Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-36

Az országgyűlés képviselőházénak 36. len a szociális érdekek fűződnek ahhoz is, hogy a földdel ki nem elégíthető bérmunkavállalók munkaalkalmát a jövőre is biztosíthassuk (Úgy van! Úgy van!) és hogy a termeléshez fűződő fontos érdekek és gazdasági érdekek szintén megóvassanak. (Helyeslés") Ha figyelembe vesszük azt, hogy 4'5 millió őstermelő lakosságunkból 3 milliót tesz ki az önállótlan, úgyszólván teljesen vagyontalan réteg, akik közül a keresők száma legfeljebb 1,150.000—1,200.000 főre tehető, akiknek tehát foglalkoztatását és ezen túlmenőleg az eltartását és az exisztenciáját is a 20 holdon felüli birtokoknak mintegy 5,750.000 katasztrális holdat kitevő szántóterülete biztosítja, akkor nyilvánvaló, hogy egyegy mezőgazdasági lakosnak exisztenciáját körülbelül egy öt katasztrális holdnak megfelelő szántóterület biztosítja, részben mint tulajdonosét, mint vállalkozóét, vagy pedig mint bérmunkavállalóét. Mindezekből az következik, hogy először is a rendelkezésre álló területből nem juttathaj tünk mindenkinek önálló megélhetést biztosító kisbirtokot azon egyszerű oknál fogva, hogy ennyi föld nincs, így tehát nem is állhat rendelkezésre; másodszor: a földhözjuttatásnál arra kell törekednünk, hogy minél több bérmumkavállalót minél kisebb terület juttatásával önállósíthassunk, ami a birtokpolitika irányát szükségszerűen az öt hold alatti birtokok kiegészítése felé kényszeríti; harmadszor pedig, hogy a megoldásra váró birtokpolitikai feladatokat nem oldhatjuk meg a szociális érdekek rovására. (Helyeslés.) A földhözjuttatásnak tehát olyan arányúnak és üteműnek kell lennie, amely nem veszélyezteti a földből élő, de a földből ki nem elégíthető mezőgazdasági munkavállalók eddigi munkaalkalmait. (Helyeslés jobbfelől.) Az előttünk fekvő törvényjavaslat ezeknek a szempontoknak a szem előtt tartása mellett született meg akkor, amikor a birtokmegoszlás aránytalanságát 1'5 millió katasztrális holdnak mozgósításával igyekszik kiegyensúlyozni, a végrehajtás ütemét pedig úgy szabályozza, hogy folyamatosan, de évenként minimálisan százezer katasztrális hold kerüljön felhasználásra. Ezeknek az említett szempontoknak érdekében egyszersmind szem előtt tartja ez a javaslat azokat a súlyos következményeket is, amelyek a mezőgazdasági bérmunkavállalókra származnának akkor, ha nagyobb mezőgazdasági üzemeinket máról-holnapra olyan mértékben szüntetnénk meg, amely veszélyeztetné ezeket a szociális érdekeket. Tisztában vagyunk ugyanis valamennyien azzal, hogy a mezőgazdasági munkásságnak munkaalkalmát elsősorban is a belterjesen kezelt nagyobb mezőgazdasági üzemek biztosítják. Ezeknek az üzemeknek máról-holnapra való megszüntetésével tehát olyan munkanélküliséget idéznénk elő a mezőgazdaságban, (Ügy van! Ügy van! a középen.) amelyet más termelési ágak semmi körülmények között nem volnának képesek máról-holnapra kiegyensúlyozni. Azt hiszem, éppen azokra a képviselőtársaimra hivatkozhatom itt, akik falusi kerületet képviselnek, hogy milyen nagy nehézségbe ütközik egy-egy kisebb mezőgazdasági munkáscsoportnak is más termelési ágban akár esak átmenetileg való elhelyezése is. Birtokpolitikánk tehát, t. Ház, csakis abban az ütemben haladhat előre, amelyben az a mezőgazdasági munkásságnak jövőbeli munkaalkalmát nem veszélyezteti, (Helyeslés ülése 1939 október 11-én, szerdán. 185 jobbfelől.) vagy pedig amennyiben a mezőgazdasági munkásságnak önállósításra felkészült és arra alkalmas rétegét termelési eszközökkel felszerelve és anyagi lehetőségekkel alátámasztva a nemzeti termelésbe be tudja állítani. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Ezekre a nagyon fontos szociális szempontokra való tekintettel igen helyes a törvényjavaslat 3. §-ának 8. pontjában foglalt rendelkezés, amely előnyben és bizonyos kedvezményekben részesíti azokat a birtokokat, amelyek viszonylagosan több munkáskezet, több munkaerőt foglalkoztatva fokozottabb mértékben karolják fel éppen ezeket a szociális és termelési érdekeket. T. Ház! Igyekeztem az egyetemes érdekek szem előtt tartása mellett tárgyilagos szemmel megvilágítani azokat a problémákat, amelyeket ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál elsősorban vélek szem előtt tartandónak, de egyszersmind természetesen tisztában vagyok és voltam azzal is, hogy ezzel kapcsolatban igen sokan felfogjáki vetni a tempó kérdését, vagyis fel fogják vetni azt, hogy amennyiben évente százezer katasztrális hold mezőgazdasági területnél nagyobb területet nem fogunk tudni birtokpolitikánk szolgálatába

> állítani, ebben az esetben idejét múlta és célját tévesztette ez a törvényjavaslat, mint ahogyan azt Eckhardt Tibor t. képviselőtársam tegnap is többízben hangsúlyozta. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén egy kerettörvényt jelent, mégpedig olyan kerettörvényt, amely igen nagy lehetőségeket és igen nagy perspektívákat nyit meg. Meg vagyok győződve róla, hogy a kormány nemcsak keresni fogja, hanem meg is fogja találni azokat a lehetőségeket és módokat és meg fogja teremteni azokat az előfeltételeket, amelyek lehetővé fogják tenni ennek a tempónak gyorsítását, annál is inkább, mert hiszen a kormány ezt az évi százezer holdat mint minimumot, mint alsó határt maga állította oda sajátmagával szemben. Aki ismeri a miniszterelnök úrnak és a földmívelésügyi miniszter úrnak azt a felfogását, hogy kevesebbet ígér ós mond, de annál többet teljesít, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) az ennek a törvényjavaslatnak sorai közül is kiolvashatja, hogy a kishaszonbérleti rendszernek, mint átmeneti segédeszköznek beállítása, valamint a házhelyhez juttatás kérdésének ezzel a törvényjavaslattal kapesolatbahozása, mind azt a célt szolgálják, hogy addig se késlekedjünk birtokpolitikái célkitűzéseink megvalósításában, amíg a nagyobb anyagi áldozatokat igénylő, így tehát természetesen lassú tempóban megvalósítható tulajdonjuttatást is végrehajthatjuk. (Szöllősi Jenő: Lásd a hitbizományi módosítást! — Paezolay György: Áldozni kell rá többet, mint 16 milliót! Ez nem elég!— Zaj jobbfelől.) T. Ház, majd erre is ki fogok, térni. Azzal is tisztában vagyok, hogy a tempó kérdése nemcsak jóindulatnak és készségnek kérdése, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hanem elsősorban az anyagi előfeltételek megteremtésével függ össze. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől. — Egy hamg a baloldalon: Elő kell teremtenünk! — Elnök csenget. — Felikáltások jobbfelől: A máséból! —Matolcsy Mátyás: A nemzetéből, nem a máséból!) Kérdem, t. Ház, lehet-e a mai körülmények között, amikor mozgósítások sorozatának korszakában élünk, amikor honvédségünket egy ötéves programm helyett egyéves, sőt annál is rövidebb idő alatt