Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-35

170 Az országgyűlés képviselőházának í. legproduktívabb kisemberek kapjanak földet, aitijt taian önni bájukon kívül vannak olyan helyzetben, hogy nem tudnak lizetni, talán éppen azért, mert nem volt életképes kisüzemük. Egy nagy ellenmondás van itt. Hogyan kepzeljuK azt, hogy az, életképtelen törpebirtok a maga emberségéből tartalékokat tudjon gyűjteni, niszen az életképtelen törpebirtokon éppen azért kell segíteni, mert életképtelen, ^iem lehet a törpebirtokostól mindjárt a megindulásnál bizonyos teljesítéseket követelni és nem lehet egy anyagi cenzussal lehetetlenné tenni éppen annak a rétegnek bejutását ebbe a kategóriába, amelynek bejutását elsősorban kellene a törvényjavaslatnak célul kitűzni. A teljesen nincstelen, mondjuk elproletárosodó nincsteleneknek, mezítlábasoknak óriási rétege és kategóriája több mint egymilliónyolcszazezer lélek, a legszaporább néptömeg ebben az országban. Amikor enneki a problémának lehetőségét és főleg azt vizsgáljuk, hogy miiyen tempóban kell a törvényt végrehajtani, akkor ne felejtsük el, hogy itt népesedési problémáról is szó van. Hála Istennek, nem stagnáló, hanem fejlődő, előremenő, haladó tendenciát mutat a lakosság lélekszáma, évi 50— 60.000 lélek a népszaporulat. Ennek fele, tehát 25—30.000 lélek népszaporulat éppen a nincstelen osztályra esik, amely még mindig a legszaporább réteg ebben az országban. Tehát évi 25—30.000 lélekkel szaporodik a nincstelenek tömege. Kérdem, hogy ilyen körülmények között lehet-e olyan törvénnyel utolérni az életet, — csak e tekintetben ne romoljék a helyzet — amely 54.000 holdat juttat három év alatt és 30.000 hold körüli területet bérlet formájában, ha nem is teljesen a nincsteleneknek, de résziben azoknak a rétegeknek kezébe^ amelyek talán egyébként is tudnának magukon segíteni. T. Ház! A probléma másik része tehát abból áll, hogyan lehet a nincsteleneket egy lépéssel előbbrevinni, a boldogulás útján. A nincstelen kategóriák között is különbséget kell tenni. Az a mezőgazdasági cseléd, aki ma ellátott, a földreform miatt esetleg ellátatlanná válik. Az a nincstelen földmíves, akinek ma a nagybirtokon keresete van, ha van, a földreform során esetleg kiesik a munkából, mert a föld olyanoknak jut, akik az ő napszámát már nem veszik igénybe. Nem lehet ezt a kérdést rögtönzéssel megoldani. Sőt, én ennek a törvénynek azt a veszedelmét is látom, ami az elmúlt három év alatt több esetben bekövetkezett, —.tehát nem rémlátás, hanem az elmúlt három év tapasztalata alapján mondom — hogy a földbirtokpolitika végrehajtása során számos esetben több elégedetlenség támadt, mint amennyi a végrehajtás előtt volt. Ha például azt nézem, hogy a szatmármegyei Károlyi-birtokon milyen eredményeket produkált a földbirtokpolitika, akkor azt látom, — egy évvel ezelőtt az egyik deputáció a másiknak adta a kilincset, amikor lent jártam Mátészalkán — hogy mérhetetlen keserűség volt az emberek lelkében, mert a jobbmódú paraszt tudott venni 10—20—30—40—50 holdat is, tudott venni a jegyző, tudott venni a kocsmáros, a nincstelennek pedig felkopott az álla. A burokban, a hivatalokban talán külön lehet ^ választani a problémákat, a burokban lehet légüres térben törvénytervezeteket gyártani, de az életben ezt nem lehet megcsinálni, az életben nem lehet anyagi cenzushoz kötni egy népi irányú, egy szociális irányú földbirtok juttatást, mert ebben az esetben az anyagi nyerészkedés céljából IS. ülése 1939 október lö*én, kedden. folytatott parcellázás alig különbözik a hivatalosan végrehajtott földbirtokpolitikától. Mármost van azután ennek a kérdésnek egy harmadik része, amit a tulajdonképpeni telepítés kellene, hogy jelentsen. Jennek-a problémának a konkrét gyakorlati körvonalait is próbáltam megkeresni. A probléma lényegét abban látom, hogy országunkban a népsűrűségbizonyos vidékeken olyan mértékűvé duzzadt már fel, hogy helyben vagy a közelben annak a népességnek megélhetéséről megfelelő munkaalkalmak révén gondoskodni már egyáltalában nem lehet. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) A probléma nem olyan kétségbeejtő, mint amilyennek némely vidék speciális viszonyainak vizsgálata alapján talán látszik, mert viszont vannak az országnak olyan vidékei is, amelyeken a jóminőségű földek ellenére aránytalanul ritka a népesség. Itt, igenis, megvan a lehetősége annak, hogy megfelelő áttelepítéssel és főleg megfelelő finanszírozással, megfelelő pénzügyi alátámasztással ezt a problémát évek bizonyos során keresztül következetesen folytatott munkával megoldják. A legsűrűbb lakosságú vidékeket, ahol már aggasztó a lakosság helyzete, a következő hely ekeh találtam: Zala megyében és Vas megyének Zalával határos déli felén. Azután ilyen a Mátra és a Bükk déli lejtőjétől a matyó-vidéken és a Jászságon át körülbelül Ceglédig tartó rész; azután a harmadik rész a trianoni Magyarország északkeleti sarka, amely a terméketlen Hortobágy és a régi cseh határ közé van beszorítva. A negyedik rész, amelyet népi íróink viharsaroknak neveznek, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) az Alföld délkeleti sarka, Csanád és Békés vármegyének főleg a román határral szomszédos része. Ezek az országnak azok a túlsűrűn lakott részei, ahol helyben megfelelő munkaalkalmakról gondoskodni már nem lehet. Ezzel szemben azt látom, hogy míg ezeken a most említett részeken a statisztika szerint a városi lakosság leszámítása után négyzetkilométerenként 120 lelket meghalad a népsűrűség, ami nagyon magas szám, mert a városi és ipari lakosság leszámítása után, ezeken a vidékeken még minI dig 120 lelket meghalad a népsűrűség, ugyanakkor vannak az országnak más részei, részben igen jó minőségű földekkel, ahol a népr sűrűség, ugyanúgy számítva, 50 leieknél kevesebbet tesz ki. (Matolesy Mátyás: 25—30!) Ez különböző, de ötvennél kevesebb. Áll ez Mosón, Győr ós Komárom vármegyére, Fejér vármegyére, így van Észak-Tolnában, egész Somogy vármegyében, azután Csongrád vármegyében, szóval a legjobb földek vármegyéiben, a hitbizományi rendszer következtében és végül a Dunántúlon az egykés vidékeken, mint Tolna vármegye déli és Baranyának vele összefüggő urmánysági részében. Utalnom kell arra is, hogy Közép-és Dél-Pest megye homokos talaján, valamint Szolnok vármegye keleti és Hajdú és Bihar vármegye vele összeköttetésben álló nyugati részén, a szikes részeken a megfelelő talajjavítási munkák elvégzése után, aránytalanul nagyobb számú népességet lehetne eltartani, mint amilyet ezek a várme-. gyek ma eltartanak, amely vidékeken szintén 50 alatt van a népsűrűség. T. Ház! Az áttelepítés a legköltségesebb része a földbirtokreformnak, de talán a lég-