Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. egyenesen visszafejlesztését jelentik. (Meskó Zoltán: Visszaesés!) Ezt majd konkrét példákkal illusztrálva fogom bizonyítani, ha méltóztatnak türelemmel lenni. Ezek a rendelkezések semmi körülmények között nem maradhatnak benne a javaslatban, ha nem akarják a törvényt súlyosan kompromittálni. Ennek a kerettörvénynek bírálatánál én főleg két előfeltétel hiányát látom. Vannak bizonyos előfeltételek, amelyeknek adva kell lenni ök ahhoz, hogy a földbirtokpolitika tényleg eredményt érhessen el. Ebből a szempontból rendkívül károsnak tartom azt, hogy ez a javaslat csak olyan körben mozog, amilyent a földmívelésügyi tárca hatásköre megenged. Földbirtokpolitikát azonban kizárólag a földmívelésügyi tárca hatáskörén belül nem lehet eredményesen csinálni, mert ez a probléma olyan átfogó, olyan nagyjelentőségű kérdése a magyar közéletnek, amelytől a vagyonmegoszlás kérdése nem választható el; nem választható el elsősorban a gazdaadósságok rendezésének problémája attól a problémától, hogy az ingatlan nagytőkét, a nagybirtokban heverő keresztény nagytőkét át kell vezetni az ingó nagytőke területére,' (Helyeslés a baiközépen.) Ihogy ezáltal a magyar falu dolgozó népének helyet csináljunk a magyar földön. Papíron, irodában el lehet választani ezeket a kérdéseket, de az életben nem. (Zaj a balközépen.) Elnök: Csendet kérek. Eckhardt Tibor: Az észszerű földbirtopolitika kérdését még elméletileg sem lehet elválasztani a mezőgazdasági kultúra intenzívebbé tételét szolgáló tömérdek egyéb intézkedéstől, az erdősítés, a telkesítés kérdéseit és számos egyéb problémái bele kellene kapcsolni a törvényjavaslatba, mert nem az a megoldás, hogy egy látszat termelési intenzitást biztosító nagybirtokot úgyszólván teljesen mentesítek a kisajátítás vagy az igénybevétel terhe alól. A megoldás az, hogy kényszerítem a földbirtokost arra, hogy ott is, ahol eddig extenzíven dolgozott, a jövőben intenzíven dolgozzék, hogy ne a holdak számával és a birtok kiterjedésével, hanem a kisebb birtokon végzett intenzívebb művelés révén esetleg a múltnál nagyobb jövedelmet biztosítson magának. Nekem személyes tapasztalatom van ezen a téren. Családom Erdélyben él. öcsém birtokának % részét kisajátították, a megmaradt Vs rész ma több jövedelmet produkál, mint amenynyit a birtok a maga egészében valamikor produkált azért, mert dolgozik és mert intenzíven művelve keresi a maga boldogulásának feltételeit. T. Ház! Én tehát látok egy csomó problémát, amelyek nem választhatók el a földbirtokpolitika általános kérdéseitől. Van azonban ennek a törvényjavaslatnak még egy nagy gyengéje, az, hogy az egész problémát felülről nézi. Szemlélete hibás, hibás az a perspektíva, amelybe a kérdést beállítja, mert ha földbirtokpolitikát akarunk csinálni, akkor a kérdés lényege valóban nem az, hogy mit adjon le a nagybirtok, — ahogyan a javaslat kiindul — hanem a kérdés lényege az, hogy mire van szükség a falul népének boldogulása érdekében. Világos, hogy ez a kérdés ós ón nem azt hibáztatom, hogy a javaslat a nagybirtok oldaláról is megvizsgálta a kérdést: rendben van, vizsgálják meg a kérdést a nagybirtok oldaláról is, de nem lehet teljesen elejteni ós kihagyni a kérdésnek azt a részét, hogy a falu szempontjából mire van szükülése 1939 október 10-én, kedden. 169 ség, és nem lehet mégcsak felvilágosítást sem nyújtani arranézve, hogy a falusi ember szempontjából, alulról nézve, tehát nem kastélyból, hanem kintről, a zsellérházból, a kunyhóból nézve, mit fog jelenteni a törvény. Ez a perspektíva ebből a javaslatból teljesen hiányzik. A javaslat csak az egyik oldalról világítja meg a problémát, a másik oldalról azonban nem, már pedig ez a kérdés nem osztálykérdés, nem a nincstelenek kérdése és nem a nagybirtok problémája, hanem egyetemes nemzeti kérdés. (Ügy van! Ügy van! a, balközépen,) Ha a miniszter úr a javaslatban megvilágítja a kérdést a nagybirtok oldaláról, meg kell világítania a másik oldaláról is. Egy külföldi szakértő néhány nappal ezelőtt erről a kérdésről, mondjuk, tájékoztató megbeszélést folytatott velem és megkérdezte, mit fog jelenteni konkrété ez a törvény. Érdekes, hogy a külföldi azt a kérdést veti fel legelőször, mit fog jelenteni a törvény a falusi kisembernek. Azt kérdeztem, az ígéretekre vagy a tényekre nézve akar választ? Azt mondotta, szeretném a tényeket tudni. Ebben az esetben, feleltem, csak annyit mondhatok, hogy a javaslat összesen 19.800 katasz,trális hold ingatlant ad tulajdonba, 11.000 kertes házhely vételárát (biztosítja és 194.750 kis mezőgazdasági ingatlan haszonbéréről provideál. Ennyit tudunk, a többi ígéret, hogy lesz-e belőle valami vagy sem, nem tudjuk. (Meskó Zoltán; Külföldinek mégsem mondottam volna ezt!) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy bizonyos mértékig — az ellenzéknek azt hiszem, ez is kötelessége — pótolni iparkodjam azt a mulasztást, amelyet az igen t. kormány elkövet azáltal, hogy nem nézi a kérdést alulról, nem nézi meg, hogy a kisember, a földmíves t néptömegek szempontjából mit jelent ez a javaslat. Méltóztassék éppen ezért megengedni, hogy most elsősorban erről az oldaláról nézzem meg a kérdést. T. Ház! Ez a törvényjavaslat a kisember szempontjából a következőt kellene, hogy jelentse: hogyan lehet a három millió lelket számláló öt holdon aluli törpebirtokos és teljesen nincstelen földmíves réteget a boldogulás útjára vezetni. A probléma az, hogyan lehet ennek a három milliónyi, legrosszabb életkörülmények között élő, sokszor az emberi létminimumot el sem érő rétegnek életmódját megjavítani s ezzel a magyar népi erőt fokozni és fejleszteni. Ez a probléma rendkívül lényeges, nemcsak alulról nézve, hanem talán közérdekű szempontokból nézve is* T. Ház! Ebből a szempontból nézve a kérdést, én három célt látok földibirtokpolitikai szempontból. Az egyik cél, az életképtelen törpebirtoknak életképes kisüzemmé való kiegészítésé és pedig függetlenül attól, hogy annak az életképtelen kisbirtoknak van-e anyagi ereje ahhoz, hogy megfelelő módon ki lehessen egészíteni. Az az anyagi cenzus, amelyet az 1936. évi törvény a földszerzésre vonatkozólag bevezetett, amely nem azt mondotta, hogy a jövőben tisztességgel fizetni kell, hanem azt, hogy nem jöhet tekintetbe olyan ember, akinek legalább bizonyos, elég jelentékeny öszszeg nem áll rendelkezésére, magyarán szólva földet csak az kaphat, akinek a lajbizsebében ott van egy jelentékeny összeg, mondom, ez az anyagi cenzus éppen azt zárja ki, hogy a legjobban ráutalt és talán a legérdemesebb, a