Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-23

MO Az országgyűlés képviselőházának 2â, tára, azt mondom, hogy úgy ez az új szakasz* mint a határozati javaslat, sajnos, az előbb idézett eset fordítottjára vonatkoznak és eredményei olyan jelenségeknek, amelyek igazán nem ragyogóak, de esetleg maradandók lehetnek, ha velük szembe nem szállunk. (Ügy van! Ügy van!) Mert lehetetlenség, hogy a mentelmi jog a rágalmazást immunizálja, politikai fegyverré, vagy eszközzé tegye és lehetetlenség, hogy segédkezet nyújthassunk ahhoz, hogy a magyar képviselőház vitáiban a rágalmazás a törvényalkotásnak szinte kellékévé válhasson. (Ügy van! Ügy van!) De ugyanakkor, amikor szükségesnek tartom ennek megrendszabályozását, azt hiszem, helyesen cselekszünk, ha szabad magamat így kifejeznem, ha a megtisztított mentelmi jognak a imáinál hatékonyabb és hatásosabb védelmet biztosítunk. (Taps a szélsőbaloldalon.) Mert az is lehetetlen állapot, hogy egyes képviselőket jogos bírálatuk miatt különféle tényezők büntetlenül devalorizálhassanak. De ennek előfeltétele az, hogy a fokozottabb védelem ne jelentse a joggal való visszaélés védelmét, (Ügy van! Ügy van!) mert akkor elveszíti erkölcsi alapját és jogosultságát éá ha szabad magam így kifejeznem — dehonesztáló privilégiummá válik. A javasolt 192- §, azt hiszem, nem megy túl az okvetlenül szükséges mértéken, bár elismerem, sajnos, szükségszerű eltérést jelent az eddigi gyakorlattól, amely a hasonló eseteket a 190. § értelmében kizárólag az elnök fegyelmezési jogkörébe utalta. Azt hiszem azonban, hogy a képviselői felelőtlenségnek mégis bizonyos határokat kellett hogy szabjunk. Ami már most a határozati javaslatot illeti, a magam részéről fontosabbnak és szükségesebbnek tartanám a 192. § beiktatása után a mentelmi jog védelmét elsősorban azért, mert hiszen a mai bonyolult gazdasági és szociális világban nemcsak törvényalkotásról van szó, hanem amint az előbb mondottam, az ellenőrzés és a felelősségrevonás zavartalanságát is fokozottabb mértékben biztosítani kell. Még csak egy kérelmet vagyok bátor az igen t. kormányhoz intézni, amit előttem szólott t. képviselőtársaim is felhoztak és ez az, hogy méltóztassék most már ezen házszabályrevízió után az egyes törvényjavaslatokat ne egy pár órával, vagy nappal, hanem olyan időben a Ház elé terjeszteni, hogy a képviselők pártkülönbség nélkül — különösen minthogy a Ház nagyrésze most először tagja ennek a Háznak — velük foglalkozhassanak, készülhessenek (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) és tartalmat, lényeget adhassanak azon házszabályoknak és tanácskozási rendszernek, amelyet itt megreformálni akarunk. (Ügy van! Ügy van! Taps a Ház minden oldalán-) Mert annyi módja van — nem akarok mindre kiterjeszkedni — az igen t. többségnek a vita megrövidítésére, az időökonómiára, takarékossággal való élésre, hogy egy-két vagy három-négy nap különbség igazán nem számít ezen házszabályreform után. Nem tudom, de azt hiszem, nehéz a kérdést eldönteni, hogy mi ártalmasabb a közre és az országra nézve, a meddő viták időpocsékolása-e, vagy pedig az elhamarkodott törvényalkotás felületessége. Én remélem, hogy a jövőben egyikhez sem lesz szerencsénk vagy szerencsétlenségünk, mert súlyos bajnak tartom mindkettőt, minden egyébtől eltekintve ülése 1030 augusztus il-én, péntekért. azért, mert a parlamentarizmus csődjéhez vezetnek és a tekintélyét teljesen lejáratják. Ezzel befejeztem kissé hosszúra nyúlt felszólalásomat. A mai időkben külföldön, belföldön egyaránt sokat hallunk, olvasunk a tekintélyuralomról. Azt hiszem, velem együtt számosan vannak, akik bár nem vagyunk tagjai az igen t. kormánypártnak, nagy örömmel és megnyugvással hallottuk azokat a kijelentéseket, amelyeket a miniszterelnök úr itt tett és amelyekkel szembeszállt a tekintélyrombolási tendenciákkal. (Rátz Kálmán: Ne kezdjék felülről is!) Remélem, hogy ez a házszabályreform is ezt a célt fogja gyakorlatilag szolgálni, hogy a Háznak, mint összességnek és minden egyes tagjának tekintélyét öregbíteni fogja. (Szőllősi Jenő: Ezt a jövő fogja megmutatni!) Ezt a jövő fogja megmutatni, de azt hiszem, ennek passzív tanúi mégsem lehetünk és remélem azt is, hogy a Ház minden egyes tagja és az igen t. kormány is meg fog győződni azon tétel történelmileg beigazolt igazságáról, — hogy a tekintélyuralomnál maradjak — hogy tekintély nélkül tartós uralma a többségnek nem lehet, (Ügy van! Ügy van!) viszont a kisebbségek gyakran uralom nélkül is tekintélyre tehetnek szert. (Taps a sséhőbaloldalon.) A javasolt reformot a magam részéről elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a, Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik

1

? Kovách Gyula jegyző: Szeder Ferenc. Szeder Ferenc: T. Képviselőház! Sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a házszabálymódosítást elfogadjam, és így kénytelen vagyok a vitában disszonáns hangot megütni. De megokolom én az álláspontomat anélkül, hogy túlságosan sok módot adnék politikai ellenfeleimnek az izgulásra, mert én magam is azon az állásponton vagyok, hogyha politikailag szemben állunk is egymással sok kérdésben, el kell következnie annak az időnek, amikor az egészséges megér; tés létrejön a parlamentben is és mi, ellenzéki politikusok, teljesítjük azt a kötelességet, mely elengedhetetlen kelléke a parlamentarizmusnak anélkül, hogy egyénileg mereven szembeszállnánk egymással, hiszen az a hely, ahol állunk, az eszmék, a gondolatok, az ideálok csatatere kell, hogy legyen. Ha nem vonjuk kétségíbe egymás jóhiszeműségét, jóakaratát, becsületességét és jószándékát, amelyet mindegyikünk oda akar adni a törvényalkotáshoz, hogy minél jobb, minél igazságosabb, a név széles rétegeit minél jobban felemelő törvényalkotások jöjjenek létre, mondom, ha ez a gondolkodás lesz úrrá a képviselőháziban, akkor sokkal közelebb jutunk a célhoz, mint hogyha bármilyen drákói rendszabályokat hozunk ennek a célnak elérése érdekében. T. Képviselőház! Ebben a képviselőházban az utóbbi évtizedben két házszabályrevízió történt. Mind a két házszabályrevízió alkalmával ugyanazokat a gondolatokat és érveiéBeket hallottuk az előadó urak ajkáról, mint amelyeket ez alkalommal volt szerencsénk hallani. Mindenkor a parlament munkaképességét látták veszélyeztetve, minden házszabályrevízió beterjesztése alkalmával a parla

; mentet akarták munkaképesebbé tenni, az új idők új követelményeinek megfelelően gyorsüteművé tenni. Megállapítani kívánom azonban, hogy a házszabályok eddig sem állottak útjában annak, hogy ha egészséges törvényjavaslatok kerültek ide, azokból törvény le-