Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. szebb feladatot is itt oldhatná'meg az a kormány, amely egyszer komolyan veszi ennek a prooiémának megoldását. És a telepítést — ezt az erdélyi tapasztalatok ismereteoen mondom — nagy szeretettel, nagy gonddal, nem bürokratikusán és nem sematikusan kell végezni, hanem valósággal a nép lelkének és gondolkodásának legalaposabb ismeretében. A telepítés nemcsak materiális, nemcsak anyagi probléma, hanem erkölcsi és lélektani probléma is. Telepíteni nem lehet mezőgazdasági cselédet, aki nincs az önállósághoz szokva. Telepíteni nem szabad különböző vidékekről összer szedett hordaléknépeket. Erdélyben azokon a i telepeken, amelyeket egy községből telepítettek annakidején, Darányi Ignác idejében, a legpompásabb, a legragyogóbb magyarok élnek, akik még most az idegen uralom idején is fejlödnek ós boldogulnak, a szedett-vedett, gyülevész népségből létesített telepek pedig valóságos szégyenfoltjai a magyarságnak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hogy lehet így beszélni magyarokról?) Rendkívül fontos a telepítés során az egységes lelkületű, egységes tradíciókkal bíró nép, mert nemcsak a főúri osztálynak, hanem a parasztnak is megvan a tradíciója, amelyet respektálni kell. (Egy hang a szélsőbáloldalon: Magyarokat nevez gyülevésznek?) Lehetőleg egy vallású, egy vidékről való népet kell áttelepíteni, meg kell teremteni azt az új Mezőkövesdet, azt az új Balmazújvárost, azt az új Szegihalmot azokon a dunántúli prériken, ahol Érdtől elindulva Dombóvárig egy községet nem látunk, mert egyik hitbizomány a másik után megakadályozza a községek keletkezését. T. Ház! Ha így telepítünk, akkor megmarad annak az egy 'vidékről való embernek a múltjához való ragaszkodása és tisztelete, megmarad az az erkölcsi ellenőrzés, amelyet a falubeli ember a másik falubeli emberrel szemben mindig gyakorolni szokott, aminek óriási jelentősége van. Olyan nagy és messzeágazó probléma ez, hogy amikor ezeket a kicsi eszközöket nézem, és azt a bürokratikus keretet, valósággal azt a kalitkát, amelybe a népi politikának ezt a centrális problémáját beleülteti az igen t. kormány, akkor az az érzésem van, hogy azok az eszközök és azok az elgondolások, amelyeket ennek a nagy célnak érdekében igénybe kellene venni, még lelkileg sem érlelődtek ki, mert ha a lélekben a probléma tisztán állana, akkor nem ilyen megoldásokkal méltóztatnának ezidőszerint jönni. (Matolcsy Mátyás: Ellőttünk tisztán állj csak a kormánypárt előtt talán nem!) T. Ház! Ezekben körvonalaztam az állami feladatoknak keretét, de azt is meg kell mondanom, vannak ebben a törvényjavaslatban olyan lehetőségek, amelyek nem állami feladatok. Nem állami feladat azon segíteni, aki maga is tud magán segíteni. En úgy konteplálom, hogy arra, akinek 10 kataszteri hold átlagminőségű földje, vagy — mondjuk precízebben — akinek 100 aranykorona kataszteri tiszta jövedelmet jelentő birtoka van, arra ezt az akciót, a törvény kereteiben való ezt a földszerzési lehetőséget többé semmi körülmények között kiterjeszteni nem kell. Ám szerezzen földet a maga erejéből, akik 10 holdnál nagyobb föld tulajdonosai lévén, magukon is tudnak, segíteni: a szántóföldi hitbizományok eltörlésével megszüntetném azt a mesterkélt jogi akadályt, amely az élet automatizmusát mesterkélten megállapítja és nem engedi érvényesülni. ülése 193Ű október löjén, kedden. 171 Nem tudom megérteni, hogy a törvényjavaslat, amely magáról a népi politika szolgálatának bizonyítványát állítja ki, hogyan tarthatja fönn a szántóföldekre vonatkoztatva a, hitbizományi rendszert! Mi a célja, mi az értelme ennek a rendelkezésnek, ha a közérdek oldaláról nézem?-Nem tudom megérteni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Vannak egész vidékei az országnak, amelyek nem tudnak haladni, nem tudnak boldogulni, nem azért, mintha nem volna meg áz anyagi képességük. A hitbizományi korlátok útját állják, sokszor maga a hitbizomány tulajdonosa is szívesen venné a változást. Ezért hatalmas feszültségeket talál az ember, főleg a Dunántúlon vagy Csongrád vármegyében, a hitbizományi rendszer következtében. S amikor egyetlenegy fillér pénzbe sem kerülne, tovább megyek, amikor egy észszerű és élőrelátó föld birtokpolitika kielégíthetné a hitbizomány tulajdonosának azt a természetes vágyát és ösztönét, hogy a jövőben gaját családjának is biztosítson nagy és fényes életmódot biztosító birtokot, miért nem méltóztatnak felhasználni ezt a természetes ösztönt abban a tekintetben, hegy a szántóföldi hitbizományok cseréljék át az állagukat erdŐbirtokra, vagy ahol telkesítésre és szik javításra van szükség, végezzenek közérdekű munkákat, menjenek át az országnak azokra a művelési ágakkal bíró területeire, ahol kisbirtok formájában okosan és helyesen gazdálkodni nem lehet, mert erdőbirtok csupán egy-két emberéletet is sokszor túlhaladó üzemterv szerint végezhető racionálisan. Én a hitbizományi sem törölném el, legyen hitbizomány, de ott, ahol közérdekből haszonnal jár, de nem akadályozza meg a népi erők szabad fejlődését és boldogulását a szántóföldi művelésre alkalmas területéken. Azt hiszem, ez olyan természetes kívánság, hogy nem tudom megérteni, miféle közérdekű szempontokkal lehet ezt a kérdést elodázni vagy egyáltalában nem érinteni. (Marótny Károly: Tiszteletreméltó magánszempontok!) Azt mondottam, hogy nem állami feladat azokon segíteni, akik magukon amúgy is tudnak segíteni. Ez, sajnos, vonatkozik úgyszólván majdnem mindenkire, aki tulajdoni formában juttatható birtokhoz, legalábbis olyan terjedelmű birtokhoz, amely egészséges kisüzemnek minősíthető. Én ugyanis országos átlagban körülbelül tíz katasztrális holdban látom az, egészséges kisüzem terjedelmét, amely már a maga erejéből egy családot fenntart, fejleszt és boldogulásra képessé tesz. Egy tízholdas kisüzem létesítéséhez, amely e törvény alapján létesülne, a következő öszszegekre van szüksége annak, aki ilyet szerezni akar, mielőtt az első kapavágást a földön megtehetné. A jelenlegi törvényjavaslat fenntartja az 1936:XXVII. te. 47. §-át, még pedig kifejezetten fenntartja 29. §-ával, — tehát az 1936. évi törvény értelmében akkor 25 vagy 30 százalék vételárat kellett fizetni, — már nem tudom pontosan mennyit — most pedig 25 illetőleg 20 százalékot. Én a legalacsonyabb kulcsot vettem. Egy 10 holdas kisbirtoknál a vételár 20 százalékát előre lefizetve, ezer pengő az az összeg, amelyet vételár fejében előre le kell fizetni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kinek van a falun ennyi?) Ez még nem minden. Az új tulajdonost terheli a földszerzés átírásával és kimérésével járó összes költség, amely költségeket szintén előzetesen kell lefizetni. Az új tulaj-