Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-32
124 Az országgyűlés képviselőházának 82. előszólít bennünket, akkor álljunk oda és ne szegyeljük... Elnök: Képviselő úr, lejárt a beszédideje. Rapcsányi László: Tisztelettel kérek félórai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni 1 ? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Rapcsányi László: Amikor a választókerületbe kimegy képviselő és amikor felveszi a képviselők közül igen sok azt az álarcot, amely az ő népies jellegét megadja, akkor az a szerencsétlen választópolgár azt sem tudja, hogy mit csináljon Örömében, mert igen sok képviselőtársunk rendelkezik azokkal a készségekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy olyan kaméleonszerűen, ahogyan a körülmények kívánják ,., Elnök: Méltóztassék képviselőtársait kíméletesebben^ bírálni. Rapcsányi László: Amikor mindezeket megállapítom, amikor ezt a bizonyos természetet odakünn megállapítjuk, akkor mélységes szomorúság tölt el, mert látom, hogy az a nép, amely bízik, még ma is bízik, még ma is hisz, mennyire félre van vezetve azzal a mesterséges célzattal, amely mesterséges félrevezetés énnek a rendszernek egyik fontos ismertetőjele. Mert azt kérdezem én az igen t. képviselőtársaim közül azoktól, akik ezt a javaslatot jónak tartották és akik feltétlenül meg fogják szavazni, hogy vájjon, amikor ők a szociális testvériséget hangsúlyozzák, amikor I ők minden egyes választó fájdalmát, keservét [ magukévá teszik és azok terhét viselni és megkönnyíteni akarják, vájjon mit szólnának j ugyanezek az én igen fc képviselőtársaim | ahhoz, ha az az összeg jutna az ő édesanyjuk j rendelkezésére, ha abból az összegből kellene j az ő édesanyjuknak az életét tengetni, _ amely j összeget most a nép számára biztosítani akar- ( nak. Tudom, hogy ez kényes kérdés, de nem lehet csak egy fumigáló fejcsóválással tudomásul venni, mert nekünk bele kell helyezkednünk ennek a társadalmi rétegnek a hely- ] zetébe, amely társadalmi rétegnek helyzetén , segíteni akarunk, mert ha mi csak a tapéta- ! zott ajtókon keresztül bíráljuk el a nemzet j fájdalmát és csak ezeken keresztül szállított j jelentések alapján veszünk tudomást a nyo- J mórról, akkor mi sohasem fogunk őszinte szo^ j ciális . reformjavaslatokat idehozni. Amikor mi idebenn hangoztatjuk, hogy igenis javaslatot kell hozni és odakint hangoztatjuk, hogy majd fogunk javaslatot hozni, akkor elszomorító tény az, hogy micsoda éles ellentétbe kerülhet egy képviselő, amikor kint gondolkodik és cselekszik és amikor bent kellene cselekednie. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A választás előtt és után!) Ezek azok, amikre gondolnunk kell, amik lejáratták ennek a legutóbb elmúlt 15-^-20 esztendőnek minden parlamentjét és amik elve- | zettek odáig, hogy a pártfejelések, a pártstoppolások után törvényjavaslatfejelések, törvényjavaslatstoppolások kerülnek ide a képviselőház elé. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Nagyon igaz!) T. Ház! Amikor ehhez a törvényjavaslathoz (hozzászólok, mint az előbb mondottam, a fiatalságnak kívántam hangot adni, annak a fiatalságnak, amely most nagyobb létszámban került nemcsak erre az oldalra, hanem a túlsó oldalra is. Amikor azonban ez a fiatalság hangot ad, amikor alkotni akar, kény telein vagyok ülése 1989 szeptember 28-án, csütörtökön. megállapítani, hogy bármennyire is feltételezi magáról a velünk szemben lévő tábor fiatalsága azt, hogy őt a nemzetépítő munka lendíti előre, nem tudom komolyan elhinni, hogy a cselekvőkészség is megvan benne, amikör ezt a törvényjavaslatot megszavazza. Mert amikor egy ifjúság a maga jövőjét építi, — mert ezzel a nemzet jövőjét biztosítja — akkor nem tagadhatja meg magát, nem tagadhatja le azokat, akik vele együtt küzdöttek, harcoltak és harcolnak ma is. A magyar ifjúság azt követeli, hogy ilyen javaslatokat, ilyen foltozásokat ne szavazzon meg ebben a törvényhozásban senki olyan, aki ennek a nemzetnek építőmunkájában akar résztvenni. (Keck Antal: Legalább is nem válik dicsőségére!) Igen sokszor hallottuk a javaslatot támogató felszólaló urak részéről, hogy jószándékú a kormány javaslata. Erre én csak. azt mondom, hogy a pokolba vezető út is n'ószándékkal van kikövezve. Amikor ezt megállapíthatjuk, nem tudom, hogy ezzel a közmondással kapcsolatban a kormányzat imilyen következtetést óhajt levonni magára nézve, azonban igen furcsa^ helyre fog kerülni akkor, ha ezeknek a pótlékoknak rendszerét továbbra is meg akarja honosítani ebben a Házban. Ennek a javaslatnak az, erkölcsi alapja nem olyan, amilyet mi vártunk, nem pedig azért, mert amikor egy törvényjavaslat a képviselőház elé kerül, elvárnánk azt, hogy az a javaslat 'rendelkezzék mindazokkal a kellékekkel,^ amelyek biztosíthatnák annak komolyságát és biztosíthatnák a javaslatban szereplőknek azt a szociális jómódot, amelvet meg kellene nekik adni. Mert vájjon, t. Képviselőház, milyen alap áll annak a kormányzatnak rendelkezésére, amely magát szociálisnak vallja, milyen erkölcsi alapra helyezkedhetik az a kormányzat, amely magát alkotónak vallja, akkor, amikor ennek a nemzetnek igen jó magyar, igen hasznos munkásait kikapcsolja abból _ az alkotó munkáiból, amelybe való kapcsolódást az ő lelkiismeretük és az ő meggyőződésük kívánja? Mert amikor itt a törvényjavaslattal kapcsolatban alapról beszélünk, kédem: milyen alapra helyezkedhetik a (kormány az etikai szempontokat figyelembevéve akkor^ amikor egy olvan pártnak, amely a komoly és a nemzet érdekében való építőmunkát tűzi ki maga elé, ebben az alkotmányosi országban a legibrutálisab'b módon elveszi a jogait attól, hogy a maga eszméit úgy terjeszthesse, ahogyan azt a nemzet érdeke megkívánja. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor én ezt a javaslattal kapcsolatban megemlítem, figyelmeztetem a kormányzatot, hogy a felel ősségre von ás esetleg valamilyen formában be fog következni. Lehet, hogy ideig-óráig a kormányzat életképességét biztosítani tudja, de jön majd egyszer egy olyan felelősiségrevonáis, amikor a mnlt bűnei egyenkint fognak sorra kerülni és akkor a múlt bűneiért —_ amely múltnak utóda ez a rendszer — majd egyenkint is felelősségre fogjuk vonni azt a rendszert, amely még ma is a múlt korruptságát akarja megtartani. (Zaj a jobboldalon.) Jön a felelőssés-revonás. Lehet, hogy azok, akik lelkiismeretlenül gondolkoznak, megmosolyogják az én kijelentéseimet, de akik komolyan veszik azt, amit mondok, azok ezt tudnák és érzik nagyon jól és azokban talán •felébred a magyar lelkiismeret, arnrely lelkiismeret azok helyett is nagyobbat dohban, akik
