Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-32

Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1939 szeptember 28-án, csütörtökön. 129 kor Madách Luciferjének klasszikus mondása jut eszembe: Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy. Ha valamilyen varázslat folytán most ide, ennek a szép épületnek falaira felkerülnének a választások plakátjai, ahol annyi mindent, de mindent kért a rendszer (Meskó Zoltán: Dehogy kért! Követelt! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és követelt a rendszer, akkor meg vagy oki róla győződve, hogy valahogyan szégyelnünk kell magunkat azon, hogy ezek után a nagy beharangozások után idekerülnek) olyan javaslatok, amelyekről mindent el lehet mondani, de az bizonyos, hogy nincs meg bennük a nagy átfogó, a bajok gyökeréig lenyúló, a magyar sebeket a maguk egészében orvosló szociális intézkedés, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rapcsányi László: Megszületik a kis egérke!) Mert a szociális politika nem lehet más, mint egy generális, tervszerű, programmszerű, minden részletre kiterjedő, az egész problémát áttekintő és azt a gyökerénél elindító orvoslási programm. Sajnos, mi mindenből nagyon elkésünk (Gosztonyi Sándor: 50 évvel!) és most, amikor meg kell állapítanunk, hogy népünk helyzete valósággal a történelmi sorsfordulóhoz érkezett el (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és amikor nem tudjuk, hogy a mai külpolitikai helyzetben melyik nap vagy talán melyik óra lesz az, amely egészen t komoly döntés elé fogja állítani ezt a népet, {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor egyet láthatunk és ezt be kell ismernünk: a lesrnagyobb veszedelme és a legnagyobb tragédiája ennek az országnak a dlöntés pillanatában az lesz, hogy éppen szociális téren nincs felkészülve, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nincs meg az a gazdasági és lelki ellenállóképessége, nincs meg az a szociális alapja, amely egyedül tudná biztosítani azt az összefogást, azt a lelki egységet és ebből a lelki egységből fakadó dinamikát, amely a döntés órájában egy nemzetnek a valóságos és egyedüli energiakészletét jelenti. (Rapcsányi László: Nem is akarják megteremteni!) Az előttem szólott t. képviselőtársam a falu és a nép hamisítatlan hangját hozta^ ide. Ha nem is cikornyás mondatokban, (Kórödy Tibor: De szívből jött!) ha nem is az öreg politikai rókák nagy elánjával és belletrisztikájával, de ez a magyar nép hangja volt. Nekem nagyon fájt, nagyon rosszul esett, — ezt őszintén meg kell mondanom — hogy amikor egy ilyen egyszerű falusi szájnak — hála Istennek — módjában van megszólalnia ebben a parlamentben, akkor egy kis nyelvbotlásért, vagy egy kis, talán nagyon' természetes logikai kisiklásért itt mosolyt, gúnyos kézlegyintést kap. Higyjék el ezt a tiszta földmíves hangot megmosolygó képviselőtársaim, (Wirth Károly: Szégyelhetik magukat!) hogy ma ez a nép hangja, ez a magyar föld hangja és ezen a hangon keresztül ez a magyar nép követelése. (Rapcsányi László: Nem akarják meghallani az ilyen nevetők, mert kényelmetlen nekik!) Igen t. Ház! Szociálpolitikát hirdetünk és el vagyunk telve attól, hogy milyen nagy, sorsdöntő jelentőségű és jövendőt építő javaslatokat fogunk itt előhozni. Ha azonban beteg egy szervezet és az organizmusnak a központja beteg, akkor nem lehet külön a végtagokat gyógyítani. . (Kóródy Tibor: Erről van szó!) Egy vérszegény és elgyengült szervezetnek semmiféle machinációkkal nem lehet külön a kezét és külön a lábát megerősíteni. (Rapcsányi László: Elég volt a politikai orvosokból!) Elnök: Rapcsányi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni és állandó közbeszólásait megszüntetni. Egy órán keresztül volt alkalma véleményét elmondani. Prőhle Sándor: Hiába vesszük elő mi ezt az özvegyi biztosítási javaslatot és esetleg két-három hónap múlva hiába jönnek ide a törvényhozás elé megint egy másik részletjavaslattal, amelyik talán ötletszerűen kiragad hol innen, hol onnan, ahol a legjobban szorít mondjuk a csizma, valamilyen intézkedést, hogy ezt hozzuk tető alá, mikor magának a magyar nemzetnek egész, társadalmi berendezkedése beteg és amikor a szociális igazság terén vannak olyan rettenetes különbségek és eltolódások, amelyeket szerény véleményünk és felfogásunk szerint nem is törvényhozásilag, hanem teljes rendszerátállítással lehet megoldani. (Ügy van! Ügy van! •— Taps a szélsőbaloldalon.) Igen t. Ház! Lehetne beszélni és lehet lírizálni az ajtón dübörgő sorskérdésekről, fel lehetne hozni sok mindent, ebből a szempontból ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál elő is hoztunk éppen elege»t és — mint az előbbi felszólalásokban is hallottam egy igen t. képviselőtársamtól, aki arról beszélt, hogy hiszen mindaz, amit itt mondanak, így van — majdnem megegyezik kormánypárti és ellenzéki abban, hogy a javaslatnak elégtelenségével kapcsolatban súlyos mulasztásokra, igazságokra és] a torténolmi felelősségre mutatunk rá. Ez a felelősség: ma mindnyájunknak a vállára nehezedik. Amikor azonban ezt — mondjuk közbeszólás formájában — el is ismerjük és le is szögezzük, miért nem lehet helyt adni annak az indítványnak, amelyet Maróthy t. képviselőtársam tegnap vagy tegnapelőtt tett felszólalásában, hosy adjuk vissza ezt a törvényjavaslatot a kormánynak. A Háznak az egyetemessége, mindazok, akik azt mondljuk. hogy bizony ez kevés, adjuk vissza és kötelezzük a szakminisztériumot, hogy 90 nap. vaey 120 nap alatt hozzon ide esry átfogó, e^y olyan javaslatot, amely legalább e?t a kérdést, a mezőgazdasági munkássás- bitzosításának kérdését egészében oldja me»g. Ez a javaslat ísrv egy részletjavaslatnak a részlete, tehát legalább eav részlet javaslatot oldanánk meg télies egészében! Hiszen hallottuk, hogy a múlt parlamenti ciklusban is felvetődött etimek gondolata ©<=! maea a törvény javaslatot benvnitó földmívelésüeyi miniszter is. amikor annakidején az alaptörvénynek javaslatát itt a Házban bemutatták, maga is kilátásba helyezte, hogy hlzonvns átfofó és az eerész kérdéskomplexust megoldó javaslatnak kell jönnie. Méltóztassanak elhinni, amikor azt mondják egy bearyujtott részlet javaslat részletére, hogy' legyen megnyugodva úgy a parlamentnek, mint az országnak közvéleménye, hogy ez csak egy kezdeti és első lépés, amelv után fog következni a másik, ez olyan elindulás, amelyen tovább lehet menni, az ilyen kijelentéseket és Ígéreteket — ne méltóztassanak haragudni — most már nem VP»SZÍ komolyan senki. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem ám! Nem bízunk!) Ezekbe az ismétekbe kegyetlenül belefáradt, borzalmasan beleszegényedett, belefásult az egész ország közvéleménye (Ügy van! a szélsőbalnlda^on.) é«. mélyen t. Ház, mi nemzeti szocialisták, akik új magyar életet és jövendőt akarunk építeni, nem vagyunk hajlandók ezeket a fedezetlen váltókat parlameinti asszisztáláasal továbbra is prolon21*