Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. szes művelés alá eső terület is megváltható, a törvényjavaslat szerint azonban ez még nem volt lehetséges. Az eredeti javaslat szerint tehát még levonandó a részes művelésnek megfelelő egyharmad alapján 1833 hold, vagyis marad ennél a birtoknál átengedésre kötelezhető teriilet 3577 hold — egy 209.000 holdas nagybirtoknál! (Meskó Zoltán: Még szerencse, hogy nem adtak hozzá egypár holdat! — Mozgás. — Elnök csenget.) Ha a réteket hozzászámítom, akkor további 1364 hold vehető megváltás alá. Magyarország legnagyobb kötöttbirtokából tehát az egész földbirtoknak 1*7%-át teszi ki az, ami a földmívelésügyi miniszter úr elénk terjesztett törvényjavaslata szerint igénybeveendő terület. Köszönöm a t. túloldalon ülő pártnak, hogy ezeket a képtelen és rosszhiszemű dolgokat kigyomlálták, a szándékot azonban észreveszi az ember, miniszter úr, »man merkt die Absicht nnd wird verstimmt«. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék az ilyen, a sértéshez igen közelálló feltételezésektől tartózkodni. A »rosszhiszemű« kifejezés egyáltalán nincs helyén. (Ügy van! Ügy van! a középen és a jobboldalon. — Kölcsey István: Pedig nyugodtan hagytuk beszélni! — MesVn Zoltán: Hitbizományosok egyesüljetek!) Eckhardt Tibor: T. Ház! Ne méltóztassék rossznéven venni, de amikor éveken keresztül a legkomolyabb tanulmány tárgyává teszi valaki az ilyen kérdést, elveszti a türelmét az ember, ha arra kényszerítik, hogy tárgyi ismeretek nélkül legyen kénytelen itt beszélni. (Ügy van! Ügy van! balfélől.) Bocsánatot kérek, de ez a javaslat, ha ez a módosítás keresztülment, egészen más, mint amit a miniszter úr elénk terjesztett. (Egy hang jőbbfelől: Úgy is van! — Gr. Apponyi György: Vissza a régi házszabályokkal! — Egy hang balfélől: Ilyen a házszabály! — Zaj. — Elnök csenget.) Annyi lojalitást csak elvárhatnánk a t. kormánytól, hogy ismertesse velünk módosításait és ne az utolsó percben halljuk meg félfüllel, mit szándékoznak módosítani, (Szöllősi Jenő: Akikor is csonkán!) Ez képtelen dolog. Ne tessék rossznéven venni, ha az ember elveszti türelmét. (Pándi (Pölcz) Antal: A nyilasoknak igazuk van, hogy kivonultak! — Reibel Mihály: A nyilasoknak nincs igazuk! Azért választották meg őket. hogy itt legyenek!) Elnök: Csendet kérek. (Zaj a baloldalon. — Pándi (Pölcz) Antal: Beszélhet, amit akar, mégis azt csinálják, amit akarnak!) Pándi (Pölcz) képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Eckhardt Tibor: Még egy dolgot szeretnék szóvátenni és ez a törvényjavaslatnak az a része, amely a törvény végrehajtására illetékes fórumokat jelöli ki. Ezek: a községi elöljáróság, a törvényhatósági bizottság gazdasági albizottsága, véleményezés szempontjából a gazdasági felügyelő és végül a földmívelésügyi miniszter. Ezeket a fórumokat konstruálja a törvényjavaslat. T. Ház! Kik fogják ennek a törvénynek végrehajtása tekintetében az iniciativát gyakorolni? Ez a kérdés. Gyakorolni fogja elsősorban a községi elöljáróság. De tudjuk, mi a községi elöljáróság. Ez a jegyzőt jelenti. Ilyen fontos kérdésben pedig a jegyző a kisujját sem mozdíthatja a főispán utasítása nélkül. Ez nyilvánvaló. A községi elöljáróság jelenti a főispán utasítása szerint dolgozó jegyzőt. A munkával már ma is túlterhelt jegyzőt ezzel a szörnyen odiózus teherrel sújtani valóban képtelenség, mert a jegyző kiülése 1939 október 10-én, kedden. 177 adhatja a lelkét is, (Jandl Lajos: De nem adja ki!), azok az emberek, akik esetleg nem jutnak földhöz, egész Ibosszujukat a jegyzőn fogják érvényesíteni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt kérdezem ezután, kik ülnek abban a gazdasági albizottságban? Azok, akik földet kapni szeretnének, vagy akiknek terhére akarják végrehajtani a törvényt? (Meskó Zoltán: Majd Breznay megcsinálja!) Hát a törvény a földreformot a harakiri technikájával akarja végrehajtani? Arra akarja kényszeríteni a birtokos társadalmat, hogy harakiri útján végezze el azt, amit az államhatalom tágyilagos szervei útján kellene elvégezni? Azután kérdezem: a földmívelésügyi minisztérium, ha magának az Úristennek bölcsességével rendelkeznék is, ismerheti mindenütt a helyig viszonyokat? Bizhatunk abban, hogy a földmívelésügyi miniszter úr iniciativája fogja pótolni azt az iniciativát, amelynek alulról^ kellene jönnie? A földmívelésügyi miniszter úr azt mondotta a pártközi konferencián, módot fog adni arra, hogy a mezőgazdasági kamarák is bekapcsolódjanak. Ez fából vaskarika* A mezőgazdasági kamara szervezetében elenyésző kisebbség jelenti azt a réteget, amely földet óhajt kapni és óriási többség réteg, amelynek terhére kell a földbirtokpolitikát végrehajtani. Ha felszólamlási jogot, panaszjogot biztosít a miniszter úr a kamaráknak, azt nagyon helyesnek fogom tartani, de az iniciativát, a kezdeményezést nem lehet azokra bízni, akiknek terhére kénytelen a törvényjavaslat a maga politikáját keresztülvinni. Azt méltóztatott az imént kérdezni, mit kellene csinálni. Ez olyan nagy feladat, hogy ha helyesen akarjuk megoldani, ennek a feladatnak érdekében vármegyénkónt az illető vármegye legkülönb szakemberét mint kormánybiztost kellene megbízni azzal, hogy ő válogassa ki, hogy abban a vármegyében mi a feladat, mi a teendő. (Helyeslés a baloldalon. — Tauffer Gábor: Fizetés nélkül!) Méltóztassék e mellé a kormánybiztos mellé azután vármegyénként választani egy olyan ad hoc véleményező bizottságot, amelyben paritásos alapon lehetnek képviselve a különböző érdekeltségek, S azután méltóztassék a földmívelésügyi minisztériumnak eddigi adminisztratív hatáskörét átalakítani. A földmívelésügyi miniszter ne adminisztráljon, hanem irányítson és ellenőrizzen. Az adminisztrációt pedig végezzék kint a vidéken, ahol jobban tudják, mire van szükség és olcsóbban és helyesebben tudják végrehajtani. Csadálom, — és csak a kérdés teljes ismeretének hiánya magyarázhatja meg — hogy akad olyan ember, aki vállalkozik arra, hogy Budapesten adminisztrálja a vidéki földbirtokpolitikát. Ezt nem lehet innen helyesen elvégezni. A földmívelésügyi minisztériumnak az a dolga, hogy megadja az irányelveket és azoknak helyes végrehajtását ellenőrizze, az adminisztrációnak azonban a periférián kell történnie, helyes irányítás mellett, főleg ezeknek a kormánybiztosoknak helyes kiválogatása útján (Meskó Zoltán: Pártatlan emberekkel!) és meg vagyok győződve róla, számos vármegye volna ebben az országban, ahol ambicionálják, hogy megmutassák, milyen okosan és helyesen tudják végrehajtani. Emlékszem a magam élete köréből, hogy még a világháború előtt egy-két igen kiváló csanádmegyei alispán, mint Návay Lajos és Hervay István, építettek munkáslaká-