Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. gyen, mert hiszen ezeknek a javaslatoknak megszavazását egyetlen oldalról sem akadályozták. A házszabályokban ezernyi mód van arra, hogy ha a kormányzat vagy az elnökség szükségesnek látja valamely törvényjavaslat gyors letárgyalását, akkor az érvényes házszabályokban rendelkezésre álló eszközökkel gyorsan le is tudta tárgyalni. Hogy menynyire munkaképes ez a parlament és hogy mennyire gyorsan tudja letárgyalni még az olyan javaslatokat is, amelyeket néha-néha politikai szempontok kísérnek, bizonyítja az a körülmény, hogy péidául a legutóbbi indemnitási vita egy nap alatt zajlott le és tegnap is néhány óra leforgása alatt tárgyalt le ez a ház egy új törvényjavaslatot. így mehetnék sorra az egyes törvényjavaslatokon, melyek az utóbbi időben a parlament elé kerültek. Emlékeztetek a zsidótörvény tárgyalására, amelyben a kormány szinte kereste a felszólalókat, nehogy a vitát gyorsan le kelljen zárni. (Derültség a báloldalon.) Tessék csak visszaemlékezni azokra az ülésekre, amelyeken ezt a javaslatot tárgyalták, tessék a napokat számítani, amikor a Ház nem ülésezett és akkor mindjárt más színben tűnik fel az egész kérdés. Ha a kormányzat akarta volna, akkor a rendelkezésre álló házszabályok alapján módja lett volna azt a javaslatot is a legsürgősebben letárgyalni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: És régrehajtani!) Tudom én azt, hogy amikor házszabályt alkotunk, akkor a közérdeknek, elsősorban pedig a népakaratnak kell kidomborodnia, ez a döntő szempont a kormánypárti és az ellenzéki oldalon «gyaránt. Ámde, bocsánatot kérek, mégis más a kormánypárt helyzete és más az ellenzéki pártok helyzete, bármennyire egyesíti is őket ez a gondolat a törvényalkotási munkásságban. (Horváth Géza közbeszól.) Én a magam nevében beszélek. (Rátz Kálmán: A kormány kedvence a szociáldemokratapárt. A Népszava benneteket támogat, Géza!) Az ellenzéki kisebbségnek más szerepe van a képviselőházban, cselekvése sokszor más megítélés alá esik, mint a kormánypártnak. Tiszteletem a mindenkori elnöké, ki a tanácskozást iparkodik pártatlanul vezetni és iparkodik a képviselőházban rendet tartani, de én képviselői munkálkodásom során azt tapasztaltam, hogy az elnöklés — sajnos — néha-néha nem nélkülözheti teljesen a pártosságot. Ismétlem, tiszteletem és nagyrabecsülésem aa elnök úré, de amit most mondtam, az néhány évi parlmenti munkásságom során érlelődött meg' bennem. Más elbírálás alá esik a képviselő munkássága ezen az oldalon, mint a túlsó oldalon. (Rátz Kálmán: Ez igaz!) Amikor én ezt a szempontot felhozom, akkor különösen indokolatlannak látom a most beterjesztett új házszabály megalkotását. Hozzáteszem azt, hogy az ország népe, melyet a legutóbbi választások alkalmából ígéretekkel meglehetősen telítettek, inkább ezeknek az ígéreteknek a beváltását várja* mint az új házszabályokat. Egészen más lenne a kormánypárt helyzete kifelé is, ha azokat az ígéreteket váltaná be először a nyári ülésszak alatt, amelyeket a millió és millió példány ban terjesztett plakátokon tettek a választások alkalmával. (Zaj és közbeszólások a jobboldalon: Ez nem tartozik a házszabályrevízióhoz!) Azokon a plakátokon erélyes, gyors, sikeres földreformot ígértek, továbbá a munkásság munkabérének emelését és munkaviszonyainak rendezését ígérték. Ezeknek a ülése 1939 augusztus il-én, pénteken. 541 plakátoknak igen nagy hatása volt. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem ide tartozik.) Ide tartozik, mert ez a kérdés, vonatkozásban van a házszabályrevízióval is, aimennyiben a munkások sokkal inkább várták volna ezeknek a kérdéseknek törvényhozás előhozatalát, mint a házszabályt, amelynek ebben a pillanatban 'hátsó céljai teljesen és tökéletesen ismeretlenek. (Tors Tibor: Az a célja, amit bevall!) Ennek a javaslatnak indokolásában — mint az előadó úr is mondta — az, van, hogy célja a rohanó idői követelményeinek megfelelő munka és szakszerűség biztosítása. Azt hiszem, a szakszerűség edldig érvényesült ebben a parlamentben, bár ha a felszólaló kormánypárti képviselőiket hallgatjuk, felszólalásaiból azt hihetjük, hogy eddig a szakszerűség és a gyorsütemű munka száműzve volt ebből a képviselőházból, az eddigi törvényalkotás nélkülözte a szakszerűséget, a nélkül hozattak a törvények. Most a képviselőház munkája az általános vitán kívül átterelődik a bizottsági tárgyalásokra, ahol a szakszerűségnek érvényesülnie kellene. A kisebb pártok azonban nem érvényesülnek ezekben a bizottságokban, mert nincsenek ott megválasztott tagjai. (Rátz Kálmán: Kibicelnek!) Például mióta képviselői vagyok, mindenkor tagja voltam a földművelésügyi bizottságnak, mert úgy éreztem, hogy ahhoz talán a legtöbbet értek. Most nem vagyok tagja. (Horváth Géza; Nem szerencsétlenség!) Nem tartom szerencsétlenségnek sem! magamra nézve, sem a bizottságra nézve. Jó néhány éven keresztül dolgoztam az Országos -Mezőgazdasági Kamarában, (Kölcsey István: Tudjuk a múlt beszédeiből!) szakkérdésekben mégis otthonos vagyok, ha nélkülözheti is ezt a képviselőház. Azt akartam ezzel csak dokumentálni, hogy azok a kisebb pártok, amelyeknek képviselői nem ülnek benn a bizottságban, bizony a szakszerűség szempontjából sem bírálhatják a javaslatot és nem mondhatják !el esetleges mondanivalóikat. (Felkiáltások a jobboldalon: Hozzászólhatnak!) Nem tartom célszerűnek — noha furcsa tanulságaink vannak az utóbbi időkből — az interpellációs jog korlátozását sem. Eddig a képviselőháznak módjában volt 15 perc után mindig elbírálni, hogy közérdekűnek látja-e azt az interpellációt, amelyet a képviselő előterjesztett, vagy sem. Ennek az elbírálásnak az alapján hosszabbította meg a felszólalás idejét, vagy tagadta meg a felszólaló képviselő kérelmét. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Legtöbbször megtagadta!) Most e szerint a javaslat szerint ez a lehetőség elesik és bármilyen közérdekű legyen is ez az interpelláció, amikor a 15 perc letelt, kénytelen az illető képviselő a házszabályok • értelmében leülni és mondanivalóit elhalasztani. Pedig sokszor vannak olyan fontos és közérdekű kérdések, amelyeket elő kellene hozni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szeder Ferenc: Kérek öt perc meghosszabbítást. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem adjuk meg! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megadjuk! — Rácz Kálmán: Most dicséri majd a kormánypártot !) Elnök: Kérem a t. Házat, méltóztatik-e az öt perc meghosszabbítást megadni? (Igen! — Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik nem adják meg, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Méltóztassanak állva maradni. Ké-