Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. hogy amikor egy miniszterelnök kijelent valamit

% akkor a miniszterelnöknek ahhoz a kijelentéséhez konkrét bizonyítékok vannak a kezében. Ha tehát a miniszterelnök úrnak voltak a kezében perrendszerű, konkrét, megdönthetetlen! bizonyítékok, ebben az esetben neki kötelessége lett volna, hogy mint miniszterelnök ezeket a bizonyítékokat azonnal megjelölje (Egy hang a jobboldalon; Bízza rá!), azokat, akik ebben az országban magyar ember létükre idegen, külföldi pénzeket vettek fel, haladéktalanul és nyomban a bíróság elé cipelje, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) * harmadszor pedig azonnal elvágja a lehetőségét annak, hogy ezek a betyárok az alkotmányos küzdelemben tovább egy pillanatig is résztvehessenek. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ha azonban a miniszterelnök úrnak a kezében ezek a konkrét, perrendszerű, félreértést kizáró, teljesértékű bizonyítékok nem voltak meg, akkor a miniszterelnök úr rendkívül súlyosan hibázott, a miniszterelnök úrban ebben az esetben az agitátor megölte az államférfit (Zsindely Ferenc államtitkár: Épp Telekiben!) és ebben az esetben- a miniszterelnök úrnak szerény alkotmányos megítélésem szerint feltétlenül, le kellene vonnia bizonyos konzekvenciákat. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelől.) Mindezek tények, t. Ház és t. túloldal! Önök nagyon könnyen nevetnek, de én ez alatt a vád alatt csak nemesen szenvedélyes és haragos tudok lenni. (Ügy van! — Tans a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Éljen Hubay! — Éljenzés a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: Tessék bizonyítani és nem nevetgélni! — Zaj. — Az elnök csenget.) Ezekután tisztelettel teszem fel a miniszterelnök úrnak az első kérdést: kire, vagy kikre értette a példátlanul súlyos debreceni vádat? Azt kérdezhetné valaki, hogy amikor ez.az általánoságban tartott vád a miniszterelnök úr debreceni beszédében elhangzott, akkor miért jelentkezem én, miért jelentkezik ez a párt? (Úgy van! — jobbfelől.) Akinek nem inge, ne vegye magára, (Ügy van! jobbfelől.) ilyenféle szellemeskedéssel el lehetne intézni ezt a kérdést. Csakhogy a nyilaskeresztes párt és a nyilaskeresztesek állnak esztendők óta az alatt a zsidó vád alatt, hogy külföldről pénzeket kapnak. Amikor pedig a miniszterelnök úr ezt a kijelentését megtette, akkor elsősorban a magyar közélet első számú közellensége, a magyarországi zsidó sajtó, azután a nagyvonalú kibontakozás előtt álló magyar közélet második számú közellensége, a kormánysajtó, (Egy hang a középen: Magukról meg ne feledkezzék!) harmadszor a miniszterelnök úr érdekében törvénytelenül, a választójogi törvény egyenes felrúgásával kiadott röpiratok nyiltan azt mondották, hogy a miniszterelnöknek az idegen pénzekről szóló vádja pedig terád, Hubay Kálmán, terád, Nyilaskeresztes Párt, rátok, magyar nemzeti szocialisták, vonatkozott. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igaz!) Igen, t. Ház! Ilyenformán talán méltóztatnak megérteni, hogy miért állok fel én, miért akarom én tisztázni ezt a vádat és miért következett be az, hogy amikor a miniszterelnök úr ezt a vádat felemlítette, akkor Koyarcz Emil nyugalmazott honvédőrnagy, képviselőtársam (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) nyílt levelet intézett a miniszterelnök úrhoz és megkérte: konkretizálja vádjait és mondja meg, KÉPVISELŐHÁZI XxlPLÓ I, ülése 1939 június 21-én, szerdán. 61 hogy a debreceni vádak kire vonatkoztak? (Kovarcz Emil: Elfelejtette!) A miniszterelnök úr hivatkozhatik arra, hogy ezt a nyílt levelet nem olvasta el. A miniszterelnök úr rettentő nagy úr, sok mindent megtehet. Azt is megteheti, hogy egyszerűen tudomást sem vesz egy nyílt levélről, amelyet ! egy lármás kis csoport intézett hozzá, amely lármás kis csoportról utólag kiderült, hogy az ország második legnagyobb pártja. T. Ház! A miniszterelnök úr azonban nem hivatkozhatik erre, mert lehet, hogy a miniszterelnök úr nem olvassa a Virradatot, a miniszterelnök úrnak ellenben van sajtóföröke, sajtóosztálya, amely minden lapot, minden lapnak minder, pr-litikai cikkéi köteles elolvasni és arról referálni is köteles. A miniszterelnök úrnak — amint én értesülve vagyok -- a jelenlegi sajtófőnök úr referált is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdezem^ tehát, t. Ház, ha tudott a miniszterelnök űr erről a nyílt levélről, miért nem válaszolt rál Ha bizonyítékok voltak a kezében, miért nem mondta: igenis, nyilasok, tirátok értettem, a vádat! Igenis, ti kaptatok idegen pénzt! Ipenis, ti. kaptatok Németországból guruló márkát, most pedig kotródjatok a magyar közéletből és viszlek benneteket a bíróság elé! Mii'-rl nem mondta ezt a miniszterelnök úr? Ha pedig nem voltak bizonyítékok, — mint ahogyan nem lehettek, mert nem voltak guruló márkák, guruló lírák és guralô ye nek (Egy hang a jobboldalon: Honnan tudja?) — nálam nem voltak — (Zaj. — Elnök csenget.) és látták, látta a miniszterelnök úr azt, hogy az alkotmányos küzdelemben résztvevő egyik legnagyobb pari ezt a vádat magára veszi és joggal veszi magára a kormánylapok közlemé nyei alapján, akkor a miniszterelnök úr köte lessége lett volna azt mondani: nem tirátok értettem. laneíit erre és erre ér tértem, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De igenét. Ház, az egyik oldalon állítani valamit, azután sem nem éítlolnl, sem nem bizonyítani, TI:'gyón furcsa doloj; A/, egyik oldalon örülni annak, hogy milyen í^cpen mételyez a deVeceai vád az országban, a másik oldalon pedig várni, hogy ha a nyilasok ezt a dolgot nagyon forszíroznák, majd csak kimászom valahogyan a csávából, ez megint nem a magyar közélethez és a magyar nagyvonalúsághoz méltó dolog volt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt is mondhatja a miniszterelnök úr, hogy ő sohasem állította azt, hogy ezeket a pénzeket én kaptam, vagy a nyilaskeresztes párt kapta volna, — mint ahogyan mondta is ezt a miniszterelnök úr. Ez igaz. De az is igaz, hogy amikor a miniszterelnök úrnak ez a kijelentése elhangzott, akkor minden egyes kormánylap már határozottan és félreértést nem tűrően megírta azt, hogy mi kaptuk ezeket az idegen pénzeket, ezeket az idegen márkákat. Sőt nemcsak a lapok írták ezt. A miniszterelnök úr bizonyára ismeri a választójogi törvényt. A választójogi törvény, az 1938:

XIX. te. 72. §-ának (3) bekezdésében kimondja, hogy a választással kapcsolatban csakis olyan röpiratot és röpoédulát szabad terjeszteni, amely vagy a pártgyülcs közhírrétételére, vagy a szavazási eljárásra vonatkozik, továbbá, hogy a szavazási eljárást ismertető röpiratok és röpcédulák csakis a legszükségesebb, tárgyilagos tudnivalókat tartalmazhatják. Erre Szegeden, ahol a miniszterelnök tír jelölt volt, — tehát a dolog annál súlyosabban esik latba — a Magyar Élet Pártjának aláírásával a válasz13