Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. ülése 1939 szeptember 27-én, szerdán. 8 9 amikor a felesége egészen természetszerűen nem lehetett 50 esztendős. Így ellátást nem is kap. Kérdem, hol van itt az igazság, hogy azt az özvegyet, akinek h férje 14 éven keresztül lerótta a járulékokat, de a várakozási időt nem tudta kitölteni, még 60 éves életkorában sem részesítik segélyben? Méltóztassanak tehát egyszerűen kihagyni azt a feltételt, hogy az özvegynek el kell érnie 50-ik életévét a férj halálakor, mint amely feltételnek semmi néven nevezendő indokolása nincs és amely igazságtalanságokra és méltánytalanságokra vezet. Mélyen t. Ház! Befejezem felszólalásomat. Gesztelyi Nagy László képviselőtársam hivatkozott arra, hogy milyen felemelő érzés látni azt, hogy akkor, amikor körülöttünk ég a világ, mi ilyen törvényjavaslatokkal, rend és nyugalom közepette foglalkozunk.^ Amikor ezt megállapítja, egyúttal elismeréssel nyilatkozik a földmívelésügyi miniszter úrról, akinek volt bátorsága ezzel a javaslattal idejönni. Mélyen t. Képviselőház! Az általam előadottak után valahogy úgy érzik, hogy van valami igazsága annak a mondásnak, amely a mi vidékünkön elée'gé közkeletű, hogy ninos lehetetlenség, csak élhetetlenség, vagy nem akarás. Nem szeretném azt mondani, hogy mi élhetetlenek vao^unk, nem szeretném azt sem mondani, hogy nem akarók vágyónk, hiszen a jószándék mindenkinek a részéről megnyilvánul. Be ha felemelő érzés is ránk annak megállapítása, hogy mi ilyen különös kegvelmi helyzetben vagyunk a mai körülmények között ennek le kell vonnunk a konzekvenciáit és tovóbb kell mennünk azon a téren, amelyen elindultunk, tovább kell mennünk annál a mértéknél, amelv mérték esak Jóakaratot mutat. TTa mi igazsáp-oil hirdetünk és igaz«á«?ot kövatelünk nemzetközi viszonylatban is. akkor ezt az igazságot a iészándékon túlmennlscr me°' kell tf'ttfklrel valósítanunk azon a téren, ahol az intézkedés jósa és lehetősége a mi hatáskörünkbe esik. Én lennék a leírboldosrabb. hnjo-vb?) azt az elismerést, amelvet én «pm vonok kétségbe, hanem én is megadok a földTnívelé

c

"

;

ií?'vi miniszter úrnak, amelyet G^sz^elyi Na«-v László képviselőtársam hangoztatott és nyilvánított, nemcsak itt hallanánk a -parlamentben, hanem ezt az elismerést, a bátorságnak a méltányosát az a társadalmi r^teg dokumentálná., amrdvnek «or«áról mi itt ebben a javaslatban dönteni akarunk. Abban a hitben és reménvhen, hogy mindenki ezt akarja és hogy a részletes tnrgvalás során kívánságaink- amelyeknek fedezetiét is megmutattuk, lmnoráltatnak. a törvén Hav^slatot áltflláno^sásrbpiTi. a részletes tá>*<rvalás alapiául elfnp-adom. (flénh hplvps

7

»ft, éljwps és taps a baloldalon. — A szánokot többen üdvözlik.) T^lnökr Szólásra következik? Spák Iván .ipp-yyfí* Nyirpő Andor! Elnök: Nyireő Andor képviselő urat illeti a szó. ' Nyireő Andor T. Ház! Bárki szólalt is fel ezzel a törvényiavaslattal kapcsolatban, akár ellene, akár mellette szólalt fel, es'vöntetűen megegyeztek abban, hoi^y a földmunkásságról, illetve a gazdasági munkavállalók özvegyeiről gondoskodni kell. E<rvöntetűleg megegyeztek abban, hogy e»z a törvénvjavaslat ennek a kérdésnek az elintézésére kevés. Ebből a szempontból tehát közömbös, hogy valaki mellette vágy ellene iratkozott-e feL mert ebben mindnyájan megegyezünk- Annak, hogy én mégis ellene iratkoztam fel, egyedül az az aggodalom az oka, hogy ha ez a törvényjavaslat törvénnyé válik, akkor belátható időn belül nem fog következni sürgősen egy általános, a munkásvédelemre kiható és kiterjedő törvényjavaslat. Ugyanis be kell látnunk, t. Ház, hogy a földmunkáskérdésben csak topogunk. Háromszáz képviselő töri a fejét és azon vitatkozik, hogy miképpen lehetne a földmunkás sorsán segíteni, de rajtuk kívül az országban igen sokan, ezren és ezren jóakarattal akarnak segíteni a földmunkás sorsán, mégsem tudnak az elvről a kettőre haladni, itt tehát egy mélyenfekvő ok van. Ezért be kell látnunk, hogy ha ezt a kérdést meg akarjuk oldani, akkor nemcsak a szívünkhöz, hanem a zsebünkhöz is hozza kell nyúlnunk, mert ezt a kérdést nem lehet úgy megoldani, hopv a káposzta is megmaradjon és a kecske is jóllfkiék. Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatiban beszélhetünk a földmunkásság általános helyzetéről és beszélhetünk a földmunkássácmak a munkásbiztosítá.s és az általános munkásvédelem terén fennálló •problémái megoldásáról. En ezt a kérdést távolabbról a munka és a tőke viszonyával, közelebbről pedig a föld és a földmunkás viszonyával óhajtom megvilágítani. A mai gazdasági korszaknak kétségtelenül egvik legjellemzőbb vonása az a szociális küzdelem, amelvet a társadalom a földmunkásság érdekében fnlvtat. Ez kétségtelen felismerése annak az eddigi helvtelen gazdasági rendszernek, amelyben a tőke a munka rovására túlságos; nagy hatalomra tett szert. A régebbi időkben a munka és a tőke mint ikertestvérek jelentkeztek, közös származásuk és közös érdekük volt, ugyanahhoz az osztálvhoz tartoztak, a termelésnél való egyesítésük frígen arányos volt. Egvik sem ment a másik rováséra, a termelési viszony köziöttük mintegy dualisztikus jellegű volt és ha a tőke nagyobb hatalomra akart s'zert tenni a munka rovására, akkor e^t kpllő intézkedésekkel korlátozták. A XVIII. század második felében etekintetiben nagy változás állt be. Nevezetesen a tőke kivívta magának a gazdasási szabadságot, erősnek érezte magát és szabadulni akart minden korláttól. A politikai szabadság utáni vágy támogatta ezt a gazdasági szabadságot annyira, hogy a tőke olyan nagv hatalomra tett szert, amely teljesen elválasztotta a munkától s ettől kezdve két külön társadalmi csoportot kezdtek képviselnli. sőt lassanként ellenséges viszonyba kerültek eírvrnással. A tőke felülkerekedett, vezérszerephez jutott, a munka "pedig kénytelen voH magát teljesen alárendelni és a keittő közötti viszonv tisztán gazdasági Jelleget öltött. A liberális gazdasági szabadság külön törvényt alkotott magának. Ez a törvény sokszor nem dsanert sem Istent, sem hazát, sem etfkölcsnt, nagy vagyont harácsolt össze magának- Ezzel a liberális gazdasági szabadsággal a magyar nép nem tudott élni, de éltek vele helyette mások, akik a magvar népet megdolgoztatták, kiszipolyozták, ki zsákmán voltak és kihúzták a földet a Iáiba alól. A tőke így nagv vagyont harácsolt össze magának ugyanakkor, amikor a nép organizálatlanul, atomjaira szétesve a felszabadult spekuláció futóhomokjává vált. Mit ér a gazdasági szabadság, mélyen t. Ház, ha százezrek vannak ebben az országban, akiknek nincsen el esendő kenyerük 1 Mit ér a törvényeiőtti egyenlőség, ha a nemzeti jövedelem aként van megosztva, hogy egyeseknek egy évben több telik piperecikkre, púderre, rúzsra és kölnivízre, mint amennyi egy föld-