Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. ülése 1939 június 21-én, szerdán. á9 Én is úgy gondolom, hogy egyetlenegy disszonáns üangnak sem szabad elhangzania, amely ezt az ünneplést megzavarná. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Hiszen a legkedvesebb magyar kötelességet teljesítjük, kezet nyújtunk lasaok fielé a képviselőtársaink felé, akik bejönnek ide, kezet nyújtunk rutén testvéreink felé, üzenünk nekik. Az egész törvényjavaslatból látom kicsendülni azt a hangot, amely a magyar népnek hangja. A legelső, ami megkap, a hálaadás Isten iránt: Isten nevével kezdi el a törvényjavaslatot a benyújtó kormány. A második az, hogy kéri az országgyűlés jóváhagyását azokhoz az intézkedésekhez, amelyeket a kormány tett a Kárpátalja megszerzéséért; Hát ki ne hagyná jóvá örömmel és szívesen? Hiszen tudjuk azt, hogy a háború után, a forradalmak piszkos tengere után, ez volt az első alkalom, amikor a magyar királyi kormány intézkedésére az újjászületett magyar hadsereg megindult és Európát csodálatba ejtő módioni két nap alatt elért a Vereckei-szoroshoz. (Ügy van!) A jogi rendelkezések, magának a t visszacsatolásnak a ténye, amit a törvényjavaslat magában foglal, mind olyan tények, amelyeket magyar szív és magyar lélek örömmel kell, hogy jóváhagyjon. Bennem is élnek ugyan keserűségek, hiszen minden emberben élnek keserűségek, azonban éhben az ünnepélyes pillanatban, ezen az ünnepélyes ülésen ezek mind elhalkulnak amellett az örömhang mellett, amely kicsendül minden magyar leiekből most, amikor mi itt Kárpátaljánaki, a Magyar Szent Koronához visszatért területnek az országgal egyesítését kimondjuk. T. Képviselőház! Röviden, néhány rövid szóval meg kívánom állapítani, hogy talán azt az esetet kivéve, amikor ez a terület hazug propaganda folytán húsz évig nem tartozott a nemzet egységéhez, a nemzet területéhez, szinte ez az egyetlen terület, amely ezer év óta mindig alkotórésze volt a nemzet testének, az országnak, egy esetet kivéve, amikor Erdélyhez tartozott. Egynek teremtette az országgal az Üristen — én nem a természetet mondom, én az Istent mondom — a teremtő Isten egynek teremtette ezzel az országgal, az Alfölddel, a Kárpátok koszorújával és láttuk azt, hogy nem volt addig béke és nem lesz addig béke itt ebben az országban, ezen a területen, a Duna völgyében és nem lehet Európában sem, amíg az Isten által teremtett, a természet által jóváhagyott történelmi és gazdasági nagy egységek újra eggyé nem lesznek. (Ügy van! Úgy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) Ez a velünk egységes terület, amely mindig alkotó része volt iaz országnak, most visz,lazatért. Ennek a területinek .a népe — ez,t is meg kívánóim állapítani pár szóval itt ezen az ünnepélyes ülésen, — ez a gens fideíissiima is mindig a leghűségesebb nemzetisége volt Szent István birodalmának. Amikor a vesztett világháború után ájultan omlottunk a keleti fertőnek, a bolsevizimiusnak a karjaiba, ez a nép • akkor is hűséges volt, mert hiszen még 1918 novemberében az ungvári gyűlésen, kimondotta, hogy Magyarországhoz kíván tartoizni és aanikor itt a hazában, ebben az országban neon látott támaszt a imaga számára, aimiikor itt a bolsevizmus pusztított bennünket, csak akkor határozott úgy, 1919 májusában, hogy autonómiával egy más államszövetséghez akar tartozni. Visszatért ez a terület, visszatért ez a nép, a gens fideliissima, amely nemzetünknek észak felé védőbástyája, amint ahogyan ez volt ez a terület az Árpádok idejében a maga hatalmas őserdős égéivel. Ezeknek a megállapítása után, imélyen t. Képviselőház, azt hiszem, minden magyar léleknek ünnepélyes pillanat az, amikor ezen az ülésen ezeket a tényeket megállapítva, ehhez a törvényjavaslathoz hozzájárulhat. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon-) T. Ház! Ha valaki tanulmányoizza, átolvassa a rutén nép történelmét, iákkor láthatja azt, hogy ez a nép egy földön dolgozott a magyarral. Nekünk is voltak szenvedéseink, itt iis volt egy szomorú jobbágyság, voltak szomorú kizsákmányolások ennek a nemzetnek az életében is, s ez a nép otnindig együtt élt, együtt örült és együtt szenvedett velünk. Ha lennek a nemzetnek az életében volt emelkedés, akkor a rutén nép életében is volt. Meg van írva az 1495. évi XLV. törvénycikkben, hogy »Rutheni non décimant«. Amikor a nemzet életében emelkedés volt, akkor a rutének is emelkedtek, akkor nem fizettek súlyos adókat és meggazdagodtak, s voltak korszakok, amikor egy-egy jobbágynak 12 ökrét említi meg a történelem. A ruténföldi népnek egy volt az élete ennek a nemzetnek, a magyarnak az életével. A magyar föld ereje kapcsolta őket össze a magyar néppel. Ha azokat az erőket tekintjük, amelyek közreműködtek ennek- a területnek és népnek a viszatérésében, visszacsatolásának r előkészítésében, akkor megint legyünk őszinték és magyarok és ahogyan magyar szívvel ünneplüínlk, éppen olyan őszinte magyarsággal köszönjük meg mindazoknak a munkáját, akik a nemzet képviseletében dolgoztak ennefe, a földnek visszatérésiéért. (Helyeslés.) Köszönjük meg minden magyar kormánynak, amely a világháború óta vezette ennek a nemzetnek ügyét, köszönjük 'meg a magyar hadseregnek, (Ügy van! Ügy van! Taps a Ház minden oldalán.) az államvezetésnek, külpolitikánknak, amelynek helyeslésében, azt hiszem, mindnyájan egyek vagyunk. Köszönjük meg azoknak a fiatal magyar testvéreinknek is, akik ismeretlenül, névtelenül elmentek lés életüket (áldozták ennek a földnek visszatéréséért. (Ügy van! Ügy van! Taps. — vitéz Leel-össy Árpád: Éljen a rongyos gárda! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Köszönjük meg azoknak is, akik az összeomlás után 1921-ben Nyugat-Magyarországon harcoltak. (Helyeslés.) Ne kívánjuk ezt az érdemet a magunk számára lefoglalni, minden magyar ember, akiben van magyar vér, szeretettel áldozza életét a hazáért. Azok a sírkeresztek, amelyek ott vannak Kárpátaljának erdeiben, azok a jeltelen sírhalmok, amelyek, ottmaradtak a világháborúból, azoknak a fiatal barátainknak összetépett holttestei, akik sokszor sírba sem kerültek, bennünket mind arra figyelmeztetnek, hogy ezért a földért, a Kárpátaljáért sok magyar vér folyt azért, mert mindig eggyé akart lenni a nemzettel. Ez a föld, Kárpátalja földje és ez a nép, Rákóczi népe, a gens fidelissima most visszatért. Én azt szeretném, ha lelkeink találkoznának s a sok keserűségből ennek az ünneplésnek folyamán — mert ereje van mindennek, ami akarat a földön — megszületne újra az a régi, felbonthatatlan magyar-rutén testvériség, amely élt azóta, mióta a rutének ezen a magyar földön laktak. Mi hozza vissza ezt a népet és mi hozza vissza ezt a földet, hova csatlakozik ez a föld? Állapítsuk meg, hogy a független és szabad Magyarországhoz. (Taps a baloldalon.) Csak ennek a függetlenségnek,