Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-6
Az országgyűlés képviselőházának 0. alapon onnan majd csak kilenc képviselőt tudnánk 'behívni. Kérném tehát az igen t. kormányzatot, méltóztassék odahatni, hogy az alkotmányos élet mielőbb megindulhasson a rutén földön; az alkotmányos élet mielőbbi megindulása pedig elsősorban a választások kiírásával történhetik meg. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Nem lehet zsákban macskát árulni és azzal szemben, amire az igazságügyminiszter úr hivatkozott, hogy sok időbe kerül a választói névjegyzékek összeállítása, legyen szabad rámutatnom nyersen és ridegen arra, hogy én egészen másutt látom a bajt. A baj az, hogy ha a magyar választójogi törvénnyel ott választani akarunk, akkor capitis diminutio áll be, aminek nem szabad megtörténnie. (Ügy van! Úgy van! — Taps a szelsőbáloldalon.) Nekünk az a rideg nézetünk, hogy a rutén földet, valamint a Felvidéket is a legbensőbben az forrasztaná össze a magyar hazával, ha egy új általános, titkos és nem annyi kautélával ellátott választójogi törvényt tudnánk hozni, (Úgy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) egy olyat, amelyben 21 éves korhatár vian, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) egy olyat, amelyben nincs hatévi helybenlakás, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amelyben együttesen választana a mai Magyarország és a visszacsatolt területek, mert akkor a közös örömben közösen összefognánk. (Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Nem kell félni az igazságtól. Sohasem félnék attól, ha őszintén megkérdeznék ma is a ruténföldet és a Felvidéket, mert tudom, hogy a magyar őszinteség és a testvéri nép őszintesége nem hozna bajt e hazára, hanem végre egyszer egyetértést és gyökérbeni gyógyítást hozna annak a sok bajnak, amelyben ez a csonka ország húsz éven át részesült. (Egy hang a szélsőbaloldalon: És rendszerváltozást!) Igen t. Ház! Midőn örömmel köszöntöm ezt a javaslatot az összes nemzeti szocialista pártok részéről és midőn hálával emlékezem meg dicső honvéd ein k szolgálatairól, (Taps a Ház minden oldalán.) van szerencsém bejelenteni, hogy a magyar nemzeti szocialista pártok részéről megszavazzuk a javaslatot. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Rupert Rezső képviselő úr. (Zaj a jobboldalon. — Br. Vay Miklós: Itt vagyunk!) Rupert Rezső: T. Képviselőház! Nem először foglalkozom ezzel a témával, (Felkiáltások a jobboldalon: Sajnos! — Rassay Károly: Bocsánatot kérek, ez az ünnepi hangulat!) mert hiszen már a múlt országgyűlésen is kifejezést adtam mindazoknak a vágyaknak és kívánságoknak, amelyek a mai felszólalók beszédeiben visszatértek. Ez az ünnepélyes alkalom azonban nem alkalmas arra, hogy napi politikai vitába bocsátkozzam bárkivel, vagy ilyen szempontokat érintsek, (Rassay Károly: Ügy van!) tartom magamat ahhoz a pártközi megállapodáshoz, amely ezekkel a javaslatokki szemben azt az óhajtást fejezte ki, hogy minden tekintetben maradjunk a solemnitás mellett. Ez a javaslat minden magyar közös vágyának és közös örömének a kifejezője. Egyúttal a magyar honvéd dicsőségének is emlékezetesen szép történelmi aktája lesz. Ezért ezt a javaslatot pártom megbízásából én is elfogadom. Hogy azonban ez az öröm állandó maradjon továbbra is, szeretném, ha a t. kormány a javaslat egyes rendelkezéseivel szemben megnyugtató kijelentéseket tenne. A nélkül, ülése 1939 június 21-én, szerdán. 51 hogy a kormány bármilyen rosszat akarna a javaslat egy-két intézkedésével, azt hiszem, a javaslat egy-két intézkedése bizonyos félreértésekre adhat okot és felesleges szenvedéssel sújthat olyanokat, akikről pedig szeretettel akar gondoskodni. Célzok itt a javaslat 8. §-ára, amely a visszatérőket honpolgárokként fogadja, azokat tudniillik, akiknek magyar állampolgársága 1921 július 26-án nem volt kétséges, de ehhez azt a további feltételt fűzi, hogy ex lege csak azok kapják vissza állampolgárságukat, akik 1929 óta ezen a magyarorosz területen laktak, amelyről ez a javaslat szól, vagy pedig a visszacsatolt Felvidéken. Most mi történik azokkal, akik nem a magyar-orosz területen, vagy a visszacsatolt Felvidéken, hanem itt, a trianoni területen laktak? Ezeket nem lehet megbüntetni azzal, hogy állampolgárságukat elveszítik, mert nem a cseh-szlovák hatalom alatt lévő területen laktak. Azt hiszem, itt egy akaratlan tévedés forog fenn és hogy a t. kormány is úgy érti ezt, hogy ha a kvalifikálásra elég az, hogy valaki állandóan ezeken a visszatért területeken lakott, még inkább elég a kvalifikációra, ha az illető egyenesen a trianoni területen lakott. Hiszen ezeknél még nagyobb a garancia arra, hogy igazán jó magyaroknak maradtak meg, mert hiszen ezen a területen még külön feltételeik voltak arra nézve, hogy valaki itt lakhassák, Ittartózkodási engedélyt mindenesetre csak jó magyarok kaptak. Felhívom a t. kormány figyelmét arra is,, hogy ha azt akarjuk, hogy a visszatért területeken történő berendezkedés vonzóerővel bírjon a tekintetben is, hogy ide további területeket is visszavárhassunk, ha ' azt akarjuk, hogy a visszatért területek a régi területtel együtt valósággal egy .mágneses szigetet alkossanak, amely mindeneket visszavonz, akkor arra kérem a t. kormányt, hogy az ebben a javaslatban körülírt felhatalmazás aval úgy éljen, hogy a visszatért területek népe szabaduljon aninden szenvedéstől. Neimosak attól a szenvedéstől, amelyben 20 esztendőn keresztül része volt, haneimi ment legyen attól a szenvedéstől is, amely ezzel az új berendezkedéssel jánhatna, ha az nem történnék elég jó, emberi szívvel, elég bölcseséggel. Kérem tehát a t- kormányt, igyekezzék elkerülni azokat a hibákat, amelyek — sajnos — megestek az előbb visszacsatolt Felvidéken, ahol rengeteg exisztencia ment ennélfogva tönkre. Csak egyet kérünk a t. kormánytól, m válik javára az országnak is, ez támasztja alá jövő reményeinket, hogy a még elszakadtan maradt területek is visszatérnek majd ide; tegye ezt a kis földet a boldogság szigetévé és mindenesetre gondoskodjék arról, hogy ne váljék az a szenvedések földjévé. (Helyeslés balfelől.) Ebben a reményben a javaslatot elfogadom. (Helyeslés bálfelől.) Elnök; Szólásra következik? Szeder János jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván imég valaki szólani 1 ? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitáit bezárom. A miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Valahogy úgy érzem, hogy köszönetet kellene mondanom és hogy talán mégsem vagyok illetékes arra, hogy a t. Háznak, illetve a pártoknak köszönetet mondjak azért, hogy ezt a javaslatot ilyen méltóságtel-
