Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-32

Az. országgyűlés képviselőházának 32. í ennek . a rendszernek minden korruptságát fenn akarják tartani. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom, egyben pedig kérem, méltóztas­sék a^ törvényjavaslat tárgyához visszatérni. (Vályi Lajos: Az egész beszéd csupa sértegetés! -—. Hubay Kálmán; Nem kell úgy félni, ha a lelkiismeretet emlegetik! — Keck Antal: Azért vannak itt dolgok, amelyekeit nem lehet tit­kolni! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Egy hang a szélsőbaloldalon; Megszólal az éb­redő lelkiismeret! — Keck Antal: Meg szokott szólalni, biztos tudomásom van róla!) Rapcsányi László: Amikor én ezeket a ki­jelentéseket megteszem, ezeket törvényhozói felelősségem teljes tudatában teszem meg. Tá­vol áll azonban tőlem, hogy olyanokat vádoljak, akiket nem illet a vád. (vitéz Téglássy Béla: Akkor ne általánosítson! — Egy hang a szélső­baloldalon: Miért veszik magukra. — Keck An­tal: Nincs személyileg senki megnevezve! — Zaj.) De tessék nekem tényekkel bebizonyítani, hogy ki az, aki nem vállalja a felelősséget a múltért és ki az, aki nem vállalja a felelősséget ezért a foltozó rendszerért, (Vályi Lajos: Mi saját lelkiismeretünk szerint járunk el!) Tes­sék tényekkel bizonyítani, mert azoknak, akik tényekkel nem bizonyítanak, nines bizonyíté­kuk. (Vályi Lajos: De nem úgy van! Ez min­denkire vonatkozik! — Hubay Kálmán; Miért védi a rendszert, képviselő úr! — Vályi Lajos: Mi itt saját lelkiismeretünk szerint járunk el! Ne tessék gyanúsítani, hogy rosszhiszeműek vágyunk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rapcsányi László: Amikor én ezt a legtár­gyilagosabban megállapítom, kötelességet telje­sítek, mert tudatában vagyok annak, hogy ak­kor, amikor a törvényhozói munka kötelez, ez egyúttal kötelez az igazmondsára is, kötelez még akkor is, ha teltt padsorok vannak velünk szem­bein, kötelez még-akkor is, ha egy egész orkesz­ter próbál bennünket túlkiabálni. Mi ezektől nem félünk, t. Ház, mi ezeket már megszoktuk. De ugyanakkor tárgyilagosak is tudunk lenni és mindazokra, akik hasonló állásponton van­nak és tényekkel bizonyítják be azt, hogy a maguk felfogása helyes, nem vonatkoztatjuk ezt, hanem csak azt mondjuk, amit a közmondás mond: akinek nem inge, ne vegye magára. Én végtelenül csodálkozom a t. túloldal in­gerlékenységén és végtelenül csodálkozom ... Elnök: Ismételten kérem a képviselő' urat, méltóztassék a törvényjavaslathoz visszatérni. (Egy hang a középen: Ne csodálkozzék! — Zaj') Rapcsányi László; Méltóztassanak megbo­csátani, hogy ezeket a kijelentéseket most meg­tettem, ezek azonban szerves kapcsolatban álla­nak a javaslatnak azzal a részével, amely szo­ciális reformokat, szociális dolgokat akar meg­valósítani és a szociális nyomort akarja bizo­nyos társadalmi rétegek között megszüntetni. Természetes, hogy ezekkel a dolgokkal elő kell jönni, mert ezek szervesen összekapcsolódnak a törvénvhozás munkájával, szervesen Összekap­csolódnak azzal a tevékenységgel, amelyet mi folytatunk, amikor törvényeket alkotunk. Amikor ilyen részlet javaslatokat tárgya­lunk, ezzel nem szociális jólétet akarunk te­remteni, hanem igenis a nyomort akarjuk tör­vényesíteni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloL dalon. — Keck Antal: Ez az igazság! — Ellen­mondások jobbfelől és a középen.) mert ez a javaslat a nyomor törvényesítése. (Ügy van! Üg& van! a szélsőbaloldalon, — Keck Antal: ése 1939 szeptember 28-án, csütörtökön. 125 Havi .négy pengő és néha-néha egy kis nád­pálca!.— Egy hang a középen: Olyant mon­dott, amit maga sem hisz!) Hiába próbálko­zunk mi ez ellen tiltakozni, az a törvényjavas­lat, amely előttünk fekszik, ezt bizonyítja. Havi négy pengőt akarnak adni és amikor ezt a négy pengőt kifogásolta jónéhány előttem szólott igen t. képviselőtársam és azt mon­dotta, hogy kevés, ugyanakkor akadtak olya­nok, akik azt a kijelentést tették, hogy: hiszen van annak még földje is. (vitéz Lipcsey Már­ton: Ki volt az? — vitéz Téglássy Béla: Ki volt az?) Tessék végignézni a Naplót. Méltóz­tassanak csak utánanézni, én a Naplóra hivat­kozom. Állítom, hogy voltak, akik — hogy az erkölcsi felelősséget elhárítsák magukról, — azt állították, hogy hiszen alig van olyan, akinek ne volna valami földje, alig van olyan, akinek csupán csak ez a napi 13 fillér jutna, alig van olyan, akiről tényleg csak ez a havi 4 pengő gondoskodnék. Amikor ezt látom, amikor ezt tapasztalom, akkor szomorúan állapíthatom meg azt, hogy ez a javaslat is méltóképpen csatlakozik az ez­előtti javaslatok jónéhányához: a méltatlan elődök méltó utóda. Amikor ezt megállapí­tom, ugyanakkor meg kell állapítanom azt is, hogy ez a javaslat sem szociális szempontból, sem pedig nemzetépítő szempontból nem üti meg azt^ a mértéket, amelyet meg kellene üt; nie, és éppen ezért, amidőn tiltakozom az el­len, hogy ilyen javaslatokat a kormány a tör­vényhozás elé hozzon, ezt a javaslatot sem bi­zalmi szempontból, sem más egyéb szempont­ból el nem fogadom. (Helyeslés és taps a szél­sőbaloldalon) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Papp József! Elnök: Papp József képviselő urat illeti a szó. Papp József: T. Ház! Most, amikor én mint falu gyermeke legelső felszólalásomat tartom ebben a Házban, (Halljuk! Halljuk! a szélső­baloldalon.) teszem ezt azért, mert engem éppen az a népréteg küldött ide, amelyről való gondoskodásról van szó. Ellene iratkoztam fel a javaslatnak. Tet­tem pedig ezt azért, mert az a népréteg, amely­ről itt szó van és amely engem ideküldött, csak felháborodással fogadhat egy ilyen koldusado­mányt. Ez a réteg — mint ahogyan már Varga Béla képviselőtársam tegnapi beszédében mon­dotta — a magyar nemzetnek az édesanyja. Ezek az anyák, akikről gondoskodni akarunk, ezek az Özvegy öreg édesanyák adnak katonát ennek a nemzetnek. De nemcsak katonát ad­nak, — mert hiszen nemcsak háború esetén kell az a honvéd, — hanem ezek az anyák ad­ják az igazi jó rendőrt, az igazi jó csendőrt is ennek a hazának, mert csak ezeknek a szü­löttei közül kerül ki az, akire az állam rendjét rábízhatjuk. Ezek a szegény anyák tudnak ne­velni igazi hazafiakat, olyan hazafiakat, aki­ket nem ragadott magával 1918-ban a zsidó bolsevizmus, sőt éppen az ő gyermekeik voltak azok, akik azt megfékezték. Méltán mondhat­juk tehát, hogy ezek az anyák megérdemlik, hogy méltóképp gondoljunk reájuk. Amikor a négy pengőt keveseljük, gyakran azt mondják, hogy nincs többre fedezet. Ha nincs fedezet, vagy ha a kormány nem tudja megtalálni a fedezetet, akkor keresse addig, amíg meg nem leli. (Ügy van! Ügy van! a szél­sőbaloldalon.) Mert amikor a magyar gyár.

Next

/
Thumbnails
Contents