Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. illése 1939 június 21-én, szerdán. jes formában méltóztattak letárgyalni, illetve ahhoz hozzászólni. Azért mondom, hogy bizonyos mértékig nem érzem magam illetékesnek, mert hiszen, ha a kormány terjeszti is elő a javaslatot, ezúttal lényegében nem a kormány javaslatáról van szó, hanem egy aiemaeti javaslatról, amely (mindnyájunknak egyformán a javaslata. (Ügy van! Ügy van!) A Kárpátalja visszatérése nem vitatni való kérdés; valahogy a kérdést úgy is fogtuk mindnyájan fel, hogy az az ezeréves ország egy részének rövid, 20 esztendei idő utáni viszszatérése, amely ideig az más országhoz, más fennhatóság alá tartozott. A törvény javaslat tehát, amelyet hozunk, nem más, mint örömünk kifejezése és .az előző állapot megszüntetésének legális formája. Örömünk kifejezése ez afelett, hogy ez as országrész, ennek népe, — úgy a ruiszin, vagy magyar-orosz» mint a magyar, neamkülönben a köztük élő más nemzetiségek is — mindig hűek voltak az ezeréves Országhoz. Nem szükséges, hogy emlékezetbe idézzem a natio fidelissima nevét, amelyet a magyar-oroszok Rákóczi ideje óta viselnek. Amikor magam a visszacsatolás után két napig fennvoltam, megbizonyosodtam róla, de azt hiszem, más képviselőtársaim is, akik azóta Kárpátalján fent jártak, megbizonyosodhattak arról, (hogy az a hűség, amely ennek a földnek népénél hagyományos volt, élőén élt a 20 esztendő alatt, amíg kényszerhatárok tőlünk, az anyaországtól őket elvágták. Ennek én magam sok megható példáját láttam és hiszem, hogy képviselőtársaim ezeket az impressziókat sok más hasonló példával ki tudnák egészíteni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezekkel az érzésekkel öleljük át egymást, a visszatérők és itthoniak ebben az ünnepélyes pillanatban, amely nem valami nemzetközi megegyezés alapján, hanem a mi akaratunkból és az ő akaratukból keletkezett. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Rupert Rezső: Ez a legszebb az egészben!) A mi akaratunkból történt ez, amelyet egy adott pillanatban végrehajthattunk és kötelességünk szerint végre kellett hajtanunk. (Helyeslés à jobboldalon.) Hadseregünk, a magyarság fiatalsága, a kiváló tisztikar vezetése alatt megmutatta azt, hogy mindazokban a fegyvernemekben, amelyékben valaha kiválók voltunk és azokban, amelyek újak is. a magyarság megállja helyét, (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés a jobboldalon.) úgy, amint megállta a legkülönbözőbb századokban különböző fegyverekkel, amelyeket az illető kor a kezébe adott. Ez a pillanat annak a népnek az akaratából is létrejött, amely ott él és amely hűségét hozzánk el nem vesztette. Ez a pillanat ünnepélyes azért is, mert mint már sokszor, más alkalmakkor, más helyütt is hangsúlyoztam, a magyar dunai szentistváni gondolatnak egy új feladata előtt állunk, újra olyan területekkel gyarapodva, amelyek többségükben nem magyar lakosságúak, de ezzel az országgal éreznek és ehhez az országhoz tartozónak vallják magukat. Amikor ez elé az új feladat elé állíttattunk, tudjuk, hogy ezt a régi magyar alkotmányosság, a régi szentistváni patriarchális tradícióknak, de azok mindenkori modern alkalmazásának, szellemében kell teljesítenünk s kell hogy őket visszafogadjuk. Ezért harcoltunk már az idegen uralom alatt töltött húsz esztendejük korszakában is ennek a területnek annakidején nemzetközi szerződésben is lefektetett önkormányzatáért és ezért mondottuk, hogy ennek megadását mi magunk is kötelességünknek tartjuk, (Helyeslés.) természetesen azokban a formákban, amelyek a mi alkotmányunknak felelnek meg és nem azokban, amelyek a cseh-szlovák alkotmánynak feleltek volna meg, (Helyeslés.) mert a rész. mindig az egésznek része, a résztörvény mindig az egésznek a derivánsaSzó volt a vita során — ha egyáltalában vitának nevezhetem a megnyilvánult konszenzust — az ezen a területen tartandó választásról, amelynek kérdését természetesen az önkormányzat kérdésével egyidejűleg kell megoldani. Amint az önkormányzatot igyekezni fogunk minél hamarább a Ház elé terjeszteni, éppen úgy a választást is igyekezni fogunk minél hamarabb keresztülvinni. Abban, hogy addig, amíg a választást keresztülvihető ük, mind a Felvidéknek nevezett sávnak, mind a Kárpátaljának képviselőit behívjuk, nem látok olyan alkotmányjogi nehézségeket, mint Pálffy képviselő úr. Nem azért hívjuk be ugyanis a behívandó képviselőket, mert az elmúlt csehszlovák választási rendszer alapján választattak meg, hanem azért hívjuk be őket, mert ezeknek a területeknek magyar vagy magyarérzésű népe jelölte őket, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) úgyhogy vannak közöttük képviselők és vannak köztük pótkéipviselők is, akik azokon a listákon szerepeltek, amelyeket a magyarság vagy a magyarérzésű lakosság a választáskor felállított. Tulajdonképpen ez a jogalap és nem a cseh-szlovák választási törvény. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Kellett valamilyen módot találnunk arraj hogy ezek a területek az idetartozandóság első percétől kezdve képviselve legyenek a magyar parlamentben és megtaláltuk ezt az ideiglenes módot, de mondom, a magyar és a magyarérzelmű nép akaratának jogalapján és nem a cseh-szlovák törvény alapján. (Élénk helyeslés és taps.) Amikor a Kárpátaljáról behívandó képviselők névsorát bátor leszek a t. Ház elé terjeszteni, meg méltóztatnak látni, hogy ezt a szempontot szintén tekintetbe vettük, s a lista öszszeállíásánál fogjuk majd mérlegelni is, — de mérlegelés tárgyává tettük már a terület vezető embereivel is megbeszélve — hogy esetleg a kárpátaljai nemzetgyűlés tagjai közül is hívnánk be egyeseket, ami egyáltalában nem függött össze a cseh-szlovák parlamenttel, hanem kizárólag e terület népének akaratából választott, tehát annak bizalmát bíró, vagy az elmúlt húsz esztendőben bizalmát bírt emberek behívásáról van itt szó. Ezzel próbáltuk ezt az ideiglenes időt úgy áthidalni, hogy valóban, amennyire csak lehet, népképviselete és pedig magyar és magyarérzésű népképviselete legyen ennek a területnek. (Élénk helyeslés és taps.) Természetesen igyekezni fogunk ezt az ideiglenességet minél hamarabb megszűntetni és remélem, hogy minél hamarabb kiírhatjuk ott a választásokat. Hogy ez minél hamarább megtörténjék, nyilván a jelenlegi, itt érvényben levő választójogi törvény alapján — és bár még nem tudok ebben konkrét propozíciót bejelenteni — de úgy, hogy bizonyos szerzett jogok respektáltassanak. (Helyeslés.) Nyilván messze vezetne és rendkívül messze eltolnók ezt az időpontot, ha egy új választási törvényt hoznánk be az egész országban. Különben is ebben az esztendőben annyi sürgős és fontos munkánk van, amit ez a parlament jelen összetételében, azt hiszem, jól és