Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-32

132 Az országgyűlés képviselőházának 32, mert hiszen a nemzeti szocialista ideológia azt tartalmazza, hogy mindenkinek annyit kell juttatni, amennyit megérdemel és amennyire szüksége van, hogy tisztességesen megélhessen. Ha azonban mi ezt a jogszerűséget úgy képzeljük el, hogy havonta négy pengőt juttatunk azoknak az özvegyeknek, akik gyermekeket, katonát adtak a hazának, a nemzet elitjét — inert ez a társadalmi réteg a magyar faj alapja, ez az igazi magyar réteg, közte nincs zsidó, nincs kevertvérű és semmiféle más fajta, mind valódi, színtiszta magyar — és ha mi magyar államot, magyar (birodalmat akarunk építeni, akkor elsősorban csak ezekkel kell_ foglalkoznunk, ezeket kell olyan helyzetbe juttatnunk, hogy valóban a magyar fajta legyen itt az uralkodó fajta. Azt, hogy karitatív ez a megoldás, a javaslat indokolásában lévő számadatok fejezik ki a legjobban, amelyek szerint a minimális évi járadék 48 pengő, a maximális évi járadék pedig 110 pengő 50 fillér. Ez azt jelenti, hogy &

r minimum napi 14 fillér, a maximum 30 fillér. De ezt a 30 filléres napi összeget már nem is mindenki tudja elérni, mert hiszen van a javaslatban egy olyan rendelkezés, amely kimondja, hogy a mezőgazdasági munkások csak 87 pengő 50 filléres évi járadékot kaphatnak. A legjobb esetben tehát itt nem lesz még 30 fillér sem, hanem csak 24 fillér a napi járadéka annak a 60 éves matrónának. Az internáló-táborokba, a toloncházba bekerült 'bűnösöknek — igaz, nem mind bűnös, de nem fontos — az állana, napi 30 fillért irányoz elő kosztra. Tudjuk, miből áll az étrend a toloncháziban. Nincs ott semmi egyéb, csak rántottleves, esetleg^ kelkáposztafőzelék jó hosszú lére engedve ós egy kis darab barna kenyér. Ez a reggeli, ebéd és vacsora. Ha ez a koszt is 30 fillérbe kerül, akkor hogyan tud megélni egy matróna 14 filléres napi jövedelemből'? Tessék talán kiszámítani, mit vehet 14 fillérért. Még egy félkiló kenyeret isi alig tud venni, mert (hiszen egy kiló kenyár ára is több mint 30 fillér. De szüksége volna egy pár cipőre is, meírt hiszen egyszer-egyszer kell egy pár cipő, szükség van egy-egy talpalásra, azután tüzelő is kell, textiláru is, — például egy szoknyára, blúzra is szüksége van meg egyebekre. Honnan fogja előteremteni az ezekre szükséges (összeget? Ne hagyjuk magunkat e tekintetben megtéveszteni. Amint hallottam, több képviselőtársunk azt mondotta:' ezeknek esetleg vannak gyermekeik, van esetleg egykét hold földjük is és a gyeHmekek esetleg segíthetik ezeket a matrónákat. De lehetséges ennek az ellenkezője is, az, hogy nem segítik, lehetséges az is, hogy talán nincs is gyermekük^ vagy ha volt, elhalálozott és az is lehetséges, hogy a gyermek sokkal súlyosabb helyzetben van, semmint hogy egy fillért is tudjon áldozni édesanyja számára. Amit Gesztéi yi Nagy László, a Mép. vezérszónoka mondott itt a Házban, hogy napi tíz pengőért sem akartak elmenni munkába, vagy ennyit kértek, — pontosan nem tudom, hogyan fejezte ki magát — ez csak egy hasból vett szám, mert ilyen nem létezik Magyarországon. Ezért az összegért még ón is elmennék mezőgazdasági munkára. (Spett Ernő: Nem veszik fel, mert nem ért hozzá!) Nem tudom, melyikünk ért többet hozzá. Az bizonyos, hogy én valamit mégis értek hozzá, majd rá fogok utalni, ha esetleg kíváncsiak az urak rá. Meg kell tehát állapítanunk azt, hogy a ülése 1939 szeptember 28-án, csütörtökön. magyar parasztok és munkások gyermekei nincsenek abban a helyzetiben, hogy édesanyjukat segíthessék. Éppen ebből a szempontból ez a 14—24—30 fillér napi járadék borzasztóan csekély valami és ezt még az alamizsnánál is kevesebbre kell becsülnöm. Ezzel kapcsolatosan azonkívül azt is meg akarom kérdezni, hogy a törvényjavaslat miért tesz különbséget két 60 éves matróna között. Az egyik 24 fillért kap naponta, a másik 30 fillért. Hogy miért van különbség? Azért, mert az egyiknek a férje cseléd volt, a másiké pedig csak mezőgazdasági munkás volt, azért kap kevesebbet 6 fiilérrel. Ha két ilyen öregasszonyt egymásmellé állítunk, semmi más különbséget nem tudunk találni és nem is hiszem, hogy volna más különbség, minthogy egyiknek görnyedtebb a háta, mint a másiké. Ez egészen bizonyosan így van. Miért kell tehát itt különbséget tenni, miért nem kaphat 30 fillért az is, aki csak mezőgazdasági munkásig tudta felvinni és nem érte el azt a magasabb rangot, azt a cselédsorsot; ezt nem tudom megmagyarázni magamnak. Hogy itt miért van szükség erre, azt megértem. Vannak miniszteri osztálytanácsosok, Máv.-elnökök, hasonló nagyjövedelmű emberek és vannak munkások, de azt nem tudom megérteni, hogy a cselédek és mezőgazdasági munkások között még mindig kategorizálni kell. Hogy ez miért van így nálunk, azt nem tudom megmagyarázni. T. Ház! Az előbb egy közbeszólás történt, hogy én talán nem értek ehhez vagy inkább, hogy nem vennének fel erre a munkára. Elmondhatom, hogy voltam ilyen munkában. Volt egy olyan dekonjunkturás világ itt Magyarországon, — nem azt mondom, hogy ma konjunktúra van, csak volt ennél még roszszabb is 1928—1933-ig — amikor két és félévig munkanélkül voltam, a szakmámban nem dolgozhattam s mit volt mit tennem, elmentem a kőművesek mellé dolgozni. Tudom nagyon jól, hogy milyen bérek vannak ott s hogy abból hogyan lehet megélni. (Felkiáltások jobbfelől: Az nem mezőgazdaság!) En betont kevertem és azt hiszem, hogy a túloldalon ülő egyik képviselőtársam sem kevert még betont soha életében, nem is tudja, hogyan kell keverni, de megmagyaráztam ezt is. Mi fizetést kaptam érte? Huszonnégyfilléres órabért és ebből városban kellett élnem. így áll a helyzet, testvéreim. Azután ez sem volt elég, elmentem, vettem kocsit és lovat. Soha életemben nem láttam közelről lovat s ezzel , a kocsival és lóval eljártam faluzni s igenis megismertem a paraszti népnek, a paraszti munkásnak, a földmívesmunkásnak a lélektanát, megismertem annak helyzetét. (Egy hang a középen: Kocsiról! — Spett Ernő: Egy lóerővel! — Egy hang a középen: »Anyám, én nem ilyen lovat akartam!« — Derültség és gaj.) Szeretném, ha a t. képviselőtársaim eljönnének velem kicsit vitatkozni négyszemközt, akkor nagyon sokat meg tudnék magyarázni, de nem akarom a t. Házat untatni a magam életével. Elnök: Kérem, képviselő úr, ne méltóztassék ilyen kérdéseket a Ház elé hozni. Méltóztassék a törvényjavaslathoz szólni. Wirth Károly: Amint a falut jártam a kocsimmal és lovammal és vásároltam a terményárut és hasonlót, hogy meg tudjam szerezni a különbözetet a magam javára, ott ismertem meg azt, hogy tulajdonképpen- az a ! paraszti nép hogyan is él. Tudom, hogy a pa.