Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-32

126 Az országgyűlés képviselőházának 32, munkás ós a magyar bányamunkás érvényesíteni tudja jogos követeléseit, — ha máskép nem, úgy, hogy sztrájkot csinál, (Keck Antal: Igen, meg volt szervezve!) — ugyanakkor ez a népréteg még sohasem ment sztrájkba, hanem dolgozott, (vitéz Lipcsey Márton: Ne beszéljen így, mert még az is sztrájkba megy! — Keck Antal: Hát már ez sem tetszik, képviselő úr?) Ezek az édesanyák szültek akkor is, amikor tudták, hogy a gyermekeik a frontra kerülnek, ezek az anyák akkor sem zárták el a mélhüket, amikor tudták, hogy a harctérre nevelik gyermekeiket, mert volt bennük hazaszeretet, volt bennük a magyar nemzet iránt anyai érzés és önfeláldozás és tudták azt, hogy szüksége van ennek az országnak igazi jó honvédre, jó katonára, aki megvédje annak a birtokát, aki egyetlen gyermeket sem adott ennek a hazának, hanem pulikutyákat nevelt. (Ügy van! ügy van! a szélső baloldalon. — Zaj.) T. Ház! Nem kell ebből a fontos kérdésből pártpolitikát csinálni (Egy hang a jobboldalon: Ne csináljanak!) és nem kell gúnyolódni, nem kell vigyorogni azért, mert a bírálat az ellenzék oldaláról jön. (Egy hang a középen: Vigyorog maga!) Amikor ezekről az anyákról akarunk gondoskodni, akkor tessék lelkiismeretesen bírálni a dolgot. (Egy hang jobbfelől: Maga legyen lelkiismeretes!) Igenis, megvan a mód, megvan a lehetőség arra, hogy segítsünk ezeken a nyomorult anyákon. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem borravalóval!) Én magam közvetlenül láttam azt, hogy ezek az édesanyák, akik nagyon sok jó honvédet adtak a hazának, akiknek a fiai a fronton elvesztek, ma házról házra mennek koldulni, könyöradományokból élnek, szegényházakban laknak. Igen, azt mondják erre, — mint ahogy elhangzott itt ebben a Házban is — hogy eddig még ennyit sem kaptak. Ne azért adjunk és ne azért segítsünk, mert eddig még semmit sem kaptak, hanem azért segítsünk, mert megérdemlik, mert megszolgálták, hogy segítsünk rajtuk. (Keck Antal: Fenn kell őket tartani! Ez a lényeg! Megélhetést kell nyújtani! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Magyar testvéreink!) Igen t. Ház! Tudom jól, hogy nagyon sok jó indítványt és nagyon sok hozzászólást azért nem fognak majd az illetékesek figyelembe venni, mert erről az oldalról hangzanak el. Én azonban arra kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy ne azt nézze, honnét hangzik el a kifogás vagy a tanács, hanem azt fogadja is meg, mégpedig azért, mert ha az ellenzéknek t hozzászólásait nem veszik figyelembe, vegyék tudomásul, hogy nem azoknak a képviselőknek a szavát nem veszik figyelembe, akik itt szólnak, hanem azoknak a magyar dolgozóknak a szavát, jajkiáltását nem veszik figyelembe, akik bennünket ideküldöttek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Egymillió szavazó!) Ezek a szegény édesanyák nyöszörögnek és jajgatnak kínjukban, hiszen télen ruha és tüzelő nélkül, sokszor lakás nélkül is, nyáron pedig kenyér nélkül vannak. Arra kérem a mélyen t. kormányt és a túloldalt is, hogy nyúljanak egy kissé bele a lelkiismeretükbe. Gondolkozzanak egy kicsit azon, hogy addig segítsünk ezen a szegény elesett, nyomorult néprétegen, ameddig ezek a jajkiáltások maülése 1939 szeptember 28-án, csütörtökön. radnak. Ne várjuk meg, hogy ez a jajkiáltás keserves ordítássá fajuljon el, mert nem tudjuk, hogy kinek a füle fog belehasadni. (Mozgás a jobÖboldalon.) Ne várjuk meg, hogy ez a népréteg is olyan módszert alkalmazzon követeléseinek érvényesítésére, mint amilyent alkalmazott — mondjuk — a gyári munkás. Addig adjunk nekik, amíg kérnek. Mennyivel szívesebben és jobb érzéssel fog tekinteni az az édesanya öreg napjai elé, aki ma még fiatal és szül, amikor tudja azt, hogy öregségére : róla kellő gondoskodás történik. (Kóródy Tibor: Ez biztosíthat a szélsőségek ellen! — vitéz Lipcsey Márton: Természetes, hogy így van! — Keck Antal: Akkor miért nem szavazzák le ezt a javaslatot? Tessék felszólalni ellene! — Zaj.) De ha már a kormány a 60. életévet nem hajlandó leszállítani, — nyilván azért, mert mitőlünk származik ez a kifogás a 60. életév ellen — akkor arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy legalább teljesítse azt az egy kéI rést, hogy azoknak a nyomorult, szegény, Özvegy édesanyáknak is juttasson ebből a koldusadományból, akik nem 60 évesek, hanem talán csak 30—35—40 évesek. Én ugyanis ismerek nagyon sok olyan szegény özvegy édesanyát, akinek 7—8 gyermeke van és akinek férjét szerencsétlenség útján vagy ki tudja, milyen úton az Ür elszólította erről a földről, úgyhogy ő ottmaradt özvegyen 7—8 apró gyermekkel, akik közül a legidősebb — ismerek ilyent — 15 éves, a legkisebb pedig féléves. Azt kérdem: nem érdemli-e meg ez is a gondoskodást, amikor az apró gyermekek miatt nem tud elmenni dolgozni, még inkább, mint az a 60 éves, aki már felnevelte gyermekeit és akinek talán kereső gyermekei is vannak? (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Wirth Károly: A sokgyermekes anyákat védeni kellene!) Ezeket az anyákat részesítsük legalább ebben a csekélységben — ha már nem hajlandó a kormány azt felemelni — és adjuk meg ezeknek is ezt a keveset; ezek is megérdemlik azt, mert a legtöbbet és a legkeservesebben küszködnek ebben az életben. Ez olyan jogos kérés, amelyet — ha lelkiismeretesen fogja fel kötelességét — az igen i t. túloldal is kell hogy megszívleljen, mert hii szén önöknek is tudniok kell azt, hogy micsoda | állapotban vannak ezek a szegény, nyomorult, fiatal özvegy édesanyák. Mikor lesz ezeknek a gyermekéből kereső, eltartó, munkaképes gyermek? Mikor lesz abból a ma még féléves gyermekből olyan valaki, aki szerszámot tud venni a kezébe és kenyeret tud keresni az édesanyjának? Igen t. Ház, ne pártpolitikai szempontból ! nézzük ezt a kérdést. Ismerjük be azt, hogy az 1938:XII. te. is nagyon rosszul sikerült dolog volt, tanuljunk ebből és ne csináljunk megint egy ilyen rosszul sikerült dolgot. Nagyon jól tudjuk, hogy hiába toldozunk-foltozunk egy rossz nadrágot elől-hátul, az csak rossz nadrág marad és nem bírjuk aúdig foltozni, hogy új nadrág legyen belőle, (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha valami egyszer már rossz, ha valamiről a gyakorlat bebizonyítja, hogy nem jó, akkor csináljunk belőle valami jót, ami mindenkinek megfelel. (Ügy van! Ügy va,n! a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: Az agrárkérdés igen fontos kérdés!) Könnyen lehet ezeken a dolgokon felelőtlenül mosolyogni, de ha felelősségünk teljes tudatában foglalkozunk ezzel a dologgal, akkor