Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. ként tiszteletteljes kérelem formájában is bátor vagyok a t. Ház elé terjeszteni, hogy a t. Ház felmentvén engem az alól, hogy a törvényjavaslat egyes rendelkezéseit részletesen indokoljam, az 1. § alapján egyhangúlag veszi tudomásul mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a magyar királyi kormány 1939 március havában Kárpátalja birtokbavétele végett tett: éppen úgy. amiként egyhangúlag elfogadja egy szövegmódosításra vonatkozó később előterjesztendő indítványommal együtt és a 2, §-nak a Kárpátalja területéről tíz képviselőnek az országgyűlés képviselőházába való behívására vonatkozó rendelkezését. Meg vagyok győződve, hogy a Ház egyhangúlag elfogadja a 3. §-t, amely az életfogytiglan kinevezhető felsőházi tagok számának 46-ra emelésére vonatkozik; a 4. §-t, amely a kárpátaljai területeken az országgyűlési képviselőválasztásoknak 1940 június 30. napjaié: való megtartására vonatkozik; az 5. §-nak Kárpátalján az állampolgárság ügyének miként való szabályozásáról szóló rendelkezéseit éppen ~ágy, amint elfogadja a 6. §-ban foglalt rendelkezést, amelyben utasíttatik a miniszterelnök, hogy Kárpátalja önkormányzatának szabályozásáról törvényjavaslatot terjesszen az országgyűlés elé; végül elfogadja a 7. §-ban a minisztérium számára megadott felhatalmazást, hogy a. kárpátaljai területekre vonatkozólag a törvényhozás tovébbi rendelkezéséig megtehesse mindazokat az intézkedéseket, amelyek a kárpátaljai területek közigazgatásának, törvénykezésének, közgazdaságának és általában egész jogrendszerének az ország fennálló jogrendszerébe való beillesztése szempontjából szükségesek. T. Ház! Amint mondottam, egy indítványt fogok maid a részletes tárgyalás során előterjeszteni. Ennek bejelentése után be is fejezem rövid előadói beszédemet, kérve a t. Házat, hogy ezt a törvényjavaslatot ünnepélyes hangulatban mind általánosságban, mind pedig részleteiben elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Tors Tibor! Elnök: Tors Tibor képviselő urat illeti a szó. Tors Tibor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Alig néhány hónapja ebben a teremben megilletődött egyhangúsággal és ünnepélyes formák között tárgyalta a múlt képviselőház a Felvidék visszacsatolásáról szóló törvényjavaslatot. Most az újjáalakult képviselőháznak az az örvendetes cselekmény jutott osztályrészéül, hogy törvényhozói munkásságának első lépéseként a • magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeknek az országgal való egyesítését törvényjavaslat formájában tárgyalhatja és én nem kétlem, hogy a nemzeti géniusz ezekben a percekben éppen úgy diadalmaskodni fog az érzelmek harmóniájában, mint ahogy diadalmaskodott a felvidéki javaslat tárgyalásánál. (Ügy van! Úgy van!) T. Képviselőház! A szörnyű világháborús összeomlás után húszesztendei keserves szenvedés után a múlt ősszel a feltámadás derengése áttörte a magyar égbolton a sötét és vigasztalannak látszó felhőket. Egy bölcs és előrelátó, megbízható és barátaihoz hű külpolitika, párosulva egy erélyes, rendet és fegyelmet biztosító belpolitikával, de párosulva ezenfelül azzal a nagyszerű szellemmel^ amelyről a magyarság szemefénye, az újjáalakult nemzeti hadsereg tett világraszóló fényes taülése 1939 június 21-én, szerdán. 47 nubizonyságot, (Éljenzés és taps.) elhozta közénk felvidéki magyar testvéreink után kárpátaljai magyar testvéreinket (Éljenzés és taps.) és velük együtt a velünk mindenkor együttérző és együttvérző rutén testvéreinket. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Kül- és belpolitikai vonalvezetésünkre ós a nemzeti hadsereg dicső fegyvertényeire legyen szabad itt nyomatékosan rámutatnom, mert amint az előttünk fekvő törvényjavaslat részletes indokolása is önérzetesen kiemeli, Kárpátalja visszacsatolása nem nemzetközi megegyezés értelmében hozott döntőbírósági határozaton, (Meskó Zoltán: Ügy van!) hanem a királyi kormánynak a kialakult helyzet megkövetelte intézkedésén és a magyar országgyűlésnek a magyar királyi kormány intézkedését jóváhagyó határozatán alapszik (Élénk éljen zés és taps a jobboldalon.) és alapszik még egy igen fontos momentumon, egy fontos lelki mo mentumon: magán a rutén népnek soha a történelem folyamán el nem halványuló érzelmén is. Ha a ruténség az elmúlt két évtizedem át fizikailag el is szakadt tőlüttik, mindig velünk érzett, hozzánk visszavágyott, kívánta, követelte a szerződésben biztosított, de a csehek által elsikkasztott népszavazást, mert tudta, hogy csak a magyarsággal való testvéri egyesülésben és együttélésben találhatja meg igazi életszükségletének kielégítését. A ruténség tisztában volt mindenkor azzal, hogy a Benes— Masaryk-féle politika csak ideig-óráig akarja Kárpátalját Csehország számára megtartani és alkalmas időben átengedi Szovjet-Oroszországnak. Ismeretes Masaryknak az a kijelentése, amelyet 1920-ban Gillerson-nek, a Vöröskereszt képviselőjének tett és amely a következőikép hangzott: »A kárpátaljai Oroszországban — így nevezte Masaryk Ruszinszkót — bizonyos ideig tartó orosz kölcsönt látunk, amelyet a tulajdonosnak az első adandó alkalommal vissza fogunk adni.« Rá kell itt mutatnom arra, hogy ez a tendencia nem volt ismeretlen a magyar politika felelős tényezői és a magyar kormányzat előtt sem és 1920-ban éppen a miniszterelnök, aki ma is a miniszterelnöki széket tölti be, gróf Teleki Pál (Éljenzés a jobboldalon és a középen-) a francia hadvezetőséghez^ személy szerint Foch marsallhoz forult és írásban mutatott rá arra, hogy a cseh-szlovák kormány mindent megtesz az orosz győzelem érdekében — ez akkor volt, midőn az orosz-lengyel háború kitört — és Lengyelországnak azért csinált nehézségeket, hogy a szovjet hadisereg eljuthasson a Kárpátokig és akkor a cseh-szlovák kormány átadja Ruszinszkót Oroszországnak azért, hogy ezen a területen keresztül szabad útja legyen a magyar Alföldre. A Masaryk-féle kijelentéshez öt év múlva csatlakozott Kramarz-uak kijelentése, aki 1925-ben az orosz társaság pozsonyi gyűlésén a következőket mondotta (olvassa): »Felhívom figyelmüket, hogy én és Benes a békeértekezleten a mi érdekeink mellett Nagy-Oroszország érdekeit is szem előtt tartottuk. Ez egyelőre olyan módon sikerült, hogy keresztülvittük kárpátaljai Oroszországnak a mi köztársaságunkhoz való csatolását, hogy később öszszeénhessen Cseh-Szlovákia a nagy, egyesült Oroszországgal.« Ilyen körülmények között ami azóta történt, azt természetesnek kell találnunk. A történelmi hazugság — mint ahogyan erre az előli*