Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-31
96 Az országgyűlés képviselőházának 31. a Duna—Tisza-közén a nyár folyamán 10 pengő j napszámot is kértek egyesek, nem kell csodálkozni. Ne t tesséki csodálkozni azon, hogy az, akinek egész télen át nincs keresete és aki tavasszal meg ősszel 80 fillérért vagy 1 pengő 50 fillérért dolgozik, júliusban és augusztusban akarja megkeresni azt, amit nmskor nem tud megkeresni. (Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Jórésse be van táblázva!) Ha a minimumot megállapítjuk, akkor biztos kalkulációs alapot nyújtunk s gazdasági életnek is, akkor ki lehet kalkulálni, hogy mibe fog kerülni a napszámmunka júliusban. Meg kell azonban adni a munka árát februárban és no vem bérben is, hogy a munkás neesak azon a pár nyíri hónapon át keressen, hanem keressen máskor jn, úgy. hogy az arányban álljon az ő munkateljesítményével és ne adjon ajándékot a nemzetnok a téli hóna/nban, amikor nem kanja meg munkájának a teljes ellenértékét. (Keck Antal: Pár zsidónak, nem a nemzetnek!) T. Képviselőház! A nemzeti pzocializmus lényege az. hogy a szegénv emberről is erondoskodni akarunk, (Zaj a középen.) hoffy kiállunk értük, (Egy hang a közé/nen: Milyen rendszerrel akarnak aondoskodni?) hogy lelki kö~ zössée'9-p'l és együttérzéssel támop'atjuk: azt n n^nosztályt, amelyet ezer esztendőn keresztül elhanyagoltak, (Zaj a szélsőbaloldalon. -— Keck Antal: Havi négy pengővel nem lehet megmenteni a nemzetet!) Ebben a törvényjavaslatban látom a sesrítés szándékát, de azt is látom, hogy hiányzik^ belőle az elhatározottság. hogy a nemzetnek jobbmódú rétegei is áldozatot hozzanak, amelyekért annyit áldozott az a réteg, amelyről most szó van. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Miután pedig ez a szellem nyilvánul meg ebben a törvényjavaslatban, azt nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) • Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Orosz Mihály! Elnök: Orosz Mihály képviselő urat illeti a szó. Orosz Mihály: T. Ház! Amikor beszédemet megkezdem, nem mulaszthatom el, hogy ne nyilatkozzam arról a benyomásomról, amelyet most tapasztaltam, amikor ellenzéki oldalról egymásután szóltak ehhez a kérdéshez. A túloldalról sok ellenséges természetű mosolyt és gúnyos megnyilatkozást látok, pedig nigyjék el az igen t. táloldali képviselő urak, hogy ezek az ellenzéki hangok sokkal közelebb vannak a magyar munkásság igazi érzéséhez és igazi helyzetéhez, mint azok a hangok, amelyek onnan hangzanak el és amelyek^ azt mondják, hogy ez az 5 pengő juttatás elég s ha nem is sok, de mindenesetre sokat jelent a magyar munkásság számára, (vitéz Faragó Ede: Soknak senki sem mondta! — Zaj. — Pap József: Könnyen mosolyognak a nyomorúságon, mert a választók nem látják! — Egy hang a jobboldalon; Soknak semmiesetre sem sok! — Tauffer Gábor: De megszavazzák! Nem kell megszavazni! — Pap József: A szegény választók nem azért küldték ide! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Minek jönnek ilyen törvényjavaslattal!? Tessék leszavazni! — Égy hang a középen: Nem vagyunk ellenzékiek! — Keck Antal: Azt hiszem, nem is lesznek! — Zaj a jobboldalon, a középen és a szélsőbaloldalon.) ülése 1939 szeptember 27-én, szerdán. Elnök: Keck Antal képviselő urat kérem, maradjon csendben! Orosz Mihály: T. Képviselőház! Ez a javaslat, a szolgáltatásokat tekintve, az alaptörvény függvénye és éppen azért beszédemben nem a javaslatról, hanem az 1938:XII. tc-ről fogok beszélni, hiszen főképpen a szolgáltatásokkal kapcsolatosan akarok megjegyzéseket tenni. Nem akarok a részletekre kitérni, csak egyet akarok bírálni, hogy mi volt ennek a törvénynek a kitűzött célja. (Nesz Ferenc: Vakulj magyar!) Azt gondoltam, hogy ez a törvény azoknak a magyar mezőgazdasági munkásoknak a valódi biztosítását tűzte ki céljául, akik megérték életük 66. évét és annak nagy részét mezőgazdasági munkával töltötték el. De vártam a törvénytől azt is, hogy megszabadítsa ezt a társadalmi réteget az öregkortól való rettegéstől, hogy derűsebbé tegye^ ezeknek az öregeknek hátralévő éveit és megéreztesse, hogy valóban együtt éreznek a törvényhozás házában velük is, törődnek sorsukkal és ezen keresztül az egyes társadalmi osztályok közötti nagy ür legalább is esökkenni fog. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezzel nem fog csökkenni!) Sajnos, ebben a várakozásunkban csalódnunk kellett és pedig felfogásom szerint nemcsak azért, mert a törvény 5 pengő havi juttatásból indult ki, hanem azért is, mert az az önbiztosítási rendszer, amelynél a járadék maximális összegét tulajdonképpen csak 47 év múlva tudja elérni, nem juttat a biztosított számára olyan összeget, amelyből a legszerényebb falusi életnívót biztosítani lehetne. Azt hiszem, nem vagyok túlzó, ha azt állítom, hogy havonta 30—35 pengő az a minimális öszszeg, amely feltétlenül szükséges lenne ahhoz, hogy az ilyen szegény, munkában megrokkant mezőgazdasági munkás falun megélni tudjon. A javaslatot előadó képviselő úr Maróthy képviselőtársam beszéde alatt közbeszólt és figyelmeztette, hogy ez a járadékrendszer azok számára, akik fiatal koruktól igénybe veszik, nem havi 5, hanem évi 240 pengőt fog biztosítani. Utánanéztem és mondhatom, hogy nem fog akadni két munkás sem, aki t tavaly 18 éves korában megkezdte a biztosítást és maid 47 év múlva eléri a 240 pengőt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mert miből tevődik össze a járadék összege? Először a járadéktörzsből, ami évi 60 pengő fix összeg, másodszor a járadéktör zs-pótlékb ól, ami 1 pengő 50 fillér minden olyan esztendő után, amelyre a biztosított legalább 25 héten keresztül befizette a járulékrészt és végül a járadék fokozódó részéből, ami 20 százaléka annak az összegnek, amit az illetékesség megállapításáig járadék címén leróttak. Ha azt az esetet veszem, — ami túlzottan optimisztikus — hogy a magyar mezőgazdasági munkásság évi hat hónapot tud dolgozni és felteszem, hogy a hat hónapból hiányzó egy hetet a járadéktörzs-pótlék megszerzése miatt még külön befizeti, tehát 18 éves korától 65 éves koráig dolgozik minden esztendőben hat hónapot és a járadéktörzs-pótlékot minden esztenidőben megszerezte, akkor ezek számára a következő összegek adódnak. Aki öt esztendő múlva éri el a 65 évet, tehát öt esztendőn keresztül fizeti ezeket a járulékokat, az havonta 6-40 pengőt kap, aki tizenöt esztendő múlva éri el, az 9-20 pengőt, aki huszonöt év múlva, azi 12-10, aki harmincöt esztendő múlva, az 14-90 és aki negyvenöt éy nmlva, az 17-80 pengőt kap, Az özvegy termé-