Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-31

Az országgyűlés képviselőházának' 31. ülése 1939 szeptember 27-én, szerdán. 113 Hajlandó-e a miniszter úr odahatni, hogy az ezüst vitézségi érmek pótdíja újból folyóBÍttassékf^ _ Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gosztonyi Sándor: T. Képviselőház! (Taps a szélsőbaloldalon.) A magyar katona hagyományos hősiessége, kitartása és teljesítménye az egész világon közismert. A világháború e téren újabb babérokat font a magyar katona homlokára ég mégis valamennyi hadviselő nemzet között éppen nálunk a legmostohábban bántak el a hadviselt katonákkal. A gyászos forradalmaik elmúlása után húsz évig teljesen megfeledkeztek a magyar frontharcos katonáról, míg végre az 1938. évben az úgynevezet tűzharcos-törvény napvilágot látott, de már azóta is kezdi az aktasors pora újból belepni. Ez a vérszegény törvény a falusi és a mezőgazdasági foglalkozáson kívülálló más foglalkozási ágaknak bizonyos kedvezményt, bizonyos előnyt nyújt, amelynél ők többet is megérdemeltek volna, de teljesen megfeledkezik a falu és tanyavilág katonáiról, arról a falu és tanyavilágról, amely a hadviselt katonák zömét adta és amely igen kiváló katonákat küldött a lövészárkokba. Húsz éve nyomorog igen sok ilyen hadviselt paras'zt és napszámos ember, aki sokszor igen nagy családot tart el- Ezek a legnagyobb teljesítményt végezték, a nagy világháborúnak majdnem minden harcterét megjárták, voltak Przemyslben, Volhyniában, a Doberdón és egyéb vidékeken, és ma családjukkal együtt sokszor csak nyomorúságosan tengetik napjailkat, — öregségükre pedig igazán nem nyomhatunk koldusbotot a kezükbe. A falusi hadviselteket az Összes eddigi rendelkezésekből csak a következők érintik. Először a rokkantadó felét fizetik, másodszor 50 pengő összadó-előírásig 10%-os kedvezményük van, 100 pengős összadó-előírásig pedig 5%-os a kedvezmény. De bejegyezhető még a halotti anyakönyvbe is az ő tűzharcos mivolta. Ez keserves és szégyenteljes elbánás. Azt mondják, hogy nincs pénz. Sok mindenre volt már pénz, csak éppen a magyar katonára nem jutott, holott éppen rajta szabad a legkevésbé takarékoskodni. (Keck Antal: Adták volna oda, amit a zsidók kisíboltak! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, hogy a hadviseltek teljesítménye kötelességteljesítés volt. Igaz, tényleg így is van, A falu egyszerű, de nagyszerű harcosa zokszó nélkül tűrte eddig mellőztetését, soha nem hangzott el panasz az ő szájából, de sajog az ő lelke; én tudom, aki 18 éve közöttük élek, és odakinn már mini 19 éves ifjú rájöttem a sorsközösség fenkölt gondolatára. Minden magyar mindenkor teljesíteni fogja honvédelmi kötelességét, ez természetes. I)e nézzünk a lelkekbe is, mert minden gépesítés ellenére az emberi lüktető erő vezet minden gépet, és ez lesz mindenkor a döntő tényező. Különösen a mai időkben áll ez, amikor mindenben maximális teljesítményt követelhet az idő. Ezért erről a helyről is tisztelettel felkérem a m- kir. honvédelmi miniszter urat, hogy a katonai erények országszerte jobban ápoltassanak és a mindenkor meglévő honvédelmi készség még jobban fejlesztessék. A kormányzatnak rendelkezésére áll minden, rádió, sajtó és még nem adatott meg a kellő válasz az elmúlt évek nemzetgyilkos bűneire, amikor zsidók és egyéb pacifisták újságban, színpadon, filmen destruáltak, izgattak a katonai szellem, a militarizmus ellen. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Sőt ma is azt csinálják.) Mi nyilaskeresztesek, nem törődve a rágalmakkal, nyíltan valljuk és hirdetjük: rendet, a legnagyobb rendet, katonás rendet akarunk és óhajtunk! (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Mi magyar nemzeti szocialisták igenis katonát akarunk látni, sokat, erősét és jól felszereltet. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Ószőny határában pár évvel ezelőtt találtak egy márványtáblát, amely megörökítette a régi rómaiaknak egy frontharcos törvényét. A mai korban is az Egyesült Államokban, ahol önként jelentkeznek a zsoldos hadseregbe, tehát számításból lettek katonák, mégis gondoskodnak róluk, úgyszintén árváikról és egyéb családtagjaikról. Tanulmányoztam az angol és a német frontharcos kérdést is, és azt hiszem, mi sem maradhatunk el a többiektől. Ha a pénzhiány gátolja a kormányt a gondoskodásban, tessék a hadinyereséget és hadmentességet megadóztatni, — ezeket még utólag is meg lehet adóztatni — mert nemcsak erkölcsileg kell megbecsülni, hanem anyagilag is támogatni kell az arra rászoruló frontharcost (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a kormány nem fogja mefftenni!) és különösen azt, aki leginkább támogatásra szorul, aki a legkeservesebb kenyeret eszi és a legtöbbet dolgozik, a magyar parasztot. A 77.777/1939. számú földmívelésügyi rendelet intézkedik ugyan arról, hogy a hadviselt gazdasági cseléd alkalmaztassák, de egészen világos, hogy ez a gyakorlati kivitelben nem ifog semmiféle eredményt hozni. Ez a rendelet egyébként is csak a cselédekre vonatkozik, de egyáltalában nem vonatkozik az aratókra, a summásokra és az egyéb mezőgazdasági munkásokra. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Felkarolható a falusi hadviselt, ha minden községházán kifüggesztik a hadviseltek névjegyzékét és a munkakereső, munkabíró hadviselteket beosztják a munkaadókhoz, azonkívül az egyes gazdaságok minden községben csak akkor láttamoz tathatják munkásszerződóseiket, ha a reájuk eső hadviselt hányadot munkában alkalmazzák. Ezenkívül kisbíró, belrendőr, kézbesítő, éjjeli őr stb., általában minden községi munkást kizárólag hadviselt legyen. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ka kormánypárti, akkor meg is kapja!) Aki pedig orvosilag megállapítottan és koránál fogva már nem munkabíró, az könnyű szolgálatot nyerjen, ezenkívül a korhatárra való tekintet nélkül kapja meg a kétszeres öregségi járadékot, vagyis a havi 10 pengőt, amit méltán megérdemel, minthogy éppen azért, mert a közért annyit vérzett és küzdött és eh'ben a küzdelemben mindenféle betegséget szerzett, korábban vált munkaképtelenné, mint az, aki nem volt a harctéren. Javasolnám még, hogy az évi 200.000 pengő adóalapon aluli hadviselt adózók adóhátralékát kamatmentesen tízéves törlesztésre osszák fel. A földreformföldek és kisbérletek juttatásánál is lehetne a hadviselt igénylőknek 5, vagy esetleg 10%-os kedvezményt nyújtani, ami igazán , belső megnyugvást eredményezne mindenfelé. A földmíveseken kívül még meg kell említenem, hogy úgy látszik, a Máv.-nál is mostoha elbánásban részesülnek a hadviseltek. Tudok egy kisezüsttel kitüntetett öreg frontharcosról, aki 9 éve tengődik a Máv.-nál, mint ideiglenes pályamunkás, keresete havi 35