Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-31

i I fí Az országgyűlés képviselőházának 31 teskedtek. Négy vagy öt nap múlva Orsó Mátyás visszalépett a képviselő jelöltségtől, de ezek az emberek még mindig ott ülnek Nagykanizsán. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szörnyű!) Ezt az én jogérzékem nem tudja bevenni, ezt nem tudom megérteni. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a kormány? — Elnök csenget.), hogyan lehetséges ez, hol van itt az alkotmány, hol van a jogbiztonság, hol van a jogrend, hol van a szabadság. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezt a rendszert támogatják!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Keck Antal: T. Ház! Áttérve a rendőri felügyeletekre, itt van egy fényes példa: a Magyarság című politikai napilap szerkesztői gárdájának esete. Koszmovszky Tibort, Rajkay Lászlót, dr. Szabó Gyulát, Fehér Istvánt és Laky Lászlót rendőri felügyelet alá helyezték, miután az internálótáborhól kiszabadultak. Ezek újságírók, egyetlenegy életfenntartó foglalkozásuk van, az újságírás. Nagyon jól tudjuk, hogy ez a foglalkozási ág mivel függ össze, hogy az újságírónak milyen mozgási szabadság kell, milyen lüktető életet kell élnie, hogy teljesíteni tudja kötelességét. Ezzel szemben mi történik? Ezek az újságszerkesztőd, akik mondom, csak ebből élnek, a következő feltételekkel vannak rendőri ^ felügyelet alá helyezve, ami igen tanulságos: Budapestet nem hagyhatják el, lakásukról este 10 után nem távozhatnak el, nyilvános helyeket nem látogathatnak, forgalmasabb utcákon és útvonalakon, tereken és általában olyan helyeken, ahol a közönség tömegesen szokott megfordulni, indokolatlanul nem. tartózkodhatnak. Táviratokat nem adhatnak fel, távbeszélőt nem használhatnak, rendes környezetükön kívül másokkal nem érintkezhetnek. (Hutaay Kálmán: Éhenhalni azonban joguk van.) Ezeknek az embereknek éhen kell halniok, mert újságírói foglalkozásukat ilyen korlátok mellett nem tudják teljesíteni. Sajnos, az időm letelt. Igen sok adattal tudtam volna még szolgálni a t. Háznak. Ezúttal ismételten felhívom a t. Ház figyelmét, hogy ezeket az intézkedéseket jogtalanul, az alkotmány, a törvényes rendelkezések súlyos megszegésével és helytelen rendeletek alkalmazásával hozták meg. Ebben az országban száz és száz ember, majdnem ezer magyar család van érintve ezekkel az intézkedésekkel, hozzátartozók, gyermekek, akiknek nincs (betevő falatjuk, akikről semmi gondoskodás nem történt, úgyhogy ebben az országban addig politikai és társadalmi megbékélésről nem lehet szó, amíg ezt a fájó kérdést a m. kir. kormány nem intézi el. (Taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik ifj. Tatár Imre képviselő ur interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): hajlandó-e a magyar királyi kormány igazságos hatalmi erejével odahatni, hogy dr. Gombos János községi főjegyző basáskodását Ócsa lakossága felett megszüntesse?« Elnök: Ifj. Tatár képviselő urat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: Mélyen t Képviselőház! Az alkotmány keretében mint nemzetépítő szerv működik a községi főjegyző. Áldás ez ülése 1939 szeptember 27-én, szerdán. akkor, ha a főjegyző a nép boldogulását és a békét tartja szem előtt, de annál nagyobb szerencsétlenség, ha basáskodik, gorombáskodik és tettlegeskedik bizonyos község lakossága felett, amint ezt teszi dr. Gombos János főjegyző Ócsa község lakossága felett. Interpellációm nem akar szenzációhajhászás lenni, azonban annyi panasz futott be hozzám az illető főjegyző ellen, hogy miut fajtámat szerető és nagyrabecsülő ember, nem tudtam a panaszok felett szemet hunyni és kénytelen vagyok azokat a t. Ház tudomására hozni. Tisztelettel kérem a t. Ház türelmét, hogy ezeket a panaszokat előadhassam. Rencsik Pálné előadja, hogy fia ez éy május 7-én felkereste dr. Gombos János főjegyzőt, hogy Pesten való munkavállalás miatt községi bizonyítványt kérjen. Ezt a főjegyző elutasította. Erre a fiú édesanyja kereste fel s többször megkérte a főjegyzőt a bizonyítvány kiadására, mire a főjegyző gorombáskodva kilökte hivatalából, A következő panaszos Fodor Géza törpebirtokos, aki Ofb.-föld juttatásban részesült. Előadja, hogy 1937-ben megjelent dr. Gombos főjegyző előtt és kérte az Ofb. útján juttatott föld után fizetett részletek rendezését. Amikor a főjegyző az adóügyi, jegyzővel meg akarta pofoztatni, kénytelen volt doigavégezte előtt a hivatalból eltávozni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Falusi kiskirályok!) Keresztes Istvánné Süki Mária előadja, hogy öccse, Süki János, 1938 őszén bevonult katonának. Tekintettel arra, hogy az apja, Süki György, ihalálos beteg volt ós három nap múlva meg is halt, nem mehetett katonai segélyt felvenni. Süki Mária jelentkezett érte, de a főjegyző drasztikus szavak kíséretében a segély kiadását megtagadta és azt is mondotta, hogy tegyék kocsira a beteget és hozzák a községházára a segély felvétele végett. Süki György a halálos ágyán látni kívánta fiát. Felkeresték a főjegyzőt, hogy adjon bizonyítványt az apa betegségéről, hogy a fiú hazajöhessen beteg apját meglátogatni. A főjegyző ezt megtagadta, így az apa meghalt anélkül, hogy fiát mégegyszer láthatta volna. Süki János a leszerelés után kaphatta csak meg a segélyt; a főjegyző csak úgy engedte kifizetni, ha Süki egy pengőt lefizet a Felvidék felsegélyezésére. Ezt a segélyezést nagyon helyesnek tartom, ha a tehetősek adományoznak a haza javára, helytelenítem azonban, ha olyanoktól szedik, akik hazájukat védő katonák voltak, akik bizony a Felvidék visszaszerzése alkalmával nagyon sokszor vitték a bőrüket a vásárra. Ruska Andrásnétól a főjegyző megtagadta a fia után esedékes hadisegély kifizetését és így kénytelen volt a beteg ember fuvaros kocsit fogadni és magát a községházára vitetni, hogy a fia után járó hadisegélyt megkaphassa. Reiszki Bálintné előadja, hogy a férje után járó katonai segélyt a főjegyző csak úgy engedte kiutalni, ha szintén egy pengőt lefizet a Felvidék javára. Bebők Andrásné szegénységi bizonyítvány kiadásáért 1 pengő 50 fillér munkadíjat volt kénytelen lefizetni. Ügy tudom, ezt nem volt joga a főjegyzőnek felszámítani. Lázár József előadja, hogy 1938 őszén feleségének a segélyt csak úgy engedte kiutalni nevezett főjegyző, ha egy pengőt lefizet az Országzászló javára.