Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-36

192 Az országgyűlés képviselőházának 36, kon a magyar faj legerőteljesebb, duzzadó gerince húzódik végig. Tessék figyelembe venni azt a kérdést is, vájjon ezek a különböző birtokmegoszlási viszonyok hogyan róják le kötelességüket a nemzettel szemben? Cegléden a hadkötelesek száma 8200, Sövényházán 1500. És tessék mégkérdezni, hogy adott esetben Ceglédről hány lovat soroznak be akkor, amikor Sövényházáról és a nagybirtokról — tapasztalásokból beszélek — csak néhány kehes lovat küldenek. (Matolcsy Tamás: És egy rossz traktort!) Ez a tényállás a múlt év őszén és az idén tavasszal bekövetkezett. Azt hiszem, hogy az a kérdés, vájjon a kisbirtok vagy nagybirtok indokolt-e és biztosítja-e a nemzet jövőjét, termelését, vitán felül áll. Itt az exportról és a városok ellátásáról vitatkozni, azt hiszem, ma már felesleges, ezt legfeljebb azért említem meg, mert ide kívánkozik. Az egyik gazdasági főfelügyelő — Pest megyéről beszélek — leérkezik az egyik nagybirtokra, amelyet bérbeadnak. Jobb, ha mindjárt megmondom, hogy az alberti Szapáry-féle birtoknál arról van szó, hogy ennek a 4000 holdas nagybirtoknak egy része kisbérletté váljék. A gazdasági főfelügyelő úr leérkezik és odaszólítja a körülötte sereglő kisembereket, akik a bérletre igényt tartanak. Hány hold földje van? — kérdezi az egyiktől. Három hold, — hangzik a válasz. Mennyi búzát hozott földje? — kérdezi tovább. Éppen csak annyi termett, amennyit megettünk, — válaszolta rá. Na, látják, ez lenne a vége annak, ha minden birtokot felosztanának, nem kerülne a városnak semmi, és mi lenne az exporttal? — Ezt mondja egy gazdasági főfelügyelő. A magyar életnek ezek szörnyű rákfenéi, és mi módon bízzunk mi akkor olyan javaslatokban, amelyeknek végrehajtása ezeknek a szerveknek és szervezeteknek beleszólásától függ, ezektől függ egész járásoknak és falvaknak élete. Még jobban elszomorodik az ember szíve, ha arra gondol, hogy a magyar közélet ilyen rendezése mellett a külföldi országokban mérföldes lépésekkel haladtak előre. Az utódállamokról nem beszélek, (Helyeslés jobbfelöl.) bár lehetne, de a mostani pillanat nem alkalmas erre. De annál inkább meg kell említenem, hogy Németországban a háború utáni másfél évtized alatt 3'4 millió hold nagybirtokot használtak fel telepítésre. Pedig azt is le kell szögeznünk, hogy Németországban a német nép életútja nem a föld felé mutat, hanem óriási, nagyszabású, fejlett iparán keresztül fog érvényesülni. És ha Olaszország alkotására gondolok, akkor egyenesen kétségbeesem, hiszen Olaszország, amely nem gazdag állam, minden erejét megfeszítette arra, hogy mocsaras, maláriás vidékein új életet teremtsen. Többször végigjártam ezeket a vidékeket és az a tapasztalás, hogy most, tíz évvel a nagy mű megkezdése után, öt város és a tanyák ezrei hirdetik ennek a munkának sikerét. Az olasz kormány, a fasiszta kormány nem a babérokon nyugszik, hanem eredményeket ér el és azonnal tovább dolgozik. Ez év őszén az ország déli részein újra félmillió hold nagybirtok igénybevételét nemcsak elhatározta, hanem már meg is kezdte. Eze

n az olasz példán nagyon sokat tanulhatnánk, mert a fasiszta kormány nem nézte végig azt, hogy telepes gazdáit a termelés után következő értékesítés válsága megtépázza, mint . ülése 1939 október 11-én, szerdán. ahogyan ez nálunk folyik, hanem gondoskodott arról, hogy minden megtermelt termény értékesíthető legyen- Csak egy példát említek fel. Amikor a cukorrópatermelés és a gyümölcstermelés előrehaladt, ott a helyszínén óriási teljesítményű cukorgyárat ós gyümölcsfeldolgozó üzemet létesített és azt olvashatjuk ott az egyik raktár oldalán elhelyezett márványtáblán, hogy az építkezés kezdődött ekkor, befejeződött ekkor, tehát 9 hónap leforgása alatt üzembehelyezték. (Mozgás ) Kilenc hónap alatt akkor, amikor az olasz nép egyik nagyon súlyos feladatát, az abesszin háborút oldotta meg. Kérdezem én, mi történik Magyarországon kilenc hónap alatt a földkérdésben? Amíg egy javaslat idekerül, az másfél év és egy másik évet jelent, amikorra a végrehajtási utasítás is megjelenik. (Szöllősi Jenő: És húsz év, amíg végrehajtják!) Ez a szomorú tapasztalat. Az olasz példát még azért kell egypár szóval folytatnom, mert éppen a mai közbeszólások jónébánya vetette oda azt, hogy »Miből?« és hogy »Könnyű a máséból!« Olaszország ezeket az óriási munkálatokat a háború után öszszesen 12 év alatt 6.145 millió líra költséggel hajtotta^ végre. Az utolsó öt év alatt, amikor az intenzív munka folyt, 4.116 millió líra költséget fordított erre. Ha ezt pengőre számítjuk át, akkor arra az eredményre jutunk, hogy 2.048 millió pengőt, kereken kétmilliárd pengőt költöttek ezekre a földmunkálatokra. Az utolsó évek nagy lendülete idején öt év alatt átlagban évi 275 millió pengő értéket invesztáltak és volt olyan esztendő, amikor 310 millió pengő értéket ruháztak be. Ha én ezt most a népesség arányában átszámítom Magyarországra,, milyen eredményeket kapok? Mi sem vagyunk szegényebbek, mint Olaszország, (Szöllősi Jenő: Nem bizony! — Úgy van! Xjgy van! balfeliől.) sőt meg kell nyugodtan állapítanunk, hogy nemzeti értékekkel, kincsekkel bővebben vagyunk ellátva, mint ők. (Felkiáltások jobbfelől: Tévedés!) Ha a lakosság arányában számítjuk át ezeket az adatokat, (Mozgás. — Eln

;

ik csenget.) akkor azt látjuk, hogy az elmúlt években évente 65 millió pengőt kellett volna invesztálnunk a földkérdés megoldására és ha a maximális évet veszem, akkor 75 millió pengő sem lett volna túlságosan sok ennek a kérdésnek megoldására. És ha igen t. képviselőtársaim most azt kérdezik, hogy »mibők, hát én erre azt a választ adom, hogy a magyar állam és a magyar kormányok invesztáltak Magyarországon is óriási értékeket, hiszen éppen 1925-től a valuta stabilizációjától 1931-ig több mint 1050 millió pengőt invesztáltak. De mire? Nera a földkérdés megoldására! Én most nem sorolom fel, hogy mire költöttek, mert felesleges ezzel foglalkoznom, de a legkülönbözőbb kérdések megoldására volt pénz. Volt pénz egy lillafüredi szállóra, volt pénz erre meg arra, mind olyan kérdésekre, amelyek másodrendűek e mellett a kérdés mellett. (Zaj a jobboldalon. — Gr. Páli'fy József: Hol vagyunk már attól?!) Nem nevetség ez, képviselőtársaim, ezek reális valóságok (Gr. Pálffy József: Ezt ma már előhozni nevetséges!) és ezt a kérdést addig sohasem fogjuk megoldani,, amíg más szellem, más^ felfogás nem uralkodik majd a kormányzó párton

% Megnéztem Európának egy másik egészen más vidékét. A kis Hollandia is óriási értékeket áldoz a föld megszerzésére. (Mozgás a jobboldalon.) Képviselőtársaim ne idegesked-