Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-31

i I fí Az országgyűlés képviselőházának 31 teskedtek. Négy vagy öt nap múlva Orsó Má­tyás visszalépett a képviselő jelöltségtől, de ezek az emberek még mindig ott ülnek Nagykani­zsán. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ször­nyű!) Ezt az én jogérzékem nem tudja bevenni, ezt nem tudom megérteni. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a kormány? — Elnök csenget.), hogyan lehetséges ez, hol van itt az alkotmány, hol van a jogbiztonság, hol van a jogrend, hol van a szabadság. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezt a rendszert támogatják!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak csendben maradni! Keck Antal: T. Ház! Áttérve a rendőri fel­ügyeletekre, itt van egy fényes példa: a Ma­gyarság című politikai napilap szerkesztői gár­dájának esete. Koszmovszky Tibort, Rajkay Lászlót, dr. Szabó Gyulát, Fehér Istvánt és Laky Lászlót rendőri felügyelet alá helyezték, miután az internálótáborhól kiszabadultak. Ezek újságírók, egyetlenegy életfenntartó fog­lalkozásuk van, az újságírás. Nagyon jól tud­juk, hogy ez a foglalkozási ág mivel függ össze, hogy az újságírónak milyen mozgási szabadság kell, milyen lüktető életet kell élnie, hogy teljesíteni tudja kötelességét. Ezzel szemben mi történik? Ezek az újság­szerkesztőd, akik mondom, csak ebből élnek, a következő feltételekkel vannak rendőri ^ fel­ügyelet alá helyezve, ami igen tanulságos: Budapestet nem hagyhatják el, lakásukról este 10 után nem távozhatnak el, nyilvános helye­ket nem látogathatnak, forgalmasabb utcákon és útvonalakon, tereken és általában olyan he­lyeken, ahol a közönség tömegesen szokott megfordulni, indokolatlanul nem. tartózkodhat­nak. Táviratokat nem adhatnak fel, távbeszélőt nem használhatnak, rendes környezetükön kívül másokkal nem érintkezhetnek. (Hutaay Kálmán: Éhenhalni azonban joguk van.) Ezek­nek az embereknek éhen kell halniok, mert új­ságírói foglalkozásukat ilyen korlátok mellett nem tudják teljesíteni. Sajnos, az időm letelt. Igen sok adattal tudtam volna még szolgálni a t. Háznak. Ez­úttal ismételten felhívom a t. Ház figyelmét, hogy ezeket az intézkedéseket jogtalanul, az alkotmány, a törvényes rendelkezések súlyos megszegésével és helytelen rendeletek alkalma­zásával hozták meg. Ebben az országban száz és száz ember, majdnem ezer magyar család van érintve ezekkel az intézkedésekkel, hozzá­tartozók, gyermekek, akiknek nincs (betevő fa­latjuk, akikről semmi gondoskodás nem tör­tént, úgyhogy ebben az országban addig poli­tikai és társadalmi megbékélésről nem lehet szó, amíg ezt a fájó kérdést a m. kir. kormány nem intézi el. (Taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik ifj. Tatár Imre képviselő ur interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): haj­landó-e a magyar királyi kormány igazságos hatalmi erejével odahatni, hogy dr. Gombos János községi főjegyző basáskodását Ócsa la­kossága felett megszüntesse?« Elnök: Ifj. Tatár képviselő urat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: Mélyen t Képviselőház! Az alkotmány keretében mint nemzetépítő szerv működik a községi főjegyző. Áldás ez ülése 1939 szeptember 27-én, szerdán. akkor, ha a főjegyző a nép boldogulását és a békét tartja szem előtt, de annál nagyobb sze­rencsétlenség, ha basáskodik, gorombáskodik és tettlegeskedik bizonyos község lakossága felett, amint ezt teszi dr. Gombos János fő­jegyző Ócsa község lakossága felett. Interpellációm nem akar szenzációhajhá­szás lenni, azonban annyi panasz futott be hozzám az illető főjegyző ellen, hogy miut faj­támat szerető és nagyrabecsülő ember, nem tudtam a panaszok felett szemet hunyni és kénytelen vagyok azokat a t. Ház tudomására hozni. Tisztelettel kérem a t. Ház türelmét, hogy ezeket a panaszokat előadhassam. Rencsik Pálné előadja, hogy fia ez éy má­jus 7-én felkereste dr. Gombos János főjegy­zőt, hogy Pesten való munkavállalás miatt községi bizonyítványt kérjen. Ezt a főjegyző elutasította. Erre a fiú édesanyja kereste fel s többször megkérte a főjegyzőt a bizonyít­vány kiadására, mire a főjegyző gorombás­kodva kilökte hivatalából, A következő panaszos Fodor Géza törpe­birtokos, aki Ofb.-föld juttatásban részesült. Előadja, hogy 1937-ben megjelent dr. Gombos főjegyző előtt és kérte az Ofb. útján juttatott föld után fizetett részletek rendezését. Amikor a főjegyző az adóügyi, jegyzővel meg akarta pofoztatni, kénytelen volt doigavégezte előtt a hivatalból eltávozni. (Egy hang a szélsőbalol­dalon: Falusi kiskirályok!) Keresztes Istvánné Süki Mária előadja, hogy öccse, Süki János, 1938 őszén bevonult katonának. Tekintettel arra, hogy az apja, Süki György, ihalálos beteg volt ós három nap múlva meg is halt, nem mehetett katonai se­gélyt felvenni. Süki Mária jelentkezett érte, de a főjegyző drasztikus szavak kíséretében a segély kiadását megtagadta és azt is mon­dotta, hogy tegyék kocsira a beteget és hoz­zák a községházára a segély felvétele végett. Süki György a halálos ágyán látni kívánta fiát. Felkeresték a főjegyzőt, hogy adjon bizo­nyítványt az apa betegségéről, hogy a fiú hazajöhessen beteg apját meglátogatni. A fő­jegyző ezt megtagadta, így az apa meghalt anélkül, hogy fiát mégegyszer láthatta volna. Süki János a leszerelés után kaphatta csak meg a segélyt; a főjegyző csak úgy engedte ki­fizetni, ha Süki egy pengőt lefizet a Felvidék felsegélyezésére. Ezt a segélyezést nagyon he­lyesnek tartom, ha a tehetősek adományoznak a haza javára, helytelenítem azonban, ha olya­noktól szedik, akik hazájukat védő katonák voltak, akik bizony a Felvidék visszaszerzése alkalmával nagyon sokszor vitték a bőrüket a vásárra. Ruska Andrásnétól a főjegyző megtagadta a fia után esedékes hadisegély kifizetését és így kénytelen volt a beteg ember fuvaros ko­csit fogadni és magát a községházára vitetni, hogy a fia után járó hadisegélyt megkaphassa. Reiszki Bálintné előadja, hogy a férje után járó katonai segélyt a főjegyző csak úgy en­gedte kiutalni, ha szintén egy pengőt lefizet a Felvidék javára. Bebők Andrásné szegénységi bizonyítvány kiadásáért 1 pengő 50 fillér munkadíjat volt kénytelen lefizetni. Ügy tudom, ezt nem volt joga a főjegyzőnek felszámítani. Lázár József előadja, hogy 1938 őszén fele­ségének a segélyt csak úgy engedte kiutalni nevezett főjegyző, ha egy pengőt lefizet az Országzászló javára.

Next

/
Thumbnails
Contents