Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-35

168 Az országgyűlés képviselőházának 3< juttatandó osztály számára is. Én azt hiszem, hogy rövid egy-két év alatt meg fog változni ennek az országnak a képe. (Jandl Lajos: Talán rövidebb idő alatt!) Nem olyan értelemben mondottam, de meg fog változni. (Zaj. Ed nök csenget.) Lelki szemeim előtt ott látom az új tömegeket, az újonnan épülő házsorokat és azt a magyar rögön, a magyar földön az új szántó-vető gazdát, akinek a feje felett a pacsirta szól. (Mcskó Zoltán: És nem látjuk az Okányi-Schwarczokat!) Ott látom azt a birtokost is, akinek szívéből el fog tűnni a keserűség, amelyet amiatt érez,, hogy egy darabka földtől meg kell válnia. Büszke lesz arra, hogy őseihez méltóan ő is tudott áldozni valamit a nemzet érdekében és Ő is hozzá tudott járulni a maga áldozatkészségével ahhoz, hogy ennek a nemzetnek a jövő generációja megerősödjék. De el fog tűnni a keserűség az új szántó-vető szívéből is, amelyet amiatt érzett, mert nem tudta megszerezni azt a földet, amely után vágyakozott. (Jandl Laios: Csak ne mozdítsák ki!) Ott fog maradni és hálatelt szívvel fog dolgozni azon a földön. Hálával fog megemlékezni a magyar államról, amely új életet adott neki az új magyar röeön, ami most már az Ő tulajdona lesz. Ennek az államnak a szolgálatába fog szegődni önként, szívesen. T. Képviselőház! Azt hiszem, ez nemcsak álomkép, amit én most elképzeltem: ez nemcsak a róna földje felett lebegő délibáb, hanem valóság lesz és ennek a valóságnak az útját egyengeti ez a javaslat. Meggyőződésem szerint a javaslat hatalmas lépés ezen az úton a jobb, boldogabb, szeibb jövő felé ós ezért kérem a t. Képviselőházat, hoery a iavaslatot mind általánosságban, mind részleteiben elfogadni méltóztassék. (Élénk heh'eslés és taps a hhbnldalon és a középen. — Csoór Lajos: A befeiezés szén volt!) Fluölr: Most a vezérszónokok felszólalása következik. A?, első Vágó P«l kénviselő úr. (Felkiáltások' Nincs 3pl°n!) Felira+kn^ása töröltetik. Szólásra következik Eekhardt Tibor képviselő úr. Eckhardt Tibor: T. Ház! Az előadó úr rendkívül tárgyilagos, világos és jól megfogalmazott beszédben tárta itt elénk a javaslat alapelveit, valamint azokat a módosításokat, amelyeket a t. többségi párt eddig^ elfogadott. Ugyanaz a hang és ugyanaz a tárgyilagosság, amely az előadó úr beszédéből kicsendült, kötelező természetesen rámnézve is. Éppen ezért minden nolitikumot kerülve, kizárólag magával ezzel a javaslattal szándékozom foglalkozni és mindenekelőtt megállanitom, mit jelent ez a javaslat a földbirtoko^obléma megoldása terén. A javaslat nem jelent új földbirtokpolitikát; hogy volna-e szükség rá vagy sem, azzal most nem foglalkozom. A javaslat a maga ambíciójában sem nieev túl azon, hogy egy novellát kreál az 1936 : XXVII. te. meggyorsítására és terjedelmének talán bizonyos mértékig kiterjesztése céljából. Ez az a cél- amelyet az előttünk fekvő javaslat maga elé tűzött. Ha ebből a szempontból nézem és bírálom nagy általánosságban a javaslatot, akkor azt kell mondanom, erénye a javaslatnak az, hns-y bizonyos szerénységgel lép fel és nem arrogálja azt. hogv egyszersmindenkorra, örökre megoldia a földbirtok kérdését. (Jandl Laios: Elég baj!) En azt mondom, a javaslatnak előnye az, hogy miután ilyen, nem állítja magáról, hogy K ülése 1939 október 10->én, kedden. más, nem állítja azt, amit 1936-ban itt annyit hallottunk és ami talán az akkori javaslattal szemben a legtöbb ellenállást váltotta ki, hogy az egy új honfoglalás, egy új ezredév megalapozása, és egyszersmindenkorra, örökre, még soha nem látott, mondjuk, formák, keretek és méretek között oldja meg a kérdést. En már akkor azt mondottam, hogy az a javaslat nemcsak hogy nem fogja gyorsítani a nagybirtoknak kívánatos módon való felaprózódását, hanem egyenesen lassítani fogja a felaprózódás tempóját. Azok az indokok, amelyeket az igen t. földmívelésügyi miniszter úr is felhozott beszédében, valamint a javaslathoz fűzött indokolás^ nyilt beismerése világossá teszi, hogy, legalábbis ebben a kérdésben, azt kell mondanom, sajnos, az ellenzéknek volt igaza. (Csoór Lajos: Mindig nekünk van igazunk! — Derültség.) Mert azok az eredmények, amelyeket beígértek, nem következtek be; de tovább megyek, még azok az eredmények sem következtek be, amelyeket mi az ellenzéken legalábbis magunkban reméltünk és vártunk. Valóságos stagnálás következett be; hogy itt tenni kell valamit, az nyilvánvaló, a kérdés csak az, hogy mit kell tenni. T. Ház! A földmívelésügyi miniszter lír azt mondotta pártjában és a pártközi értekezleten Is, hogy itt egy folyamattal állunk szemben. En a folyamatot természetesnek és szükségszerűnek látom, ha nem akarunk forradalmi eszközökhöz nyúlni a végrehajtásban, de nekem az az érzésem, hogy egy kerettörvény megkonstruálásánál legalább a keretet úgy kellene megalkotni, hogy legalább egy emberöltőre szilárd alap keletkezzék a folyamatosan végrehajtandó, előrelátó és jól megalkotott tervek és intézkedések részére. (Helyeslés a balközépen) Ha kerettörvénnyel állunk szemben, akkor nem mentség, hanem súlyos kritika a törvényről az, hogy folyamatot látnak benne. Talán nem szükséges más bizonyítékra hivatkoznom, mint arra, hogy maga az 1936. évi törvény is már három év múlva tarthatatlannak bizonyult, már pedig egy olyan folyamat, amely az egész földbirtokpolitika kérdését háromévenkint felkavarja, az ország belső rendje, nyugalma, a termelés érdeke szempontiából nem kívánatos. (Ügy van! Ügy van! a, balközépen.) Ezért a felelősség teljes mértékben az igen t. többségi pártot terheli és fogja terhelni a jövőben is, mert legyünk tisztában vele, hogy ez a törvény sem fog nyugvÓDontot teremteni. (Ügy van! Ügy van! a balközénen. — vitéz Várady László: Folyamat.) A kérdés továbbra is nvitva marad. Itt van egy kerettörvény, amely megint tarthatatlannak fog bizonyulni és amelyet megint újabb és únabb törvénynek kell követnie ideiglenesen, amíg végre nem születik meg az a törvénv, amelynek alánján állva, úgy, mint az 1848 :IX. te. alaniá.n a kérdést szervesen rendezni lehet. <\z 1848:IX. te. végrehajtása is évtizedeket vett igényb.-*: folyamat volt, a törvény maga azonban megállta helyét- ma is dicsősége őseinknek, akik meghozták. (Ügy van! Ügy van! a szHsőbaloldahm.) Igen t. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak csak egy részében látok igazi értéket, kizárólag csak a házlhelyekre vonatkozó rendelkezésekben. Komoly eredményt a törvényjavaslatnak csak ez a része fog biztosítani. A javaslat földbirtokpolitikai részében azonban olyan rendelkezéseket is látok, amelyek — majd fel fogom tárni beszédem későbbi folyamán — a Darányi-féle 1936. évi törvénynek