Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

50 Az országgyűlés képviselőházának < csak annak a szabadságnak, amelyért a rutének ősei is vérüket áldozták, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) volt meg a történelmet formáló ereje, ha kellett, idegen, hazug történelmeket összetörő ereje ahhoz, hogy vissza tudott térni ez a föld akkor is, amikor sokan kételkedtek abban, hogy valaha is visszatérhet-e. Szent István birodalmához térnek vissza a rutének, a szenüstváni eszmébe, amely nemcsak jogi forma, hanem kell hogy a nemzettestvériség igazi életét, az emberies bánás módot, az emberies életet jelentse, ahogyan Tors Tibor előttem szólott igen t. barátom leszögezte. Ha visszanézünk, visszagondolunk a 20 esztendőre, amikor most ünnepeljük a visszatérő Kárpátalját, fülemben megcsendül a Kormányzó Ür Őfőméltósága szava, (Éljenzés és taps.) amelyet akkor hallottam, amikor még diák voltam. A Kormányzó Ür Őfőméltósága akkor a nemzeti hadsereg fővezére volt és fanatikus magyar hittel, egy rapszodikus, igazi magyar katona őszinteségével jelentette ki, hogy: »Látom visszahullani ide az elszakított országrészeket.« (Taps.) Ebben a magyar hitben azóta sokan kételkedtek. Sokszor voltunk ialán mi is kishitűek, most azonban láthatjuk, hogy az erős, a fanatikus hit történelmet formál. Elkezdtünk imádkozni, imádkoztuk a magyar • nemzeti Hiszekegyet, hogy hiszünk Magyarország feltámadásában és ez a hit volt az az erő, amely győzedelmeskedett a hazugságokon. Papírronggyá tépett össze egy békeszerződésnek nevezett tákolmányt a magyarságnak, a magyar nemzetnek a hite a maga életében, az ezen a földön lévő örök életében. E a törvényjavaslat imádsággal kezdődik. Istenhez emeli szavát, a Gondviselésnek ad hálát azért, hogy a, Ruténföld Visszatérhetett Magyarországhoz. Ezzel szemben egy másik békeszerződésnek nevezett papíron és a trianoni, a háború utáni békék papírjain, rengeteg iratában egyetlen egyszer sem fordult elő Isten neve. Aki Istennel él, hisz Istenben, Isten igazságait hozza a földre, azokat akarja megvalósítani, annak életében mindig ott van az Isten segítsége. Ez a magyar jövőbe vetett hit volt az, ami Isten segítségével győzedelmeskedett a békeszerződéseken, amelyeknek alkotóit sem az Isten, sem az igazság nem vezette, hanem csak a botor emberek elvakult gyűlölete, amikor Kárpátalját elszakították Magyarországtól. Elszakították a természet ellenére és lábbal taposták egy nemzet történelmi jogait. Ennyi igazságtalanság következményeképpen be kellett következnie annak, amihez most érkeztünk el, hogy dicső honvédeink a magyar fegyverek erejével, attól a külpolitikától támogatva, amelyet a háború utáni magyar kormányok követtek, építettek fel, visszaszerezte Magyarország számára végleg a Kárpátalját. Erős a hitem, hogy ennek a törvényjavaslatnak az igazsággal, az Isten nevével kezdődő szelleme kötelezni fog minden elkövetkezendő magyar kormányt, hogy rutén testvéreinknek tényleg testvériséget vigyen, azokat a jogokat adja meg nekik, amelyek minden embert megilletnek: a munka jogát, a jobb élet, a szebb élet. az igazi nemzettestvériség jogát. Amikor utolsó mondatomban meghajtom az elismerés zászlaját azok előtt, akik ezért a területért meghaltak, pártom nevében -is elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik"? vitéz Kovách Gyula jegyző: Gróf Pálffy Fidél! Elnök: Gróf Pálffy Fidél kép viselő urat illeti a szó ". ülése 1939 június 21-én, szerdán. Gr. Pálffy Fidél: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! — Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt a javaslatra rátérnék, néhány bevezető szót mondjak. Rövid leszek. Ezt azért kérem, mert ma van először alkalmam felszólalni a Házban, másrészt pedig azért, mert azt hiszem, hogy e nélkül nem tudnának bepillantani, kemény, akaratos magyar nyilas lelkületünkbe, amellyel ehhez a kérdéshez hozzászólunk. Szeretném, ha a sors tragikomédiájának tekinthetném azt, hogy egyfelől mint nyilaskeresztes magyar nemzeti szocialista képviselő, másfelől mintegy régi aulikusnak nevezett család tagja szólalok fel itt a szélsőbaloldalon. (Taps a szélsőbaloldalon.) Szeretném, ha a sors iróniájának tudhatnám be azt, hogy egy becsületes szegedi ellenforradalmi múlt után, tisztiszázadokná

1 végzett kötelességteljesítés után itt szólalok fel a szélsőbaloldalon. Az az érzésem, hogy igenis mi nemzeti szocialisták hivatottak vagyunk itt a szélsőbaloldalon jóvátenni mindazt, ami valamikor innen a szélsőbalodalról indult ki. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Az azonban, hogy mi, sajnos, itt szólalunk fel, nem a sors iróniája. Tudatos akarása ez a kartel-kapitalista rendszernek, amely a szélsőbaloldali a ülteti a szocializmust, mert nem tesz különbséget nemzeti és nemzetközi szocializmus között, nem tesz különbséget magyar és zsidó szocializmus között. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Igen t. Ház! Mi magyar nemzeti szocialisták nem leszünk elvi ellenzékiek, mi minden ben, amiben a magyar haza közérdekét látjuk, támogatni fogjuk azokat az iparkodásokat, amelyek gránitkövet vésnek a leendő nagy magyar haza felépítésére, mert ezeket a gránitköveket egyben a mi magyar nemzeti szocialista leendő hazánk felépítésére gondoljuk felhasználhatóknak. Amikor tehát ebben a tárgyban bátorkodom itt felszólalni, nemcsak az a szempont vezet, hogy ez magyar közérdek, hogy örömmel üdvözöljük a hazatérő Ruszinszkót, hanem az a szempont is, hogy örömmel üdvözöljük azokat a képviselőket, akik egy ezredéves együttélés után elkövetkezett húszévi rabszolgaságban bátran vezették a magyar nemzetet és ma egyénileg mindenesetre jogot formálhatnak arra, hogy itt közöttünk lehessenek. Legyen szabad azonban — tekintettel arra, hogy ez felszólalásom célja — a nélkül, hogy a behívandók érdemeit egy pillanatig is kétségbe vonnám, mégis felemlíteni, hogy némi alkotmányjogi aggályaim vannak. Annál is inkább felemlítem ezt, mert hiszen remélem, hogy nem a legutolsó eset ez, amikor területeket csatolnak hozzánk, (Úgy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon.) és ebből bizonyos előítéletet alkothatunk és egy bizonyos gyakorlat alakulhat ki már ma, amely később is beválna. Nem latok alkotmányjogi, alapot arra, hogy a parlament egy idegen állam választási rendszere által és alighanem úgy, mint itt, kellő kautálékkal alátámasztott választási rendszere által megválasztott képviselőket hívjon be ide. Szeretném, ha olyan testvérek hivattak volna ide be legfelsőbb felhatalmazásra, miniszteriális úton, akik függetlenül attól, hogy meg voltak-e ott választva vagy sem, az ottani rutén és magyar testvérnépnek kimagasló szolgálatokat tettek, mert így szabadabbak maradtunk volna és ezzel a jövőre nézve nem alkottunk volna precedenst; ez ugyanis precedenst teremthet majd Erdéllyel kapcsolatban, hiszen ezen az