Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-31
112 Az országgyűlés képviselőházának 31. ülése 19S9 szeptember 27-én, szerdán. dik pedig egy nappal később, a veszprémi kórházban (meghalt. T. Ház! Amikor eíbben az, •ügyben megindult a nyomozás, akkor kiderült, hogy ez a könnyelmű útépítő vállalat, amely nem magyar, hanem idegen érdekeltséget képvisel ebben az országban, elbocsátott egy 90 filléres órabérrel fizetett becsületes, tapasztalt lőmeslert és felvett helyette 32 fillérért egy hozzá nem értő 1 szerencsétlen fiatalembert, akit ezért felelősség úgyszólván nem is terhelhet. (Keck Antal: Kik ezek az idegeníajúak?) Az ötödik feltétel az időszaki orvosi vizsgálat. Éppen azért, hogy szerencsétlenségek ne történhessenek, kívánatos lenne, hogy ugyanúgy, mint a gépkocsivezetők, a lőmesterek is időnkint orvosilag megvizsgáltassanak, nehogy esetleg gyengeeLméjű, vagy túlságosan iszákos természetű emberek ilyen lőmesteri engedélyhez juthassanak. Legfontosabb lenne mindenekfelett a lőmesterek szakszerű kiképzése. Errenézve a bányakapitányságok intézkedése folytán egyes nagyipari üzemek, bányák intézkedtek is: rendeztek lőmesteri tanfolyamokat és^ lőmestereket képeztek ki. Vannak azonban útépítő vállalatok, murvabányák, kőbányák, ahol robbantanak és ahol olyan emberek kapnak robbanóanyagot a kezükbe, akik nem értenek a robbanóanyagokkal A r aló bánásmódhoz. Ezért javasolnám: rendeletileg szabályoztassék, hogy csak az robbanthat, akinek lőmesteri vizsgája van, aki a lőmesteri vizsga után orvosilagmegvizsgáltatott, egészséges és akit időnkint, két-három évenkint —. úgy, mint a gépkocsivezetőket — a lőmesteri vizsga megismétlésére, esetleg újabb kioktatásra utasítanak. Hiszen például amikor egy taxiba beülünk, a gépkocsivezetőre, a taxi vezetőjére, az ő kezére, tudására, szemére és józanságává bízzuk az életünket. Mennyivel nagyobb felelősség áll fenn itt, amikor robbanóanyagot adunk hozzá nem értő, esetleg büntetett előéletű, rovottmultú és aljas, hazájukat, Istenüket és embertársaikat nem szerető emberek kezébe. Kérdem a szakminiszter urakat, hajlandók-e arra, hogy a lőmesteri képesítést vizsgához kössék és ezen a téren olyan intézkedések tétessenek, amelyek úgy az állambiztonságot, a nemzetvédelmet, mint az emberi élet biztonságát a jövőben biztosítani fogják. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván válaszolni. Varga József iparügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A lövőmesterek képesítésére vonatkozó rendelkezést az 1938. évi június hó 8-án kiadott 19.000. számú iparügyi miniszteri rendelet szabályozta. Ezt a rendelkezést annakidején azért kellett kiadni, mert 1936-ban a bányatörvény hatálya alá tartozó vállalatoknál 9 robbanásból származó baleset történt, 1937-ben sajnálatosan ez 16-ra emelkedett, 1938 június haváig pedig, amíg ez a rendelkezés meghozatott, 6 volt a balesetek száma. 1938 június 8-tól a mai napig örvendetesen 4-re csökkent az ilyen balesetek száma. Ez a rendelkezés előírja, hogy a bányahatóságok illetékessége alá tartozó vállalatoknál csakis szakképzett és a bányakapitányság előtt vizsgálatot tett lövőmesterek alkalmazhatók. Amióta ez a rendelkezés megtörtént, azóta — jelenthetem — a bányahatóságok illetékessége alá tartozó vállalatoknál örvendetesen lecsökkent a balesetek száma, Ugyanilyen hatályú rendelkezés, sajnos, az útépítő vállalatokra vonatkozólag még nincs előírva. Az útépítő vállalatoknál történő robbantások ellenőrzése a gondozásomra bízott tárcával csak az iparfelügyelet eléggé vékony szálával van összeköttetésben. De a kereskedelemügyi minisztériumnak 1930-ban megjelent egyik rendelete már ott is előírta,. hogy robbantást csak járatos személyiség végezhessen. Balesetek, valahányszor robbanóanyaggal dolgoznak, elő szoktak forduby a legnagyobb óvatosság mellett is. Vajna Gábor t. képviselőtársam említett egy esetet, amelynél, mint mondja, négy magyar munkásember veszítette életét. Hasonló baleset, amilyent ő leírt, megtörtént egy olyan bányáiban is, állami bányában, ahol a robbantást valóban szakközegek, olyan emberek végezték, akik már nagyon sokszor robbantottak. Hat töltény közül csak Öt robbant fel és a hatodikat nem hogy robbantással távolították volna el, hanem befúrtak. Ezt pedig tényleg szakemberek végezték. Legyen szabad megjegyeznem, magam is sokat dolgoztam valamikor robbanóanyagokkal és robbanó gázokkal, munkásokkal is. Állíthatom, hogy a munkások bizonyos ideig félnek a robbanóanyagoktól, akárhogyan írják elő a rendszabályokat és akkor, amikor látják, hogy huzamosabb időn át nem történtek balesetek, az emberi természetből kifolyólag, (Ügy van! Ugy van! jobb felől.), egy kissé, mondjuk, felületesebbekké teszi ez a tapasztalat őket szegényeket, a saját rovásukra. Tehát ugyanaz az eset, amelyet Vajna képviselőtársam említett, megtörtént olyan emberekkel is, akik esztendőkön át végeztek robbantásokat. Mindazonáltal odahatok, hogy az iparfelügyelők az útépítések körébe tartozó robbantásokat is a legkíméletlenebb szigorral ellenőrizzék és igyekszem arra, — jóllehet néni & hatáskörömbe tartozik — hogy az útépítéseknél is csak képesített és a bányahatóságoknál vizsgát tett lövőmester végezhessen robbantási munkát. Kérem a t. Képviselőházat, hogy szíveskedjék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés. — Taps a jobbodalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr interpellációját az iparügyi és a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter urakhoz jegyezte be. Kérdem az iparügyi miniszter urat, méltóztaíott-e a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr nevében is válaszolni? Varga József iparügyi miniszter: Igen, az ö nevében is válaszoltam. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatik-e az iparügyi miniszter úr válaszát, amelyet a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr nevében is adott az interpellációra, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Gosztonyi Sándor képviselő úr interpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a ni. kir. Honvédelmi Miniszter Úrnak arról, hogy a tűzharcos törvény és az ezzel összefüggő rendeletek a földmíveléssel foglalkozó tűzharcosoknak, tehát a tűzharcosok zömének, úgyszólván semmi előnyt sem nyújtanak? Hajlandó-e a miniszter úr odahatni, hogy a falusi földműves és kisiparos tűzharcosok végre erkölcsi megkülönböztetésben részesüljenek? ,
