Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-6
fiO Az országgyűlés képviselőházának G Ion.) ellenségei lévén a néppusztító jövedelemmegoszlásnak, kénytelen-kelletlen ellenségeivé deklaráltak bennünket a magyar alkotmánynak. (Ügy vanV a szélsőbaloldalon.) ' T. Ház! Amikor látták azt, hogy az alkotmányellenesség vádja sem segít, amikor látták azt, hogy a nyilaskeresztes gondolat megérintette a magyar tömegek lelkét, amikor látták azt, hogy a magyar milliók fel akarják emelni arcukat egy tisztább és egészségesebb rendszer felé, akkor jöttek a legaljasabb váddal, az idegen pénzek, közelebbről: a guruló márkák meséjével. (Zaj és felkiáltások a szélsőbalolalon: Pfuj! — Meizler Károly: Ultima ratio!) így lettünk mi, nyilaskeresztesek, hazaárulók, akik német pénzért, vagy más idegen pénzért idegen célok érdekében el akarjuk adni vagy talán mindennap részletekben már el is adtuk az országot a Teleki-téren Hitlernek. T. Ház! Ameddig ez a vád csak megriadt zsidó kölykök rémriportjaiban volt olvasható, adldig mi ezt a vádat undorral lefricskáztuk magunkról. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az ugató kutya és a haladó karaván meséje alapján nem érdekeltek e vádak, arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy bennünket a magyarországi zsidóság nem tud megsérteni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon) Bevallom, taktikánk nem volt helyes, mert a mi mértéktar; tásunktól és hallgatásunktól^ ez a nemzetközi zsidóság vérszemet kapott (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), egyre merészebb lett, egyre sötétebb, egyre gyanúsítóbb vádakat emelt ellenünk, nyilván abból az elgondolásból kiindulva, hogy aliquid semper haeret: valami mindig ragad. Ha ezek a vádak bennmaradtak volna a ma is igen nagy tömegben — nem nagy példányszámban, hanem nagy tömegben! — megjelenő zsidó lapok kivételezett hasábjain ?s ezekre a hasábokra lokalizáltattak volna, kijelentem, egy pillanatra sem vettem volna igénybe ezeknek a vádaknak ügyében az igen t. Országgyűlés képviselőházának türelmét. Ellenben akkor, amikor ezek a vádak kiléptek a nemzetközi zsidóság sajtójának hasábjairól, amikor ezek a vádak hangot kaptak Magyarország miniszterelnökének egyik kortesbeszódében is, amikor — úgy látszik — a miniszterelnök úr sem tudott kiszabadulni a nemzetközi zsidóságnak a szuggesztióia alól, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zajos ellenmondások a jobboldalon és a közéven. — Elnök csenget.) amikor a miniszterelnök úr is áldozatává esett ennek a hisztériának, (Felkiáltások a jobboldalon: Ez new, személyeskedés? Ez a tónus? — Zaj.) akkor. t. Ház, nekem kötelességem ezt a vádat tisztázni és ne vegyék rossznéven, hogy én ezt tisztázni akarom, mert ilyen vádat még nem emeltek magyar ember, magyar párt ellen. (Ügy van! Ügy van! Élénk taps a szélsőbaloldalon. — Zai a jobboldalon.) Csodálkozom, hogy az urak ezt nem értik meg. Elnök: Hubay képviselő úr azzal kezdte felszólalását, hogy nem óhajt személyeskedni. Hubay Kálmán: Nem személyeskedem, hanem a személyeskedést utasítom vissza. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem tehát, ehhez tartsa magát és az elnöki kijelentésnek ne méltóztassék ellenszegülni. (Helyeslés a jobboldalon.) Tessék beszédét folytatni! (Zaj.) Csendet kérek minden oldalon! Hubay Kálmán: T. Ház! Amikor a miniszülése 1939 június 21-en, szerdán. terelnök úr debreceni beszédében, emeltettek ezek a vádak, akkor —• méltóztassék nekem megengedni — igenis, becsületbeli és magyar kötelességem idehozni ezt a kérdést (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és talán nem is méltóztatnak csodálkozni rajta, ha egy kicsit elragad a hév, mert ha az urak kapták volna a nyakuk közé ezt a vádat, nem tudom, hogy az urak mit csinálnának. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Itt már nagyon sokat és nagyon sokszor védték a zsidóság idegeit; t. Ház, de vegyék végre figyelembe, hogy elvégre nekünk is vannak idegeink! (Ügy van! Ügy van! a, szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: De jobbak, mint a zsidókéi!) T. Ház! Mi történt? Az történt, hogy a miniszterelnök úr választási körútra ment Debrecenbe, hogy pártja jelöltei számára — egészen természetesen — voksokat gyűjtsön. A miniszterelnök úr akkor is, amikor választási körútra, agitációs körútra megy, nem agitátor, hanem a miniszterelnök, Magyarország miniszterelnöke, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) akinek a kijelentéseit egészen természetesen a választási korteskörúton^ sem az agitátor felelőtlenségével, hanem a miniszterelnök felelősségével kell megítélni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Ügy is van! Természetes, hogy úgy van! — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ebben a tekintetben nem szorul kitanításra!) T. Ház! A miniszterelnök úr talán elfelejtkezett erről a kortézia során, (Ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Gróf Teleki Pál miniszterelnök tagadólaa int. — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Dehogy!) amikor kijelentette, hogy ő ugyan felhasznált bizonyos "oénzeket... (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Micsoda bizonyos pénzeket 1 ? — Egy hana a szélsőbaloldalon: A kartelek pénzét!) Nem említette a miniszterelnök úr, én sem tudom. (Zaj, — Elnök csenget.) Ellenben futnak az országban olyan pénzek, amelyekhez sem a választási küzdelem során, sem pedig egyéb vonatkozásiban nemzethű ember nem nyúlhat. Magyarán megmondva: itt idegen államok idegen állampolgárai idegen célok érdekében idegen pénzeket adlak volna a miniszterelnök úr szerint magyar embereknek Magyarországon magyar választási politikai célokra. (Meizler Károly: A vád elég tiszta!) T. Ház! Ha felelős államférfi il ven vádat emel, akkor az én igénytelen megítélésem szerint ezt a vádat nyomban, ott helyben bizonyítania kell. (Ügy van van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) bizonyítania kell elsősorban mint úrnak és elsősorban, mint férfinak. Mert ameddig nem bizonyít, addig minden párt és minden jelölt a vád súlya alatt áll, s ez alapot ad minden gyanúsító suttogásra és minden felelőtlen rágalomra. Egy magyar úr, különösen egv magyar főúr, 1 az én megítélésem szerint ehhez a játékhoz nem adhatja oda magát, neki nyomban bizonyítania kell. (Egy hang a jobboldalon: Ne tanítson!) De a miniszterelnök úr nemcsak mint úr, nemcsak mint pártvezér, hanem mint miniszterelnök is lent járt Debrecenben. Mint miniszterelnöknek kétszeresen kötelessége lett volna, hogy azt a kijelentést, amelyet Debrecenben tett,_ haladéktalanul, konkréten, teljes érvénnyel bizonyítsa, mert — legalábbis ma még — a magyar közvélemény feltételezi azt,
