Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

62 Az országgyűlés képviselőházának 6 tás előtti éjszakán egy röpcédulát terjesztettek, amely nemcsak nem a szavazás helyét és idejét tartalmazta, hanem tartalmazta többek között azt (olvassa.) »amit 'miniszterelnök úr debreceni kijelentéséből tudhatunk, hogy az országban olyan pénz gurul, amelyhez nemzetim magyar nem nyúlhat; mindenki tudhatja, hogy a nyilasokat külföldiről látják el propagandaeszközökké», külföldi a célkitűzésük, ^amelyért ez történik.« (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsobcilolda Ion: Szégyen!) Miniszterelnök úr, én az Ön helyiben, mint szeged; jelölt, érnek a rop3fcrililának a megjeh'^éíét nem engedélyeztem volna. (Zaj Elnök csenget.) De nemcsak ívr. mondja ez az ille0úw röpirat, hogy mi idegei pénzeket kaptunk, hanem azt is megírja, hogy »mi nem akarunk eszközei és útvonala lenni a kelet felé törésnek«. Tehát már nemcsak a nyilasokat vádolja meg a Magyar Élet Pártja azzal, hogy guruló márkákat kaptak, hanem Németországot is megvádolja a »Drang nach Osten«nel — mert legalább is én az én véges tudásom szerint, nem emlékszem arra, hogy akár Franciaországot,.

1 akár Angliát »Drang nach Osten«-nal vádolták volna meg. (Zaj és mozgás.) Feltétlenül Németországot vádolta meg tehát a kormánypárti röpirat a keletre töréssel. (Folytonos zaj. — Egy hang jobbfelől: Ez nem vád! Igaz!) Ezt a kérdést azonban a Magyar Élet Pártja, intézze el a német kormánynyal. Én mindenesetre felteszem a kérdést: mit tett a miniszterelnök úr arra vonatkozóan, hogy ez a példátlanul felelőtlen rágalmazás megszüntettessék és ha semmit sem tett, akkor a lelkiismeretlen rágalomhadjárat megtürését hogyan egyezteti össze a politikai erkölccsel? Kérdem továbbá: hajlandó-e a miniszterelnök úr végre elárulni az országnak, hogy a Debrecenben említett idegen pénzeket kik kanták, mikor kapták, honnan kapták és kitől kapták? Ezzel a nyilatkozatával kapcsolatban milyen elégtételt hajlandó adni a miniszterelnök úr annak a nyilaskeresztes pártnak, amelynek felelőtlen megrágalmazását az egész választási küzdelem alatt nemcsak tolerálta, de a választások alatt a rágalmak elindításában a miniszterelnök urat — éppen közjogi állása folytán — legalábib is könnyelműség terheli. T. Ház! Ne táncoljunk a kérdés körül francianégyest, (Mozgás a jobboldalon.) hanem mondjuk meg nyíltan és brutálisan, amint ahogy a nacionalizmus és a szocializmus koreszméje meg is követeli ezt az őszinteséget: bennünket azzal vádolnak, hogy Németország német célok érdekében, német emberek által, német pénz segítségével akarja a maga szempontjait itt az országban általunk érvényesíteni és általunk akarja Magyarországot függőségi viszonyba hozni a Németbirodalommal, általunk akarja ezt a szerencsétlen, de szerencsétlenségében is dioső és igen nagyra hivatott népet függetlenségében, önállóságában és szabadságában korlátozni, esetleg elpusztítani. T. Ház! Ezt a vádat ismételten a magyarországi zsidóság emelte ellenünk. (Meskó Zoltán: A mintakollekció még itt van, itt ülnek! — Derültség.) Ez a kérdés engem mint magyar embert, természetszerűleg érdekel. Érdekel mint magyar embert, mert nem közömbös számomra, hogy a magyarországi zsidó sajtó hogyan játszik szembekötősdit Németországgal. Mint magyar embert érdekel, mert ez a sajtó a maga szembekötősdi játékát a mi neülése 1.939 június 21-én, szerdán. vünkben, az egész magyarság nevében és a ma" magyarság színeiben játssza (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és érdekel, mint magyar embert azért is, mert — bocsánatot kérek — a magyarországi zsidó sajtó rágalmainál ebben a játékban a Németbirodalom mindig nagyobbat tud visszaköpni. Nem érdekel ellenben mínt pártembert, mert — ismétlem — a magyar-német viszonynak ezt a megzavarását az igen t. kormány intézze el a német kormánnyal. A szomorú azonban az, hogy zsidó szuggesztió alatt mások is átvették azt a vádat, hogy mi pángermánok vagyunk. Ugyanakkor viszont, amikor bennünket pángermánoknak híresztelnek, Vágó Pál képviselőtársamnak módjában lesz interpellációja elmondásakor megmutatni azt a másik röpiratot, amelyet viszont a külügyminiszter úr érdekében terjesz tettek a választási törvény szembeszökő megsértésével Sopronban s amelyben már azt mondják, hogy mi soviniszta magyarok vagyunk és tönkre akarjuk tenni a német népiség nyelvi és kulturális jogait és »ha a németek németek akarnak maradni, akkor csak a kormánypártra szavazhatnak«. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Idebent tehát pángermánok, odakint pedig sovinisztáknak neveznek bennün ket. Ez teljesen olyan eljárás, amely hasonlít a magyar közélet jelenlegi arculatához. Mi a magunk soraiból nyilasjelölteket állítunk, a Volksbund jelöltjei pedig a kormány listáján futnak. Mi ezekkel szemben — nem németelle' nességünkből, de nyilaskeresztes hűségünkből kifolyólag jelölteket állítunk. Fel lehet-e tételezni ép ésszel azt, hogy akadjon ember, aki elhiszi, hogy akad német kormány, vagy német intézmény, vagy német magánember, aki azért ad Magyarországra pénzt, hogy annak segítségével az ő jelöltjeit buktassák meg? Uraim!? (Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Egyet tartozom kijelenteni. Bennünket idebent pángermánizmussal vádolnak és nem leszünk azok! Odakint vad sovinizmussal vádolnak minket, akik tönkre ' akarjuk tenni a magyarországi németség jogait, de nem fognak beugratni minket a németellenességbe! (Ügy van! Úgy van! Taps a szélsőbal oldalon.) Mert mi a magyar birodalmi gondolat alapján állunk és valljuk azt, hogy a csorbítatlan magyar birodalom területen, a magyarság centrális vezetése alatt, az itt élő testvérnemzeteknek: németeknek, ruténeknek, tótoknak, majdan az erdélyi oláhoknak is, meg kell adni a maguk népi önkormányzatát és amint boldogan adjuk meg a németségnek ezt az önkormányzatot, igen boldogok leszünk, amikor esetleg legközelebb Erdély autonómia jár ói tárgyalhatunk. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon) Amikor azután azt látták a t. rágalmazó urak, hogy ezt a vádat bizonyítani is kellene, akkor jöttek elő utólagos bizonyíték-szerzésekkel. Kihallgatták a bérautók soffőrjeit, ki, mikor és mennyit fizetett nekik. Nagyon érdekes: a rendőrség pontosan meg fogja tudni, mennyivel maradtunk adósok a bérautók miatt. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Az adósságunkat ki is fogjuk fizetni, mihelyt a belügyminiszter úr őnagyméltósága lesz kegyes a kaucióinkat végre-valahára visszautalni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Itt az ideje már!) A másik kérdés a zürichi tőzsde kérdéseSuttogó propaganda indult meg, hogy májusban emelkedett Zürichben a pengő, mert a pen-