Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-36

190 Az országgyűlés képviselőházának 3 a földet. Azt tetszik képzelni talán, hogy azok a kisbirtokról távoztak? Cegléd, Kőrös, Kecs­kemét óriási határából, ahol csupa kisbirtok van, egyetlenegy lelket sem sodort el a ki­vándorlás szele, szemben azokkal a proletár­centrumokkal, ahonnan a nagybirtokról me­nekült és feleslegessé váló emberek külföldre mentek. (Gr. Pálffy József: Ezt bontja le javaslat! Azért hoztuk ide ezt a kérdést!) Elnök: Kérem gróf Pálffy képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásokat abbahagyni. (Meskó Zoltán: Pláne zöld ing sincs rajta!) Matolesy Mátyás: Ezeket a kérdéseket át­tekintve és ennek súlyát érezve hangsúlyoz­tam évek óta és hangsúlyozom ma is változat­lanul, hogy a földkérdés megoldásának előfel­tétele az, hogy ne néhány száz grófnak és zsidónak az érdekét, (Ügy van! Ügy van! bal­félől.) hanem a magyar fajta, a magyar pa­rasztság érdekeit védjük. {Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — Paczolay György: Ez nemzeti kérdés, nem pedig grófi kérdés és osztálykérdés!) És rögtön azt is hangsúlyoz­nom kell, az a meggyőződésünk és felfogá­sunk, hogy a földkérdést komolyan és való­ban SL magyar fajta érdekében megoldani csak úgy lehet, ha mind a feudális nagybir­tok, mind a zsidó nagytőke óriási áldozatokat hoz. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mert le­gyünk tisztában azzal, hogy ha (mindig a nagybirtok érdekeit nézzük és a kicsikkel soha nem gondolunk, reális megoldásra nem fogunk jutni. Legyünk tisztában azzal is és vegyék tudomásul grófjaink és zsidó nagy­birtokosaink, {Nagy zaj és ellenmondások jobb felől. — Gr. Károlyi Viktor: Micsoda hang ez? Kikérem magamnak!) hogy ebben az or­szágban óriásig áldozatokat hoz a magyar paraszt... (Zaj.) Elnök: Kérem Matolesy képviselő urat, méltóztassék ezt a kérdést tapintatosabban kezelni. {Nagy zaj. — Gr. Károly Viktor: Ki­kérem magamnak!) Csendet kérek! (Gr. Fes­tetics Domonkos: Ez óretlenség! Lázítás! — Elnök csenget — Paczolay György: Nem mon­dott semmit! — Gr, Festetics Domonkos: Van sok gróf, aki tisztességesebb ... — Folytonos zar — Gr. Károlyi Viktor közbeszól.) Kérem gróf Károlyi képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Kérem Matolesy képviselő urat. méltóztassék a kér­déssel úgy foglalkozni, hogy ne váltson ki ilyen felháborodást és hogy társadalmi osz­tályok elleni gyűlöletet ne lehessen kiol­vasni beszédéből. (Zaj. — Gr. Festetics Do­monkos: Menjen a hordóra! — Zaj.) Kérem gróf Festetics képviselő urat, méltóztassék tartózkodni az ilyen közbeszólásoktól. (Gr. Festetics Domonkos: Milyen áldozatot hozott Matolesy a nemzetért? Semmit! — Egy hang balfelöl: Hozott annyit, mint ön!) Matolesy Mátyás: T. Ház! Kénytelen va­gyok újból hangsúlyozni, hogy itt a magyar fajtáról van szó és nem néhányszáz ember ér­dekéről. Azt is hangsúlyozom, hogy miután a magyar fajta és elsősorban^ az a parasztság, amely jobbágysorban élt évszázadokon ke­resztül, óriási véráldozatokat hozott a magyar földért, itt van a pillanat, amikor az ország óriási krízis előtt állván, végre a nagybirtok­nak és a zsidó nagytőkének is áldozatot kell Hoznia. {Zaj. — Gr. Pálffy József: Majd magá­tól fogja megtanulni a nagybirtok! Demagó­gia!) Elnök: Ismételten kérem gróf Pálffy kép­viselő urat, hogy-méltóztassék a szónokot nyu­. ülése 1939 október 11-én, szerdán. godtan meghallgatni. (Paczolay György: Mi is tanultunk történelmet, igen t. gróf úr!) Ké­rem Paczolay képviselő urat, ne méltóztassék folytatni a közbeszólásokat. Matolesy Mátyás: T. Ház! Ezeknek az elvi álláspontoknak folyománya az, hogy komoly földrendezés nem következhetik be addig, amíg a földről alkotott felfogásunk nem válto­zik meg. A mi felfogásunk az, hogy a föld nem egyszerű portéka; a föld ne azé legyen, aki a legtöbbet fizeti érte, hanem azé, aki meg­dolgozza és vérével megvédi. (Helyeslés.) Nagy örömömre szolgál, hogy az igen t. miniszter úr erre bólogat, kérdem azonban, mi módon tör­ténhetett akkor az, hogy a jugoszláv határ mentén lévő főhercegi uradalomból az 1400 hol­dat kitevő kis telepes község mellett, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. a nyugdíjpénztára javára egy évvel ezelőtt megvásárolt 4000 hol­dat. (Paczolay György: Ez a honfoglalás! — Elnök csenget.) Ez clZ cl felfogás, amelyet nem tudunk el­fogadni. Erről^ beszéljenek. (Paczolay György: Erre tessék válaszolni!) Volt szerencsém a Vármegye igen t. főispánjával beszólni erről a kérdésről. Amikor felháborodva megkérdez­tem, hogyan kerülhetett Vidáék kezére ez a terület és hogy talán az-e a birtokpolitika, hogy a magyar végekre Vidák kerüljenek, ak­kor az igen t. főispán úr azt mondotta, ja igen, azért történt ez, mert olyan árat fizettek, ami­lyent senki nem tudott volna megfizetni. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ki volt az?) Ezt Ba­ranya vármegye főispánja mondotta, tanúm is van rá. (Meskó Zoltán: Ez borzasztó! — Foly­tonos zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem, méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot és ezt a szavalókórus­szerű kísérést abbahagyni! (Derültség \és taps jobbfelöl.) Matolesy Mátyás: Egyhangú szavalókórus! Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy- az elnöki kijelentéseket méltóztassék minden megjegyzés nélkül fogadni és beszédét foly­tatni. Matolesy Mátyás: T. Ház! Arra kérek vá­laszt, hogy mi módon bonyolódhatott le ez a birtokszerzés az elmúlt esztendők során, hiszen amikor a trianoni határ kettészeli a főhercegi uradalmakat és a határon túllévő részen Ó-Szerbiából hozott telepesek kicsiny tanyás házai világítanak, ugyanakkor a határon in­nen a Végekre a Vidák kerülnek Magyarorszá­gon, Ez az a birtokpolitika, amelyet nem hi­szem, hogy lehetne folytatni a magyar fajta és a honvédelem sérelme nélkül. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion. — Elnök csenget.) Nem akarok ennek részleteibe menni, de bennem sötét gondolatok keletkeztek ott a ha­tár mentét járva, hogy vájjon ez az okos gyár­igazgató hogyan fizethetett ki körülbelül 5 millió pengőt azért f) földért, amikor tudja, hogy úgyis elveszik? Talán nincs neki garan­ciája arra, hogy ez a birtok nem lesz elvéve akkor, amikor egy főhercegi uradalomból talán éppen a főherceg urat kellett egy kicsit szanálni és pénzhez juttatni? Éppen azért, mert bennünk ilyen sötét gondolatokat éb­reszt ez, kérjük a kormányt és a miniszter urat, hogy minden kételyt oszlasson el e kér­dés körül, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) mert az a véleményünk, hogy felelősség­gel tartozik a kormány nemcsak a nemzetnek, de a történelemnek is, hiszen nagyon súlyos sérelemről van itt szó. (Zaj.) Mi történt ebben

Next

/
Thumbnails
Contents