Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-6
Az országgyűlés képviselőházának 6. gőt a németek vásárolták a nyilasoknak. Én nem értek a zsidó spekulációhoz. Nem tudom, miért megy fel a pengő Zürichben, amikor annak látszólag semmi indoka nincs. Nem tudom, miért esik a pengő Zürichben, amikor annak ismét látszólag semmi indoka sincs. Nem értek hozzá, annyit tudok csak, hogy úgy a pengő esésén, mint az emelkedésén a zsidóság keres. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egyet ellenben kénytelen vagyok megállapítani. Az Uj Magyarságnak, mint kormánylapnak — amelyet ebben a kérdésben autentikusnak kell elfogadnom — május 26-i számában megjelent egy cikk, amelyben (megállapítják, hogy téves volt minden zsidó rágalmazó propaganda, mely szerint a zsidótörvénynek káros gazdasági következményei lesznek, inert íme, a kormány nagyszerű gazdasági politikája következtében a pengő emelkedik Zürichben. (Rátz Kálmán: Óriási!) T. Ház! Amikor ez az érdek, akkor a pengő emelkedését a kormány javára írni s amikor ez az érdek, a nyilasok bűnéül róni fel: ez megint olyan kétszínű játék, amely hozzátartozik a felemás magyar közélethez. Ha a miniszterelnök úr végre-valahára meg fogja mondani azt, hogy kire értette a vádat és alkalmat ad a viszonválaszra, majd akkor folytatni fogom beszédemet. Most befejezem, csak egyet akarok még leszögezni. Mi nem szégyeljük azt, hogy a; pénzeket úgy szereztük például, hogy a kauciót Budapest északi kerületében egyhetes késéssel úgy fizettük be, hogy Rátz Kálmán képviselőtársunk huszárőrnagyi nyugdíjára 6000 pengő tiszti kölcsönt vett fel. Mi nem szégyeljük azt, hogy Halmay János igen t. képviselőtársunk — hogy a bérautókat ki tudja fizetni — Kalocsán heti egyszázalékos, vagyis 52 százalékos pénzt vett fel egy uzsorástól. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Zsidóktól! — Ellenmondások a szélsöbaloldalon. — Rátz Kálmán: Lehet nevetni!) Elég szégyen az, hogy magyar bank nincs. Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Hubay Kálmán: Egészen röviden befejezem. Ugyanígy azt sem szégyellem, hogy az egyik budapesti tisztviselői »spórkasszában« nekem 1200 pengős adósságom lett a választás során 20 százalékos kamatra, mert a belügyminiszter úr betiltván azt a lapot, amelynek felelős szerkesztője voltam, február elseje óta magam is állásnélküli diplomás vagyok Az adósságot nem szégyeljük, csak azt szégyeljük, hogy akadnak magyar emberek, akik egy tiszta magyar mozgalmat felelőtlenül rágalmazni akarnak és rágalmaznak. (Űffy van! Ügy van! Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Na g 3/ zaj.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván válaszolni. (Halljuk! Halljuk! Taps a jobboldalon és a középen.) Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Május 9-én reggel értesítést kaptam a Nemzeti Bank útján, hogy ismeretlen kéz a zürichi tőzsdén rendkívül nagymértékű effektív pengővásár 1 ásókat eszközölt. Megtudtam azután, mert utánajártam, hogy egy nem magyar és nem magyarországi egyén 8-án és 9-én 500.000 és 000.000 pengő közötti értékű effektív pengőt vásárolt fel. Bizonyos, hogy senki sem vásárol (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ki volt az?) ilyen összegű tényülése 1939 június 21-én, szerdán. 63 leges pengőt üzleti célokra. (Hubay Kálmán: Ki volt az? Tessék megmondani! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Mi is hallgattunk!) Elnök: Csendet kérek a baloldalon. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: Meg is állapítottam, hogy ennek a pengővásárlásnak a nyomai itt az üzleti életben nem mutatkoztak. Különben is, ha valaki üzleti okokból akar pengőt átutaltatni Zürichből, annak nem az effektív pengővásárlás a módja. Az ilyen vásárlás egészen szokatlan. A vásárlás a magyar képviselőválasztás kiírása utáni negyedik és ötödik napon történt és annak egyedüli lehető magyarázata az, hoey ezzel állt okozati összefüggésben. (Hubay Kálmán: De ki vette fel és ki kapta? — Eay hang a szélsőbaloldalon: Ez az egész? — Elnök csenget.) Erre figyelmeztettem debreceni beszédemben, amelyben azt mondtam: »tudom, hogy úgy minekünk, mint más pártoknak is megvannak a maguk lelkes követői, akik elveikért áldozatot is tudnak hozni — és eleve megadtam a vá! lasz arra is, amit a^ t. képviselő úr saját pártja í tagjainak áldozatkészségéről mondott — de tudom azt is, hogy gnrul olyan pénz is az országban, amelyhez nemzetéhez hú magyarnak nem lenne szabad nyúlnia. Én nem neveztem meg senkit. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elég baj! — Hubay Kálmán: Elég baj volt tűrni, hogy bennünket rágalmazzanak! — Nagy zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Figyelmeztettem a tényre és árra, hogy ez minden józan számítás szerint csak a választásokkal állhat kapcsolatban. Hogy a sajtó és a közvélemény ebből a tényből, amelyre figyelmeztettem, milyen következtetéseket vont le. arról én nem tehetek. (Hubay Kálmán: És a röpirat, amely a Magyar Élet Pártjának a hivatalos kiadása? — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Nem tartom azonban csodálatosnak, hogy sokan bizonyos párhuzamot láttak a közvetlenül azelőtt külföldről érkezett és Magyarországot elárasztott, úgynevezett zöld füzet (Hubay Kálmán: Ki csinálta?) és a külföldi pénz közt. Nem mondom, hos'y okozati összefüggést, de párhuzamot láttak. Ez csak egy emberi megállapítás. Ami pedig azt illeti, hogy ilyen kombinációk azokban az újságokban is megjelentek, amelyek, mondjuk a kormányhoz közelebb állanak, illetve kormányj pártiak. (Hubay Kálmán: Elég szégyen!) erre meg kell mondanom, hogy ami ezekben az újságokban mee-jelenik, az nem kormánykijelentés. (Hubay Kálmán: De a politikai lojalitás azt kívánta volna, hogy méltóztassék megcáfolni! —r Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen. — Elnök csenget. — Nagy zaj.) Elnök: Hubay képviselő úr a viszouválasz jogán felszólalhat. (Folytonos zaj. — Homonnay Tivadar: Illik meghallgatni a miniszterelnököt! — Hubay Kálmán: Ne tanítson Hiedelemre!) Gr. Teleki Pál miniszterelnök: A Magyar Élet Pártja tudtával ilvenszerű röpiratok nem jelentek meg. Én egyetlen ilyen röpiratot nem láttam. Ezt sem láttam. (Rátz Kálmán: Tiltakozott volna ellene! — Hubay Kálmán (a Ház aszUdához lépve): Leteszem a Ház asztalára! Minden lap megírta!) Köszönöm szépen. Én ezt nem láttam sem Szegeden. <som itt, nem tudom ki adta ki. (Hubay Kálmán: Biztosan én! — Keck Antal: Ki volt a szegedi kormányjelölt? — Egy hang a szélsöbaloldalon: Ez a. cserkész egyenessége? — Nagy zaj.) 13*
