Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. persze mutatis mutandis, nem szórói-szóra, de nagyjában ugyanez, — azóta a legjobb tudomásom szerint csak egy vagy két esetben alkalmazták a tárgyalásnak ezt a módját és sorrendjét, amelyre vonatkozóan nekem aggályaim vannak, természetesen anélkül, liogy alkotmányjogi szempontból a legkisebb kifogásom is lehetne ez ellen a tárgyalási mód ellen. Én inkább attól tartok, hogy vitatechnikai szempontból nem lesz ez előnyös. Igen érdekes e tekintetben az 1928. évi házszabályrevíziónál éppen ezzel a kérdéssel kapcsolatban előterjesztett kisebbségi vélemény, amelynek kritikája, azt hiszem, ma is megáll és amely akkor, azt hiszem, odavezetett, hogy — amint bátor voltam mondani — az akkori házszabályrevízió tárgyalásánál csak fakultatíve vették fel ezt a különleges tárgyalási rendszert, ahogy a házszabályok nevezik, amely rendszer tulajdonképpen az angol parlamentből, annak tárgyalási rendszeréből van átvéve. Nem akarom a beszédemet idézetekkel húzni, csak utalok arra, hogy a kisebbségi vélemény 647. irományszám alatt megtalálható és annak 88. oldalán igen megszívlelendő megjegyzések vannak ennek a rendszernek hiányai vagy hátrányai tekintetében, amelyek — mint mondani bátor voltam — azt hiszem, mai nap is megállanak. Azt hiszem, sokkal helyesebb lenne azt a sorrendet követni, amelyet a jelenlegi házszabályrevízó a költségvetés tekintetében máris elfogad és amely nézetem szerint nagyon célszerű lesz, ahol tudniillik az egyes tárcák vitája megelőzi az appropriáeióhoz áttett általános vitát. Erről — hogy a költségvetés általános vitája áttétetett az appropriáeióhoz — elismerem, hogy ez elég lényeges eltérés a klasszikus ortodox parlamenti felfogástól, amely azt tartotta, hogy a költségvetés elfogadása vagy el nem fogadása nem bizalmi kérdés és csupán az appropriáció megajánlásánál vagy meg nem ajánlásánál fejeződik ki a kormány iránt érzett bizalom vagy bizalmatlanság. De minthogy az elmúlt esztendők parlamenti gyakorlata ezt a különbséget gyakorlatilag jóformán már eliminálta és elmosta, azt hiszem, hogy ez a nézetem szerint sajnos, némileg elavult klasszikus felfogástól való eltérés alkotmányjogilag nagyobb aggályokra okot nem ad. Első megjegyzésem a törvényjavaslatok tárgyalási sorrendjére vonatkozik. A másik megjegyzésem már lényegbevágóbb és az új 139. §-ra vonatkozik, ameiy a kisebb pártok szóhozjuttatásáról rendelkezik. Ott tudniillik az áll, hogy a vezérszónokkal nem rendelkező pártok tagjai a feliratkozás sorrendjében kerülnek szóhoz. Azt hiszem, ezáltal lehetségessé válik, — különösen ellenzéki oldalon — hogy egy nagyobb ellenzéki pártnak, amelynek esetleg amúgy is már két vezérszónoka van, öszszes tagjai — ebben az esetben azt mondjuk, 60-an vagy 70-en — feliratkoznak s ennek következtében a kisebb pártok, amelyeknek nem jut vezérszónok, illetőleg a pártonkívüli képviselők vagy egyáltalában nem vagy csak a vita legvégén kerülhetnek sorra. (Közi-Horváth József: Lehet egy egészen kiváló ember! — Meizler Károly: Csak a sztárok csinálják a törvényt?) Én csak a szólási lehetőség egyenlősége mellett szólalok fel, minthogy a nagyobb pártoknak úgyis két vagy esetleg három vezérszónokhoz lesz joguk. Én itt igenis megadtam volna az igen t. elnöknek azt a diszkrecionális jogot, hogy ilyen esetekben a feliratkozás sorrendjétől eltérőleg méltányosságot gyakorolhasson olyanokkal szemben, akik különben szólásjoguktól elüttetnének. Egyáltalában azt szeretülése 1939 o/agttszius 11-én, pénteken. 539 ném, ha a parlamenti tárgyalások során alkalom és mód nyújtatnék arra, hogy ez a Ház — amelynek tagjai nagyobbrészt most kerültek először be a parlamentbe — kitermelhetné magából azt a... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gr. Esterházy Móric: Tisztelettel kérek negyedóra meghosszabbítást. Elnök: Kérdem, méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Gr. Esterházy Móric: ...fiatal politikus gárdát, amely talán egyelőre kevesebbet politizál, de annál többet dolgozik és tanul, azért, hogy mind a plénumban, mind pedig a bizottságban ismereteit a köz érdekében fruktifikálhassa. (Helyeslés a jobboldalon. — Meizler Károly: Nagyon fontos!) Ez nemcsak a parlamentarizmus és az utánpótlás szempontjából szükséges, hanem azért is, mert — és ezt minden sértő szándék nélkül mondom — a kodifikáció terén tapasztaljuk és érezzük — én is nagyon gyakran tapasztalom — a bürokrácia kezét és mentalitását és bizony gyakran nem árt, ha ez a hatás t törvénytárunkból kimarad vagy legalábbis mérséklődik. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) De van ezenkívül még egy másik szempont is, amely egyenesen parancsolólag és felelősség mellett szükségessé tenné, hogy egy fiatal politikusgárdát neveljünk — pártkülönbségre való tekintet nélkül. (Helyeslés balfelől.) Egyáltalában nem akarok itt személyeskedni s ezért méltóztassanak megengedni, hogy mondjuk, a görög világba menjek vissza, (vitéz Makray Lajos: Elég messze megy!) Igen, de azt hiszem, halottgyalázást se fogok elkövetni. (Derültség.) Azt kell mondanom, hogy bizony tapasztaltuk, főleg a történelemben, hogy sokkal nehezebb a Solonokat és Lykurgosokat kitermelni, mint az autodidakta Kleonokat, akik minden korban és körülmények között az élen akartak maradni és masírozni, gyakran nem törődve azzal, hová vezet az az út, amelyre őket a tömegek szorították, szorítják és fogják szorítani; (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) akik nem vezetnek, mert arra képtelenek, hanem tolatnak és sodortatnak. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — vitéz Makray Lajos: Fajsúly kérdése!) Ebből a szempontból is rendkívül fontos, — bizonyos fokig bennünket is terhel a felelősség az utókorral és az országgal szemben — hogy vájjon képesek vagyunk-e olyan típusokat kinevelni, akik ha nem is érik el, de mégis közelebb állnak a Solonokhoz, mint a Kleonokhoz. (Helyeslés.) Teoretikus és történelmi fejtegetésektől lehetőleg tartózkodom, de ha mégis egy kis visszapillantást vetek e terem falai között azokra az időkre, amikor boldogult Tisza István a házszabályrevízió ügyében megírta az ő ugrai levelét és ha arra gondolok, hogy most ebben a házszabályrevízióban és ennek vitájában résztveszek, akkor meg kell vallanom, hogy bizony a házszabályok tekintetében -is meglehetősen sok változáson ment keresztül ez az ország. Láttam azonban ez alatt az idő alatt — amely már közel van a 40 esztendőhöz — nem is egy fényes csillagot ragyogni, mind a jobb, mind a baloldalon, mind 'belföldön, mind külföldön, a politika egén, de bizony elég ritkán láttam azt, hogy maradandóbb lett volna ezen csillagok fénye, mint az a taps és éljenzés, amely az ékesszólásokat kísérte. Áttérve az előadó úr 192. §-ára és Bencs 1 Zoltán t. képviselőtársam határozati javasla-