Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-32

Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 19S9 szeptember 28-án, csütörtökön. 121 amely a világháború legjobb katonája volt, amely mindig ott van, amikor az ország bajban van, amikor a legmegbízhatóbb tömegre van szükség, mindig ott van háborúban mint katona, békében pedig mint a munka katonája. Mint ahogyan a katonának kell hogy meglegyen a puskája, erre a célra nem szabad fedezetet keresni, mert a fedezetnek meg kell lennie! {Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meg is van, de nem akarják megtalálni!) Itt ugyanis milliókról van szó, ezek a milliók tartanak el bennünket és nekünk kötelezettségeink vannak velük szemben, tehát meg kell lennie a fedezetnek. Csak megemlítem, amit a földmívelésügyi miniszter úr annakidején mondott. A miniszter úr azt mondotta, hogy (olvassa): »Véleményem szerint elsősorban feltétlenül igénybe kellene venni és meg kellene terhelni a mezőgazdasági munkásbiztosítás terhével azokat az ipari karteleket, amelyek a mezőgazdaságból élnek«, (Gosztonyi Sándor: Ott a fedezet!) »amelyek anyagi helyzetük minden veszélyeztetése nélkül tetemes részét vállalhatnák ennek a biztosításnak.« Igen helyesen jegyezte meg tegnap Tauffer képviselőtársam, hogy az iparnak, a kereskedelemnek, az ügyvédi irodának, mindenkinek ki kell vennie részét ebből a teherből. Természetesen nem szabad olyan tervet hozni a törvényhozás elé, amely mindent a munkavállalókra és a kisbirtokra kíván hárítani. A kisbirtok úgyis meglehetős nagymértékben viseli a terheket, holdankint 7.18 pengővel többet adózik és több közterhet fizet, mint a nagybirtok. Eeá hárul nagymértékben a teher ennek a törvényjavaslatnak következtében is. Ha értéke a törvényjavaslatnak, hogy beismeri, hogy az 1938-as törvény rossz, akkor viszont az szégyene, hogy éppen a kisbirtokra hárít mindent. Különben, ismétlem, a fedezetnek, minthogy a magyar dolgozó emberről van szó, meg kellene lennie. Ez a törvényjavaslat a falu özvegyeiről, a tanyák, szállások, majorok öreg szüléiről kíván gondoskodni. Igen jól mondotta Varga Béla igen t. képviselőtársam, hogy ők a nemzet szülei. Igen, ők a nemzet szülei, a legbecsületesebb, a legértékesebb szülei, akik 26 gyermeket is adnak a hazának vagy 11 gyermeket, mint az én édesanyám. Mi pedig a nemzet gyermekei vagyunk s a nemzet gyermekeinek nagyobb tisztelettel és hálával kell lenniök a nemzet szülei iránt. Meg kell azonban még jegyeznem azt is, hogy nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akik nem lehettek a nemzet szülői, azokról a 40—50—55—60 ' éves vénlányokról, akik mezőgazdasági munkájukban éppúgy húzták a magyar igát és törték a magyar rögöt, mint a férfiak. Módot kell találni a bizottsági ülésen, hogy róluk is gondoskodjanak. T. Ház! Ezekben voltam bátor megjegyzéseimet előadni. Végül csak azt kívánom megjegyezni, mint ahogy nem méltó ez a törvényjavaslat ehhez a képviselőházhoz, amely nagy horderejű és szerves szociális feladatok megoldására ült össze, nem méltó ez a törvényjavaslat ahhoz a réteghez sem, amelyről gondoskodni kíván. Éppen ezért a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Rapcsányi László! Elnök: Rapcsányi László képviselő urat illeti a szó. Rapcsányi László: T. Képviselőház! Jónéhány nap óta tárgyaljuk az előttünk fekvő javaslatot és a különböző párton lévő képviselőtársaim ennek a javaslatnak minden egyes szakaszát, minden egyes gondolatát átvizsgálták, átbirálták és ezekkel a szakaszokkal kapcsolafban tudomására adták itt a Háznak a maguk véleményét magáról a törvényjavaslatról. Ezek után valószínűleg furcsának fogja tartani a t. Haz, hogyha én ezekben a padsorokban állapítom meg azt, hogy ez a törvényjavaslat, amelyet tárgyalunk, jó, sőt kiváló. Jó és kiváló pedig abból a szempont Dói, hogy ez a tor vényjavaslat, mint annyi előtte való, megmutatja ennek a rendszernek a hibáit, megmutatja ennek a kormányzatnak a hibáit és rávilágít arra, hogy ez a rendszer és ennek a rendszernek jelenlegi kormányzata nemcsak hogy nem akarja, hanem nem is tudja megvalósítani azokat a szociális reformokat, amelyek hosszú évtizedek óta itt dörömbölnek a nemzet kapuján és amely szociális reformoknak a hangoztatásán kívül és egypár ilyen foltozó munkán kívül, semmi mást nem hajlandó a kormányzat megvalósítani. (Keck Antal: Ök is tudják!) Ezért kiváló ez a javaslat, t. Ház és majd az utókor, amikor olvasni fogja azt, hogy azokban az időkben, amikor az életbevágóan fontos kérdéséket a kormányzat csak pótlékokkal oldotta meg, (Keck Antal: Meg árurészle>tügylettel!) akkor fog majd bírálatot mondani, akkor fogja majd megállapítani azt, hogy az a kormányzat, amely így képviseli a nép érdekeit, az a kormányzat, amely ilyen reformokkal akar egy újabb ezer esztendőt megalapozni Magyarországon, (Keck Antal: Ujabb tíz évet a saját számára!) az a kormányzat méltó rá, régen méltó volt arra, hogy átadja helyét egy olyan kormányzatnak, amely kizárólagosan képes etzeket a feladatokat úgy megoldani, ahogy azt a nemzet érdeke megkívánja. (Szabó Zoltán: Szerénysége tiltja megnevezni, hogy kinek? —

f Keck Antal: A magyar népet kérdezzék, képviselőtársaim! Egyeinlő fegyverekkel! — Grnber Lajos: Nem ötpengős javaslatokkal! Majd megkapják rá a választ! — Keck Antal: Ezt hirdették volna a plakátokon! A havi négy pengőt! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Ifj. Tatár Imre: Ezt kellett volna Ígérni, akkor szép eredményt tudtak volna elérni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! .• Rapcsányi László: T. Ház! Amikor éhhez a javaslathoz feliratkoztam, tettem ezt azért, mert körülbelül egy hónapja van annak, hogy itt az egyik, a parlameaitben már régóta sze replő igen t. képviselőtársam azt a kijelentést tette, hogy akik a Háznak régi tagjai, kötelezve érezzék magukat arra, hogy a most bekerült fiataloknak olyan példát adjanak, amely példa hat, hat pedig abban az irányban, amely irány nemzetépítő, nemzetalkotó munkát vált ki belőlük. Én egyike vagyok azoknak, akik a fiatalsághoz tartoznak és akik el voltak telve nemcsak azzal a gondolattal, hanem azzal az elhatározott szándékkal is, hogy azzal az érővel, amellyel eddig a népért harcoltak, azzal a képességgel, amellyel eddig rendelkeztek, fokozott mértékben próbálnak odaállni, ahol az ország sorsát irányítják, ahol az ország sorsát, a szociális jólét és a nemzeterősödés szempontjából kormányozzák. Szomorúan kell megállapítanom, hogy az a példa, amelyet vártam, amelyet szerettem volna itt látni, még mindig nem került elénk. Tudóim hogy ez súlyos megállapítás, súlyos bírálat, de '20*