Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-31
Az országgyűlés képviselőházának 81. gyűl. Ezt a felesleget az alaptörvény arra a célra használta volna fel, hogy az özvegyeket segélyezze. En arra kérem a földművelésügyi miniszter urat, hogy mintán most már ez a cél más megoldást nyer, mert az özvegyekről itt történik gondoskodás, fordítsa ezt az alapot az árvák segélyezésiére. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az árvák segélyezésére eddig még semmiféle intézkedés sincs legalább ezt , a felszabadult alapot használjuk fel erre a célra. (Gruber Lajos: Majd megfoltozzuk megint a törvényt!) Azután felmerült az a kívánság is, amely a legtermészetesebb, hogy azokról a nőkről, akik nem találták meg életük párját és mint hajadonok töltötték el az életüket a föld művelésével, továbbá azokról az özvegy^ nőkről, akik korán jutottak özvegységre és ennélfogva nem juthattak abba a helyzetbe, hogy reájuk is kiterjedjen ez a gondoskodás, ennek a törvényjavaslatnak kapcsán szintén biztosíttassanak. Lehet, hogy ez anyagiakban nagyobb megterhelést jelent, de ez a kívánság annyira logikus, annyira természetes, hogy ez elől nem lehet kitérni. Miért van joga a férfi földmunkásnak és miért van joga az özvegyasszonynak azokhoz a juttatásokhoz, amelyeket az alaptörvény és e javaslat nyújt és miért nincs joga annak az elhagyatott nőnek, aki éppúgy a magyar földet műveli egész életén keresztül; mint a férfi 1 ? Ezt nem lehet megokolni semmivel sem. Lehet az hátrány, hogy valaki nő és hogy nem ment férjhez 1 ? Ha a nő is és a férfi is ugyanazt a munkakört tölti be, akkor az egyenlő elbánás elve alapján ugyanazok a jogok is járnak nekik. T. Képviselőház! Aggodalmak merültek itt fel a külföldön dolgozó munkások tekintetében. Én azt hiszem, hogy ezt az aggodalmat el lehetne oszlatni. Ennek egyetlen egy módja az, hogy magyar munkás a magyar határon ki ne menjen mindaddig, amíg itt munka vagy munkaszükség van. Pedig itt munkaszükség van, itt annyi igény van még kielégítetlenül, hogy mi magyar munkásembert nem tudunk nélkülözni. A magyar munkásembernek itt van a helye, itt dolgozzék magyarországon, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) hiszen van itt tennivaló: utakat kell építeni és talán hadicélokra is lehet még munkára szükség; azonkívül pedig igen sok ipari és mezőgazdasági igény nincs még kielégítve, hiszen olyan alacsony életnívón történik az igények kielégítése. Ezen a téren Magyarországon még sok a munka, itt még gyárakat is kell alapítani, utakat kell építeni, vasutakat kell létesíteni. A magyar munkásnak itthon kell kenyeret adni, nem kell kiküldeni külföldre. Ha így teszünk, akkor ez a probléma minden jelentőségét elveszti. (Keck Antal: Megdicsérik őket, hogy milyen jól viselkednek kinn Németországban!) Én hiszek abban, hogy a társadalmi és politikai fejlődés útja az, hogy minél több embert boldoggá tegyünk. Ennek a társadalmi rétegnek olyan alacsonyak az igényei, hogy azok a legkevesebb pénzzel a legtöbb ember javára kielégíthetők. Hiszen ez a társadalmi réteg éppen elesettsége miatt nagyon keveset élvez az élet javaiból és ha ezen a helyzeten javítani akarunk, ezt a legkevesebb erővel, a legkevesebb pénzzel tudjuk elérni. Ez az az alkalom, amikor a magyar kormány és a magyar törvényhozás kifejezésre juttathatja azt a komoly cselekvő szándékát, hogy sok ember helyzetét ülése 1989 szeptember 27-,én, szerdán. 95 akarja megjavítani kevés pénzzel, hiszen itt kevéssel sokat lehet elérni. •.. T. Képviselőház! Felmerült a tartalékalap elhelyezésének kérdése is. Természetes r dolog, hogy a mezőgazdaság jövedelméből származó ilyen biztosítéki tartalékalap másáéira, inmt a mezőgazdasági munkásságnak céljára, nem fordítható. A házhelyakció során ez a pénz kiválóan elhelyezhető és biztosítható. A miniszter úr ki is jelentette, hogy ilyen célokra akarja felhasználni, de egy miniszteri Kijelentés nem ér fel macával a törvény rendelkezésévpl és erejével. (Ügy van! tJgv van! a szélsőbaloldalon, — Gruber Laios: Szomorú tapasztalataink vannak!) Arra Vérem a^ miniszter urat, szerezzen ennek a kijelent ésénpk érvényt a jövőre vonatkozóan is, amikor 6 már nem lesz miniszter (Helyeslés a sz& sohaloMalon.) hogy ez a tőke tényleg semilyen más célra ne legyen fordítható, csakis mezőgazdasági célra, mégpedig a mezőgazdasági munkásság cérí qíra. T. Képviselőház! Hány ilyen cél van előttünk! Hiszen enupk a társadalmi osztályú ak^ a primer szükségletei sincsenek fedezve, pedig a^hoz, hogy valaki valam^lves emberi életet él ieu ezen a viláston. legalább a úrim ér szükségleteinek kell kieléíntve lenniök. Ez egvszpvű eszközökkel elérhető, csak a komolv elhatározásnak, a szándéknak és a társadalmi szolidaritás tudatának kell meglennie azokban, akik hivatva vannak c*eu a téren cselekedvii. (Űgn van! a s^éJsŐhaloldalon.) Az pl^ő szükséglet a lakás, azután kell r"n*h.s p« élelem. A lakájt pl ő+pr "mt^'"'"''^ liázhelyakcíővak de olyannal, amelynek eplki+^zése az, boírv minden fiatal pár a saját házába költörVödh essék. (Űay van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A fiatal párnak, amely fiatalon kezdi életét, biztosítani kell olyan munkalehetőséget, amelynek segítségével kísösszesrű törlesztésekkel meg tudia maa-ánaki élete folyamán váltani azt. amit neki előre adnak. Mi a második szükséglet? A második sz^ksé^let a ruha. Euházkodni kell! Menjünk ki falura és nézzük meg, mi ott .a helyzet ezen a téren. Most a választások alkalmával mindenkinek alkalma volt látni, hogy rongyosan járnak az emberek még vasárnap is. Miért járnak rongyosan? Vásáry igen t. képviselőtársam adatokat olvasott fel, amelyek szerint 60—70—80 százalékkal emelték a ruházati cikkek árát. Ezeken a legegyszerűbb ruházati cikkeken nem szabad nyerészkedni; ezekből nem szabad senkinek sem meggazdagodnia és milliomossá válnia. Amikor a nemzet harminc százaléka rongyosan jár a falvakban, akkor lehetetlen megtűrni azt, hogy a textilbárók tovább gazdagodjanak meg abból, hogy rongyosodik a magyar nép. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. —Egy hang a szélsőbaloMalon: Textilzsidók! — Meskó Zoltán: Textilstrohmanok! új típus! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Talán textilgrófok is vannak?!) A harmadik a primérszükségletek közül a kenyér. (Csizmadia András: A kenyér az első, nem a harmadik!) A kenyérről hogyan gondoskodhatunk? Meg kell csinálni a munkakódexet. (Ügy van a szélsőbaloldalon! — Keck Antal: !) Meg kell védeni a szerencsétlen magyar parasztnak a munkalehetőségét mert annak nincs mása, csak az ereje és az egészsége. Ezt az erőt és ezt az egészséget meg kell védeni és olyan munkakódexet kell létesíteni, hogy abban szabályozva legyen a bér minimuma. Azon, amit ma itt panaszoltak, hogy 16*
