Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-36
186 r Az országgyűlés képviselőházának 36. ülése 1939 október 11-én, szerdán. kellett talpraállítanunk, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Helyeslés balfelöl.) amikor marol-holnapra a jövőt tisztán nem látjuk... (Matolesy Mátyás: Éppen azért!) Elnök: Csendet kérek. Br, Vay László:... lehet-e akkor most ezeken a kereteken túlmenően, mint aminők a telepítési törvényjavaslatban előfordulnak, csak úgy hasból odadobott számokkal operálni? (Matolesy Mátyás: Ez is honvédelem! — Zaj a baloldalon. — Matolesy Mátyás: Ebbe ment tönkre az ország-! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Gr. Pálffy József: A demagógiába ment tönkre! Abba ment tönkre 1918-ban is! — Paczolay György: Mi is fizetünk adót! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek a baloldalon. (Egy hang jobbfelől: Mondják meg, hogy honnan! — Folytonos zaj.) Br. Vay László: T. Ház, én nem hiszem, hogy volna képviselőtársaim közül csak egy is olyan, aki ha felelősségteljes állásban ülne, ezek között a mai viszonyok között jóslásokba merne bocsátkozni a jövőt illetőleg. (Bodor Márton: Meg kell próbálni! — Derültség jobbfelől. — Zaj.) Elnök: Csendet kérpk minden oldalon. Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Br. Vay László: Azt hiszpm, hogy ha ilven jóslásokba nem merünk bocsátkozni, akkor illojális felfogás ilyen irreális alapon mniorvó intézkedéseket várni azoktól, akik felel ősségteljes állásban a masruk felelősségének tudatában intézkednek. (Zaj. — F"y hnmg a szélsőbaloldalon: Védih az ezerholdakat!) Engem teljesen megnvugtat a miniszterelnök úrnak az a kiielenté«e. hopy amennyiben ez^k a mai viszonyok enyhülni és javulni fognak s amennyiben ennek követ^ezménvei pénzü^vi té^en is jelentkeznek akkor igenis első kötelességének fogia tartani, ennek a töfv^nvjava^a+naV a kpr°teit olv^n a*wa<ri felkelőkkel ki+tt T +eni, ho°y birtokpolitikái célkitűzéseinket fokozottabb teurpn>ia.Ti h* 1 "itassuk vé"-re é>( óVhessük P1. (Hefo'Ps 7 é9 jobbfelől. — Zaj a szélsőba)'oldalon. — Szöllősi Jenő: Erre tíz évig kell a *1 várni H T. Ház! Mint minden Javaslatnak, természeteden ennek a törvpov-íp vasiatok is meg vannak a maguk tűllicitálói. B^szédpm elején bátor voltam ... (7a$ a. szélsőhalol^alon. — pjío/nlav György* Meo-van a Tna^vürsátr tö-»"+Pn^lrni ioga! — Ms+olesv Mátyás* Maga Teleki Pál TTníniszterplnölí: mondotta, hogy ez semmi!) Elnök: T«mételtfiTi kérem Matnlesv képviselő urat, méltóztassék a közbeszól ajktól tartózkodni. Észrevételeit majd elmondhatja beszéde során. Br. Vay László: Ismerefpsek azok a felülígérések. amelyek birtokpolitikai törekvósemk megvalósításánál rendszerint jelentkezni szoktak. Én azonban feltételezem a jóhiszpműséget és az objektivitást mindenki részéről. Ennek ellenére is meg kell azonban őszintén mondanom, hogy ezeket a felülígéréseket anélkül, hogv azok birtokpolitikai elgondolásainkhoz fűződő sikereket és eredményeket szociális szempontból ne veszélyeztetnék, végrehajtani nem lehet. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Paczolay György: Ez visszafizetés, nem ígérgetés!) Vannak az 500 holdas birtokmaximumnak hívei, de vannak igen illusztris képviselői annak a gondolatnak is, hogy hárommillió katasztrális hold mezőgazdasági terület osztassék széjjel anélkül, hogy ez a rendszer az el nem adósodott középbirtokosokat bármilyen mértékben is érintené. Meg kell mondanom, hogy ez a lehetetlenségek birodalmába tartozik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert ennyi földünk nincsen, amint ezt már az imént is említettem, ennek következtében tehát ennyi föld nem állhat rendelkezésre. Az 500 holdon felüli birtokok összes mezőgazdasági területe, beleértve a közbirtokosságot, az úrbéri közösségeknek igen nagy kiterjedésű legelőterületeit is. 3800.000 katasztrális holdat tesz ki. És ha a föld'birtokpolitikai szempontból elsősorban figyelembe veendő szántóterületeket vesszük, látjuk, hogy a 100 holdon felüli mezőgazdasági birtokoknak öszszes szántóterülete sem tesz ki többet 3.300000 katasztrális holdnál. Ha tehát ebből a hárommillió holdat alig meghaladó mezőgazdasági területből hárommillió holdat akarunk kiosztani, ez egyenlő az összes közép- és nagybirtokoknak úgyszólván teljes felszámolásával és megszüntetésével és ez maga után. vonja azokat a súlyos szociális problémákat és következményeket, amelyekre már beszédem eddigi során bátor voltam rámutatni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Eckhardt Ti^or t. képviselőtársam közismert tanulmányával kapcsolatban tegnap azt is szóvátette, hogy talán kevesen olvastuk és i«meriüV az ő tanulmányát. Megnyue-taiom t. kénviselőtársamat, hogy azt hiszem, valamenynyien ismerjük pzt az elaborátumot, amelyben ő maga is m°gállapítia.. hoo-y az egves iárások mezőgazdasági terüJp-tének 25 százalékát, a mpznQ-azdasqo-i irmnkássáp" foglalkoztatása érdekében a középbirtokosoknak és a nagybirtokosoknak iuttas«uk. Az ebben az iránv^ian megejtett pontos számítások ezzel kapcsolatban azt az'eredméovt mutatták, hocv ha az p.gvos tárások területén a mezőgazdasági területből ilyen 25 százalékos levonásokat eszközlünk, abban az p«ptb Q n az ország mezőgazdasági területéből föld birtokpolitikai célra rendelkezésre álló, igénvbe vehető terület mintegy 1993.500 katasztrális holdat tesz ki. de ebben is bennefoglaltatnak az imént említett közbirtokossági és úrbéri közösségi, sok százezer holdat kitevő legelőterületek. Eckhardt Tibor t. képviselőtárr sam ez az utóbbi számadata tehát már igen közel áll ahhoz a számadathoz, amelyet ez a törvényjavaslat is kontemplál és azt hiszem, csak köszönettel tartozunk Eckhardt képviselőtársuknak azért, hogy ezt a kérdést egyáltalában felvetette és bogy alkalmat adott nekünk arra, hogy felsorakoztathassuk ezt a legerősebb érvünket is az ő hárommilliós elgondolásának alapos tévedése ellen és ennek a törvényjavaslatnak helyes intenciói mellett. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől.) T. Képviselőház! Foglalkozni kívánok azonban Eckhardt Tibor t. képviselőtársam tegnapi felszólalásával kapcsolatban egyes elhangzott megállapításaival is. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy képviselőtársam nincs itt és így csak távollétében tehetem meg felszólalására a magam észrevételeit. Képviselőtársam mindenekelőtt kijelentette, hogy a kisbérleti rendszerrel szemben bizalmatlansággal viseltetik, a kisbérleti rendszereket — hogy az ő szavaival éljek — a »legpocsékabb« gazdálkodási formáknak jelölte meg és ezektői a kisbérlöktől még a polgárjogot is megvonta. Ugyanakkor életképes kisbirtokokat akart képviselőtársam teremteni minden anyagi cenzus nélkül és emellett még azt is kívánta, hogy ez a birtokpolitika olyan legyen, amelyből mindenkinek haszna van, amit kvázi úgy értelmeztünk, hogy ezzel a birtokpolitikával kapcsolatban •