Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

76 Az országgyűlés képviselőházának 6. anyaországhoz való visszakapcsolásával szűk- I ségét éreztem annak, hogy egy új kamara ala | kíttassék és ez az új kamara, elsősorban geo- j gráfiai és termelési tekinteteket tartva szem | előtt, megalakult Kisalföldi Kamara néven, j Ennek a Kisalföldi Kamarának megalakulása, illetőleg tagjainak megválasztása bizonyos késedelmet okozott. A többi kamara már hála Istennek megalakult, kivéve, mint mondom, ezt az új kamarát és a tiszajobbparti mezőgazdasági kamarát, amelynek területéhez szintén hozzákapcsolódnak a visszacsatolt Felvidék egyes részei. Most már örömmel jelenthetem be itt, hogy e hó 24-én megalakul a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara és remélem, hogy ezt gyorsan fogja követni a Tisza jobbparti Mezőgazdasági Kamara megalakulása is. Ha ezek a kamarák mind megalakultak, akkor semmi nehézsége nem lesz annak, hogy az Országos Me- | zőgazdasági Kamara is megalakuljon és a me | zőgazdasági lakosság törvényes érdekképvise- I lettel rendelkezzék. Itt, amint méltóztatik látni, senkit sem terhel mulasztás, mert krono- I logikus sorrendben elmondottam, hogy mik voltak az okai annak, hogy nem alakult meg az országos kamara. Érre való tekintettel tisztelettel kérem válaszom tudomásul vételét. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a földmívelésügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in terpelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a cm. kir. földmívelésügyi iminiszter úrhoz a zsidó birtokosoktól a zsidótör vény alapján elveendő földek vételárának tör- j vényes rendezése tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a zsidó birtokosok a zsidótörvény elől menekülve nagy mennyiségben adják el szabadkézből földjeiket roppant magas forgalmi áron? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a zsidótörvény 15. és 16. §-a nem intézkedik a zsidó birtokosok földjének elvételéről részletesen; nem intézkedik arról sem, hogy mekkora árat kaphat a zsidó birtokos a földért? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a gyakorlat és a zsidótörvény végrehajtási utasítása teljesen igazságtalan módon a magas forgalmi árak alapján kívánja kártalanítani a zsidó birtokos okát? 2. Hajlandó-e a miniszter úr sürgősen intézkedni arra nézve, hogy a zsidó birtokos földjének vételáraként valami nagyon méltányos ár -- a kat. tiszta jövedelem huszonötszöröse — rendeletileg állapíttassák meg?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó, Matolcsy Mátyás: T. Ház! Én is azzal kezdem szigorúan tárgyi vonatkozású felszólalásomat, hogy a miniszterelnök iirnak arra a megjegyzésére, hogy interpellációé jogunkat mérsékeljük, csak válaszom, hogy mi mársékelnők, ha nem volnának mérhetetlenek azok a bajok és el nem intézett ügyek, amelyekről szó van, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igen t. Ház! Legyen szabad most ebben a .felszólalásomban egy roppant fontos és az ülése 1939 június 21-én, szerdán. egész ország gazdatársadalmat, a magyar parasztságot és főleg annak szegényebb rétegét érintő kérdést idehoznom. A második számú zsidótörvény 15. és 16. §-a végre intézkedik, illetőleg lehetőséget nyújt arra, hogy a zsidó birtokok igénybevehetők legyenek. A mi felfogásunk az volt és én itt az országgyűlésen ki is fejtettem, hogy amint a zsidó vállalatok íróasztalai mellől jogunk van öt év alatt a zsidóságot kiszorítani, saját fajtánk érdekében, ezerszer inkább jogunk, sőt kötelességünk a magyar ősi földről kiszorítani, (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) még pedig újra hangsúlyozom (Zaj a középen.) — tessék várni... (Br. Vay Miklós: Mi csináltuk!) Akkor kérdem, hogy miért nincs benne a törvényben az, hogy el kell venni a földet és miért van benne csak az, hogy el lehet venni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Indítványoztuk, hogy tessék elvenni. Ha öt év alatt ki lehet szorítani a vállalatokból a zsidókat, akkor öt év alatt el lehet venni tőlük a földet is. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Előbb is! — Meizler Károly: Mi van a zsidó nagybérlőkkel? — Zaj. — Elnök csenget.) Ennek ellenére azonban, ha csak egy szerény lehetőséget kaptunk is, hála Istennak már megvan a magyar népben az az önállóság és az a képesség, hogy minden eszközzel azonnal igényelni is fogják ezeket a földeket. Tekintettel arra, hogy a zsidótörvény végrehajtási utasítása, tudtommal most van szövegezés alatt (Br. Vay Miklós: Most csináljuk!) és a hónap végére jön ki, azért bátor vagyok felszólalni, hogy amikor az igénylések be fognak következni, ennek az intézkedésnek olyan határozott utasításszerű tartalma legyen, hogy félreértés nélkül lelhessen ezt a kérdést megoldani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert mi történik most? Százával tudom felsorolni azokat a zsidó birtokokat, amelyeket ész nélkül piacra dobnak azért, hogy holdanként 1000 és 1500 pengős áron értékesítsék. A A^égén oda fog fajulni a dolog, hogy ezek a zsidó birtokosok sokkal magasabb értéket fognak kapni, mint amennyit esetleg egy későbbi földreform során a nemzsidó kap. (Gr. Teleki János: A veszély fennáll! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért állítom, hogy ilyen súlyos és komoly tények idején nagyon is kell gondolkodni és nagy elvi kérdéseket kell itt most eldönteni arra vonatkozóan, hogy mennyi lehet a zsidóktól elvehető, igény be veendő föld vételára. (Matolcsy Tamás: Fontos!) Ugyanis, ha igényeljük ezt a félmillió hold földet, — amelyből talán egy évben százezer holdat fogunk igényelni, mivel a gazdatársadalomban megvan erre a hajlandóság — ugyanakkor nem találunk a zsidótörvény 15. és 16. §-ában zsidó birtokosok földjének elvételére vonatkozólag részletes intézkedést, mert a törvény nem tartalmaz határozott utasítást a tekintetben, hogy ennyiért, vagy annyiért kell vagy lehet igényelni, csak azt mondja, hogy igényelhető. Most jön a másik nagy kérdés: kik kaphatják, milyen módon történhetik az igénylés és ami a legfontosabb, ami az egésznek a sikerét jelenti, az, hogy milyen áron és milyen feltételek mellett. (Matolcsy Tamás: Ügy van! Ez a lényeg!) Ugyanis, ha majd igény beveszik, akkor két eset van. Az első eset az, hogy igénylik az emiberek, de a jegyzők olyan jelentést tesznek, hogy nincs igénylés és elütik őket, aminek igen sokszor láttuk tanújelét. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) A másik eset pedig az,