Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-32

Az. országgyűlés képviselőházának 32. í ennek . a rendszernek minden korruptságát fenn akarják tartani. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom, egyben pedig kérem, méltóztassék a^ törvényjavaslat tárgyához visszatérni. (Vályi Lajos: Az egész beszéd csupa sértegetés! -—. Hubay Kálmán; Nem kell úgy félni, ha a lelkiismeretet emlegetik! — Keck Antal: Azért vannak itt dolgok, amelyekeit nem lehet titkolni! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Egy hang a szélsőbaloldalon; Megszólal az ébredő lelkiismeret! — Keck Antal: Meg szokott szólalni, biztos tudomásom van róla!) Rapcsányi László: Amikor én ezeket a kijelentéseket megteszem, ezeket törvényhozói felelősségem teljes tudatában teszem meg. Távol áll azonban tőlem, hogy olyanokat vádoljak, akiket nem illet a vád. (vitéz Téglássy Béla: Akkor ne általánosítson! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Miért veszik magukra. — Keck Antal: Nincs személyileg senki megnevezve! — Zaj.) De tessék nekem tényekkel bebizonyítani, hogy ki az, aki nem vállalja a felelősséget a múltért és ki az, aki nem vállalja a felelősséget ezért a foltozó rendszerért, (Vályi Lajos: Mi saját lelkiismeretünk szerint járunk el!) Tessék tényekkel bizonyítani, mert azoknak, akik tényekkel nem bizonyítanak, nines bizonyítékuk. (Vályi Lajos: De nem úgy van! Ez mindenkire vonatkozik! — Hubay Kálmán; Miért védi a rendszert, képviselő úr! — Vályi Lajos: Mi itt saját lelkiismeretünk szerint járunk el! Ne tessék gyanúsítani, hogy rosszhiszeműek vágyunk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rapcsányi László: Amikor én ezt a legtárgyilagosabban megállapítom, kötelességet teljesítek, mert tudatában vagyok annak, hogy akkor, amikor a törvényhozói munka kötelez, ez egyúttal kötelez az igazmondsára is, kötelez még akkor is, ha teltt padsorok vannak velünk szembein, kötelez még-akkor is, ha egy egész orkeszter próbál bennünket túlkiabálni. Mi ezektől nem félünk, t. Ház, mi ezeket már megszoktuk. De ugyanakkor tárgyilagosak is tudunk lenni és mindazokra, akik hasonló állásponton vannak és tényekkel bizonyítják be azt, hogy a maguk felfogása helyes, nem vonatkoztatjuk ezt, hanem csak azt mondjuk, amit a közmondás mond: akinek nem inge, ne vegye magára. Én végtelenül csodálkozom a t. túloldal ingerlékenységén és végtelenül csodálkozom ... Elnök: Ismételten kérem a képviselő' urat, méltóztassék a törvényjavaslathoz visszatérni. (Egy hang a középen: Ne csodálkozzék! — Zaj') Rapcsányi László; Méltóztassanak megbocsátani, hogy ezeket a kijelentéseket most megtettem, ezek azonban szerves kapcsolatban állanak a javaslatnak azzal a részével, amely szociális reformokat, szociális dolgokat akar megvalósítani és a szociális nyomort akarja bizonyos társadalmi rétegek között megszüntetni. Természetes, hogy ezekkel a dolgokkal elő kell jönni, mert ezek szervesen összekapcsolódnak a törvénvhozás munkájával, szervesen Összekapcsolódnak azzal a tevékenységgel, amelyet mi folytatunk, amikor törvényeket alkotunk. Amikor ilyen részlet javaslatokat tárgyalunk, ezzel nem szociális jólétet akarunk teremteni, hanem igenis a nyomort akarjuk törvényesíteni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloL dalon. — Keck Antal: Ez az igazság! — Ellenmondások jobbfelől és a középen.) mert ez a javaslat a nyomor törvényesítése. (Ügy van! Üg& van! a szélsőbaloldalon, — Keck Antal: ése 1939 szeptember 28-án, csütörtökön. 125 Havi .négy pengő és néha-néha egy kis nádpálca!.— Egy hang a középen: Olyant mondott, amit maga sem hisz!) Hiába próbálkozunk mi ez ellen tiltakozni, az a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, ezt bizonyítja. Havi négy pengőt akarnak adni és amikor ezt a négy pengőt kifogásolta jónéhány előttem szólott igen t. képviselőtársam és azt mondotta, hogy kevés, ugyanakkor akadtak olyanok, akik azt a kijelentést tették, hogy: hiszen van annak még földje is. (vitéz Lipcsey Márton: Ki volt az? — vitéz Téglássy Béla: Ki volt az?) Tessék végignézni a Naplót. Méltóztassanak csak utánanézni, én a Naplóra hivatkozom. Állítom, hogy voltak, akik — hogy az erkölcsi felelősséget elhárítsák magukról, — azt állították, hogy hiszen alig van olyan, akinek ne volna valami földje, alig van olyan, akinek csupán csak ez a napi 13 fillér jutna, alig van olyan, akiről tényleg csak ez a havi 4 pengő gondoskodnék. Amikor ezt látom, amikor ezt tapasztalom, akkor szomorúan állapíthatom meg azt, hogy ez a javaslat is méltóképpen csatlakozik az ezelőtti javaslatok jónéhányához: a méltatlan elődök méltó utóda. Amikor ezt megállapítom, ugyanakkor meg kell állapítanom azt is, hogy ez a javaslat sem szociális szempontból, sem pedig nemzetépítő szempontból nem üti meg azt^ a mértéket, amelyet meg kellene üt; nie, és éppen ezért, amidőn tiltakozom az ellen, hogy ilyen javaslatokat a kormány a törvényhozás elé hozzon, ezt a javaslatot sem bizalmi szempontból, sem más egyéb szempontból el nem fogadom. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Papp József! Elnök: Papp József képviselő urat illeti a szó. Papp József: T. Ház! Most, amikor én mint falu gyermeke legelső felszólalásomat tartom ebben a Házban, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) teszem ezt azért, mert engem éppen az a népréteg küldött ide, amelyről való gondoskodásról van szó. Ellene iratkoztam fel a javaslatnak. Tettem pedig ezt azért, mert az a népréteg, amelyről itt szó van és amely engem ideküldött, csak felháborodással fogadhat egy ilyen koldusadományt. Ez a réteg — mint ahogyan már Varga Béla képviselőtársam tegnapi beszédében mondotta — a magyar nemzetnek az édesanyja. Ezek az anyák, akikről gondoskodni akarunk, ezek az Özvegy öreg édesanyák adnak katonát ennek a nemzetnek. De nemcsak katonát adnak, — mert hiszen nemcsak háború esetén kell az a honvéd, — hanem ezek az anyák adják az igazi jó rendőrt, az igazi jó csendőrt is ennek a hazának, mert csak ezeknek a szülöttei közül kerül ki az, akire az állam rendjét rábízhatjuk. Ezek a szegény anyák tudnak nevelni igazi hazafiakat, olyan hazafiakat, akiket nem ragadott magával 1918-ban a zsidó bolsevizmus, sőt éppen az ő gyermekeik voltak azok, akik azt megfékezték. Méltán mondhatjuk tehát, hogy ezek az anyák megérdemlik, hogy méltóképp gondoljunk reájuk. Amikor a négy pengőt keveseljük, gyakran azt mondják, hogy nincs többre fedezet. Ha nincs fedezet, vagy ha a kormány nem tudja megtalálni a fedezetet, akkor keresse addig, amíg meg nem leli. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert amikor a magyar gyár.