Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-36

184 Az országgyűlés képviselőházának 36. nom ezt is — birtokpolitikái és termelési ered- . menyei nem annyira sikerültek. Nem sikerűitek pedig elsősorban azért, mert nem teremtett önálló gazdasági exiszteneiákat. (Úgy van! Ügy van! jobbfelőL) Nem sikerült továbbá azért sem, mert a szociális helyzet mellett nem tétetett vizsgálat tárgyává az is, hogy vájjon a juttatottakban megvannak-e azok a tulajdonságok és megvan-e az a minimális anyagi erő, (Ügy van! Ügy ,van! jobbfelőL) amelyek képessé teszik a bérmunka vállalókat arra, hogy a bérmunkavállalók sorából az önálló vállalkozók soraiba léphessenek. (Taufí'er Gábor: Hozzá kell segíteni!) Egy-két holdas törpebirtokok százezreivel pedig a földreform nem tudta mentesíteni a munkapiacot a munkavállalóktól. A szelekciónak úgy szólván teljes hiánya pedig azt eredményezte, hogy a termelés úgy minőségi, mint mennyiségi szempontból ennek következtében természetesen kétségtelenül visszaesett. Ha a mórleget nézzük, kiderül, hogy a háborúelőtti nagybirtokjellegű ország így két szélsőséges véglet közé került. Az egyik végletet a még akkor is nagy kiterjedésű birtokokkal rendelkező nagybirtokok, a másik végletet pedig a 44*2%-ot kitevő kisbirtokok képviselték, mégpedig azok a kisbirtokok, amelyeknek legnagyobbrésze éppen a földreform következtében felduzzasztott és önálló életképeseéggel nem bíró törpebirtok volt. Ha ezzel kapcsolatban megnézzük a statisztikai adatokat, akkor ezekből azt látjuk, hogy 1920-ban az 5 holdon aluli gazdasági cselédeknek, munkásoknak és törpebirtokos-keresőknek a száma 366.194 lélek volt, a földreform után pedig ez a lélekszám 518.721<-re duzzadt fel. Ebből nyilvánvaló, hogy a földreform ebben a vonatkozásban visszafelé sült el, mert ahelyett, hogy önálló és életképes kisexisztenciákat teremtett volna, felduzzasztottá a munkapiacon a munkakeresők és munkavállalók számát. (Egy hang jobbeflől: így van!) Sokkal megfelelőbbek lettek volna a földreform birtokpolitikai eredményei, ha az 1936. évi telepítési törvényben későbben lefektetett irányelveket követték volna, ha a felhasználásra kerülő 1,000.000 katasztrális hold mezőgazdasági területből nem 40O.O0O-en felüli számú törpebirtokost teremtettek volna, hanem 100.000 életképes kisgazdát állítottak volna a maga lábára, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon és a középen.) mert ebben az esetben nem a munkapiacok lényeges felduzzasztása, hanem ellenkezőleg a bérmunkára jelentkezők számának legalább is százezer fővel való csökkenése következett volna be. Az is természetes volt, t. Ház, hogy a földreform határidőhöz kötött volta miatt nem tudott gondoskodni azoknak földhözjuttatásáról, akiknek földigénye az agrárlakosság állandó normális szaporodása következtében csak a földreform befejezése után jelentkezett, a pénzügyi fedezet hiánya pedig lehetetlenné tette azt, hogy áttelepítéssel lehessen segíteni olyan vidékek lakosságán, ahol az igényeket helyben földhiány miatt nem lehetett kielégíteni. Amint tehát mindezekből láthatjuk, a nagybirtok elhelyezkedése, a mezőgazdasági lakosság aránytalan sűrűsége, az életképtelen kisbirtokok számának felduzzasztása mind újabb és újabb beavatkozásokat igényeltek, ennek következtében pedig nyilvánvalóvá vált, hogy az olyan birtokpolitika nem biztosíthatja maradék nélkül ennek az országnak egyetemes érdekeit, amely a birtokpolitikai és szociális ülése 1939 október 11-én, szerdán. szempontok mellett nem veszi figyelembe a termeléshez fűződő szintén igen fontos gazdasági érdekeket is. (Ügy van! Úgy van! jobbfelőL) Ezek a célkitűzések és ezek a szempontok sürgették tehát az 1936. évi telepítési törvény életrehívását. Azt hiszem, ma már tárgyilagos szemmel megállapíthatjuk azt is, hogy a telepítési törvény végrehajtásának eltelt három esztendeje beigazolta, hogy igen sok igyekezet, igen sok komoly törekvés volt tapasztalható az Önálló kisexisztenciák szaporítása és földmíves lakosságunknak családi otthonhoz ós házhelyhez juttatása érdekében. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőL) Ismeretesek előttünk az eredmények is, t. Ház! Az előadó úr is rámutatott arra, hogy három év alatt 88.000 katasztrális hold felhasználásával 21.300 falusi kisembert segítettek meg. Ezek mind elismerésreméltó eredmények, tisztában vagyunk azonban azzal, hogy nem elegendők ahhoz, hogy huzamosabb időre meg; teremtsék ebben az országban azt a nyugalmi helyzetet, amelyre ennek az országnak birtokpolitikai, szociális és termelési szempontból nagy szüksége van. A rendelkezésre álló anyagi eszközöknek és a törvény alá vonható ingatlanoknak aránylag szűk keretei nem engedték a telepítési törvénynek különben igen helyes célkitűzéseit olyan mértékben érvényesülni, mint amilyen mértékben ezeknek érvényesülésére szükség lett volna. A földbirtokreform után és a telepítési törvény folyamatban lévő végrehajtása után is ma még mindig csak ott tartunk, ahol békében voltunk: az ország szántóterületéből a kisbirtokokra eső rész elérte a 653 százalékot, a szántóterületből nagybirtokainkra eső rész pedig 28 százalékról 215 százalékra csökkent. T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a földbirtokreform és a telepítési törvény helyesnek bizonyult céljait és eszközeit egyesíti és birtokpolitikánk új, tartós és radikális rendezésére törekszik. (Derültség és felkiáltások a baldalon: Radikális? — Palló Imre: Hol van itt a radikalizmus?) A javaslat célja mindenekelőtt a mezőgazdasági bérmunkavállalóknak kishaszon bérletekkel, részes műveléssel és házhelyhezjuttatással történő megerősítése, célja továbbá az önálló kisbirtokoknak — a lehetőség korlátai között — minél nagyobb számban való szaporítása. Birtokpolitikánk helyzetét különösen megnehezíti,, amint már említettem, az a körülmény, hogy nemcsak birtokpolitikai feladatokra kell tekintettel lennünk, hanem igen súlyos szociális és termelési problémákat is meg kell oldanunk. Kereken 4'5 millió őstermelőtársadalmunk kétharmad része a teljesen vagyontalan mezőgazdasági cselédekből és munkásokból, valamint az ugyancsak bérmunkavállalásra kényszerülő, önálló exisztenciával nem bíró, öt holdon aluli törpebirtokosokból és ezeknek családtagjaiból és hozzátartozóiból tevődik össze. Nézetem szerint tehát az kell, hogy legyen első feladatunk, hogy ennek a proletárosodási folyamatnak, amelyet ez a szomorú kép tár elénk, minden rendelkezésre áltó eszközzel végetvessünk és pedig elsősorban életképes és független önálló kisbirtokok szaporításával. Tisztában kell lennünk azonban azzal is, hogy a nincsteleneknek ez a túlmagas aránya nemcsak bátorítóan és ösztönzően hat a birtokpolitikára, hanem egyszersmind fékezően is, (Ügy van! jobbfelőL) mert hiszen mellőzhetet-