Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. körében napirendre került, mert mint említettem, két évtized tapasztalatai, tanulságai mérlegelték már azokat az alapelveket, amelyeken az új magyar birtokpolitikának haladnia kell és kijelölték azt az utat is, amely útra az előttünk fekvő törvényjavaslat is igyekszik ezt a problémát vinni. Ma tehát úgy érzem, mindenesetre megvannak a tárgyi előfeltételei annak, hogy higgadt és nyugodt légkörben foglalkozzunk ezzel a problémával. Abban peüig, azt hiszem, szintén egyetértünk valamennyien, hogy ennek a kérdésnek tárgyalásánál minden szubjektív és személyes szempontot ki kell küszöbölnünk, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) mert hiszen a magyar föld nem arravaló, hogy mesterségesen felizgatott és felesigázott szenvedélyek levezetésére használják fel, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) arra pedig még kevésbbé való, hogy egyesek demagógiát űzzenek vele (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) és az egész földproblémát mint korteseszközt, mint^ propagandaeszközt használják fel. (Felkiáltások a baloldalon: Ott csinálták! — Matolcsy Mátyás: Mi sohasem plakátoztuk ki a földkérdést! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a baloldalon. Matolcsy Mátyás képviselő urat kérem, méltóztassék nyugodtan meghallgatni a szónokot, hiszen Matolcsy képviselő úr a következő szónok, (Gr. Festetics Domonkos: Majd azután beszélj! — Szöllősi Jenő: Földreformot követeltek!) i Br. Vay László: A magyar földreformot be kell illeszteni az egyetemes nemzeti célok és érdekek szolgálatába (Helyeslés a jobboldalon.) és ma, amikor súlyos és válságos időket élünk, amikor ennek az országnak minden erejére és ellenállóképességére szüksége van, hogy a mai nehéz helyzetben megállja a helyét, továbbá, amikor miránk, akik a nemzet bizalmának letéteményesei vagyunk, fokozott felelősség és fokozott kötelességek hárulnak, akkor lehetetlennek tartom, — de lehetetlennek tartaná az egész ország is — hogy ezt az előttünk álló problémát nem a legfokozottabb lelkiismeretességgel, nem az imént említett szempontok szemelőtt tartásával, szenvedélymentesen oldjuk meg, vigyük a megvalósítását tető alá. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nézzünk tehát szembe ezzel a problémával. Mindenekelőtt is tisztában kell lennünk azzal, hogy egy agrárországban egyetlen birtokreformnak sincsenek olyan mélyreható következményei, mint éppen azoknak a bevatkozásoknak, amelyekkel az állam a birtok- és népesedési megoszlás viszonyainak megváltoztatására törekszik. Ezek a beavatkozások ugyanis nemcsak magában az agrártársadalom szerkezetében idéznek elő igen mélyreható változásokat és következményeket, amelyeknek kihatásait előre nem láthatjuk, hanem igen nagy kihatásaik lehetnek az ország gazdasági, sőt politikai életére is. És különösen nehéz dolog a várható kihatásokkal számotvetni akkor, amikor a tekintetbejövő országokban, mint például ná

: lünk is, a megoldásra váró birtokpolitikái programm mellett ugyancsak igen fontos szociális problémák, el nem hanyagolható termelési érdekek és kérdések is jelentkeznek. Az utóbbi években minden erejével törekedett az ország egy olyan egyensúlyi helyzet megteremtésére, amely mellett földünk maximális számban biztosíthatja a gazdaságilag önálló földmívesek exisztenciáját, de amely e mellett termelési szempontból is képes a fokozott erőkifejtésre, ezen keresztül pedig a földnélküli ülése 1939 október 11-én, szerdán. 183 nincsetlen mezőgazdasági tömegek szociális érdekeinek mindennél íontosabb és mindennél eiobbvalo kielégítésére. Arra is rámutattam már, hogy a múlt század második felében a nagybirtoknak alig számbavehető megmozdulása az lúK-as évek körül J^oruibelul mintegy egymillió katasztrális holdat felölelő parcellázási te vek 311 j seggel, valamint a Darányi Igná-3-féle telepítési törvény a 41.000 katasztrális holdjával, nem tudta a szaporaság tekintetében Európában előljáró mezőgazdasági lakossúguuk eletigénveit kielégíteni. Ha pedig az új birtokpolitika kiindulópontjául a háború utáni korszakot veszem, akkor, hogy tisztába jöjjünk a nehézségekkel, mindenekelőtt arra kívánok rámutatni, hogy Trianon következtében az ország területe 67-1 százalékkal csökkent, ugyanakkor azonban a nagybirtok területének csökkenése csak 54-4 százalékot, a lakosság csökkenése pedig csak 58-7 százalékot tett ki. Ez a másik oldalról nézve azt jelenti, hogy a kisbirtok békebeli 66 százalékos szántóaránya a háború után 55-6 százalékra süllyedt, míg ugyanakkor a nagybirtoké a háború előtti 21-5 százalékról 28 százalékra emelkedett. T. Ház! A rohamosan növekedő népsűrűséggel kapcsolatban azonban aránytalanul megnövekedett a mezőgazdasági munkásság száma is az országban. A földnélküli munkásságnak a történelmi országban lévő 33-7 százalékos aránya a háború utáni trianoni országban 1920-ban 45 százalékra emelkedett és még a földreform lebonyolítása után, 1930-ban is csak 30-7 százalékra esett vissza. Azt hiszem tehát, t. Ház, hogy ez a néháhy statisztikai adat, amely mindennél szemléltetőbben beszél, világossá és érthetővé teszi azt, hogy az elvesztett (háború után az ország közhangulata úgyszólván a kényszer erejével robbantotta ki az intézkedéseket és követelte egy új, korszerű és az időknek megfelelő birtokpolitikának a megindítását. (Ügy van! a jobboldalon,) T. Ház! Az első ilyen beavatkozás, amely ennek következtében az elvesztett háború után bekövetkezett, az 1920. évi földreform volt. Nézzük meg mindenekelőtt, mik voltak ennek az 1920-as földreformnak az eredményei. Szociális eredményei kétségtelenül jelentősek voltak, mert egymillió holdnál nagyobb terület felhasználásával 400.000-nél több olyan mezőgazdasági személynek juttatott részben törpe-, részben pedig kisbirtokot, akiknek földéhségét ' egyrészt ígéretek, másrészt pedig az utódállamokban egészen más körülmények között végrehajtott és inkább faji és nemzeti célokat és szempontokat (Szent-Ivány József: Kizárólag!) követő birtokreformok is szították. 200.000-nél több házhely juttatása kétségtelenül a földreformhoz fűződő várakozások teljesítésének legjobban sikerült oldala, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ezeknek a házhelyeknek több mint kétharmad része ma már beépült és több mint százezer kisexisztencia családi otthonát biztosítja. (Szöllősi Jenő: És dőlnek össze a Faksz.-házak!) Azt sem lehet az érdemek sorából elvitatni, hogy akkoriban, a mezőgazdasági krízis(legelkeseredettebb és legreménytelenebb idejében, falujához kötötte a nincsetlenek százezeréit, akik különben kétségtelenül a városok felé gravitálva, a közrendre sokkal veszélyesebb városi proletariátus számát duzzasztották volna. De ezek mellett az előnyös oldalak mellett — őszintén és tárgyilagosan meg kell monda30*