszambérek van­nak. Ezt hangsúlyoztam ón eiöre, ezt kifogá­soltuk mindnyájan és ime most itt vannak a tények s ide merik ezt hozni azzal, hogy ezt a megoldást fogadjuk el. (vitéz gr. Teleizi Mi­hály fötdmíveíesügyi miniszter közbeszól.) En ezt megfigyeltem és pontosan felírtam ma­gamnak. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy: »eddigi értesülésem szerint«. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Ezt mondta szószermt. Ö tehát a hercegi uradalomtól értesült úgy, hogy 100 pengőnél több a napszámbér és úgylát­szik, ezt minden további vizsgálat nélkül el­fogadta. A törvényjavaslatnak ez a pontja . olyan labilitást vezet be, amely által a kontemplált igényelhető területek mérhetetlen módon csök­kennek. Tessék arra gondolni, hogy ha egy nagybirtokban egy nagyobb szőlőtelep is van, amire számtalan eset van, aljkor a napszámbér, a holdakénti munkabér felemelkedik nem 120 pengőre, de 150 pengőre is és abban a pilla­natban az a birtok majdnem mentesül. Miért, milyen címen mentesüljön ez a birtok az igénylés alól, különösen akkor, amikor, nála, éppen a nagy szőlőbirtok következtében, úgyis nagyobb az; üzem, tehát nyugodtan leadhatja a szántóterületeket? Tele van a törvényjavas­lat ilyen kibúvókkal. Legyen szabad egy számítást bemutatnom. Tessék egy 5000 holuas egységet venni, ahol a birtokos 1500 holdnál, az első tételnél lead 300 hold íöldet, a másik la00-nal körülbelül 6ö0 holdat, de ha 100 pengőnél nagyobb a nap­szám, azonnal óriási csökkentés következik, majdnem felére esik le. Ha 140 pengős munka­bért veszünk, — én most egy konkrét esetről beszélek, ahol 120 hold szőlő van és ahol ez a napszámbér megvan — akkor az a nagybirto­kos a 3000 holdból le fog adni összesen csak 300 holdat. Nem hiszem, hogy ez lehet a célja a ma­gyar földkérdés komoly rendezésének. Arra nem is térek ki, — mert ennél valami módo­sítás történt — hogy az ilyen kicsi tételeknek fele művelésbe való kiadásánál az igénybevé­tel nagymértékben kétségessé válik. Azt hi­szem, a törvényjavaslat ilyen szövegezése és ilyen felépítése semmi esetre sem szolgálja a nagy célt, hogy a Dunántúlt és a magyar faj­tát megmentsük. T. Ház! A törvényjavaslat következő feje­zete a házhelyek szerzésének előmozdításáról szól. "Végigolvastuk ezt is és az indokolását is és egy szóval sem találunk arra nézve még csak halvány intézkedést sem, hogy évenkint mennyit kell igénybe venni és hogy milyen módon fog ez megindulni. Tudomásunk szerint 80—100.000 házhelyre van már szükség, száz­ezer otthonra van szükség az elmúlt 15 év fej­lődése folytán és a számítások szerint évente 5—6000 új otthon építendő. Ebben a javaslat; ban sem a házhelyek juttatásának feltételei - nincsenek szabályozva, sem egy mondat ,sincs arranézve, vájjon a házhelyeken hogyan építik fel az illetők a házaikat és a hitelkérdés meg­oldására sem találunk semmiféle támpontot. Sőt egyet találunk, ami kicsit furcsán hang­ülése 1939 október 11-én, szerdán. 1% zik, azt, hogy ahol a korábbi jogszabályok alapján juttatott házhelyek nagyobb része még beépítve nincs, tehát ahol meg a regi haz­helyosztás után házhelyek vannak, ott az igenyies nem indokolt. Mindenki tuaja, hogy ahol nem építettek be a házhelyeket, ez azért volt, mert rossz helyen, neuves helyen, szikes földeken és legelőkön osztották ki azokat, niz azt mutatja, h.ogy a javaslatban nincs határo­zott irány, amely a megoldás felé vezetne. A törvényjavaslat következő fejezete a földszerzésre vonatkozik. Nem tudom, hogy az a felfogás, amelyet a kormánypárt szónokai itt vallanak, mi módon egyeztethető össze az­zal a magas szemponttal, nogy a magyar föl­det csak a magyar munkásság, a magyar pa­rasztság szerezheti meg. A megszerzésre vonat­kozó szakaszok elsője arról szól, hogy méző­vagy erdőgazdasági ingatlant nem magyar ál­lampolgár élők közötti jogügylettel csak- ak­kor szerezhet, ha erre nézve miniszteri hozzá­járulás van. Tessék kimondani, hogy nem le­het idegeneknek földvásárlási jogügyleteket kötniök. A következő fejezet arról szól, hogy mező­vagy erdőgazdasági ingatlant nem magyar ál­lampolgár öröklés útján nem szerezhet, kivéve akkor, ha az illető országban mi Is szerezhe­tünk. Kérdezem, hogy mi magyarok akarunk-e Angliában vagy Amerikában földet - sze­rezni? Nem. De hogy onnan idejöhetnek és itt szerezhetnek, az természetes. Ennek semmiféle fékező, gátló ereje nincs. Miért nem lehet egy­szer őszintén és egyenesen beszélni arról, hogy idegenek pedig földet nem vásárolhatnak? Ez egyszerű, világos dolog. Itt elvi kérdésekről van szó. Ez teljesen érthetetlen. ugyanígy a részvénytársaságok , és nyug­díjintézetek is vásárolhatnak földet abban _,az esetben, ha az engedélyeket erre megkapják. Ezek azok a súlyos kifogások, amelyek a ja­vaslat értékét nagy mértékben leszállítják. í)e legyen szabad rámutatnom arra a má­' sik nagy elvi hiányra is, hogy ebben a javas­latban haszonbérletbe való juttatásról és eset­leges megszerzésről van szó, de egyetlenegy gondolat sem beszél a föld megszerzésének módjairól. A kisbérletbe való juttatás veszélye éppen az, hogy a bérösszeget rendkívül maga­san állapítják meg. Azt mondja a javaslat, hogy a környéken szokásos reális bérösszege­ket kell fizetni. Ez roppant nehéz fogalmazás, mert nagyon nehéz megmondani, hogy mi a szokásos és mi a reális. A gazdasági felügye­lőség, amelyről beszéltem, hogyan fogja fel ezt a kérdést és hogyan dönti él, amikor sem­mi intézkedés és semmi direktíva nincs?. Ez teljesen önkényes megállapítás lesz. Azt pe­dig — azt hiszem — a t. Ház valamennyi tagja jól tudja, hogy a gazdasági felügyelőségek a megye életében a megyei nagybirtokossággal sokszor nagyon erős kapcsolatban vannak. Nem tudom megérteni, miért nem lehet irány­elvként lefektetni azt, hogy. minden 15 arany­korona kataszteri jövedelem megfelel 1 mázsa búza bérösszegnek? Ez azt jelentené, hogy egy 15 aranykoronás jó föld 1 mázsa búza bórt kap, de egy — mondjuk — 18 aranykorohás, még jobb minőségű föld bérösszege ilyen ala­pon kiszámítva, 120 kg búza volna. Miért ne lehetne egy 10 aranykoronás földnél e szerint a számítás szerint 67 kg búzabért szedni? Na­gyon furcsa, hogy a kataszteri tiszta jövedel­met felhasználják, amikor' nekik jó, és nem veszik tudomásul, amikor egy ilyen országos nagy kérdés eldöntéséről 'van szó. Azt hiszem,

Next

/
Thumbnails
Contents