Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-23

536 Az országgyűlés képviselőházának 23. Elnök: Csendet kérek! Rátz Kálmán: íme, kik azok, akik azon nevetnek, hogy képviselőket csendőrök rohannak meg. Önök ezen nevetnek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem tudom, mit szólnának hozzá, ha önök tapasztalnák magukon! —Zaj.) íme, ebből látszik, hogy miként lehetséges itt a békés és konciliáns hang, hogyan lehet itt lelki megértés, amikor önök nevetnek azon, hogy miképpen rúgják fel az ellenzéki képviselők immunitását. (Gr. Pálffy József: A Pesti Naplóban cikkei jelentek meg! — Zaj.) Hiába jelentettük be immunitásunk megsértését, nem történt intézkedés, hónapok múltak el, nem hívták össze még a mentelmi bizottságot sem, de most majd Goldberger Leó követelésére össze fogják hívni a mentelmi bizottságot. (Tóth János: Öt védik rögtön! — Paczolay György: A Goldbergereket! — vitéz Lipesey Márton: Ne keverjen annyira! — Kölcsey István: Csak lassan, nyugodtan! — Zaj.) Erről van itt szó: bizonyos érdekek védelméről. En ezzel szemben vagyok bátor képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy a kerék egyszer fel, egyszer pedig le: lehet ez másként is. (Zaj a jobboldalon és, a középen. — Wirth Károly: Ez az igazság! — Egy hang jobbfelől: Ne fenyegessen! — Wirth Károly: Nem fenyegetünk, ez az igazság! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Lesz ez még másképpen is! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mennek még önök is balra! — Gr. Pálffy József: Mi van a pataki rabbival 1 — Zaj. — Elnök csenget.) Röviden tehát, én a mentelmi jognak nemhogy szűkítését tartom fontosnak, hanem ellenkezőleg, a képviselői immunitásnak megerősítését kérem. Hangsúlyozom, egyikünk sem kívánja, hogy ezzel vissza lehessen élni. Ez nagyon természete«. Aki valakit becsül etében megrágalmaz, az álljon ki a Házon kívül tényleg, (vitéz Lipesey Márton: Akármelyik oldalról kiállani! Legyen szerencsénk; uraim! — Der rültség. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Eïnok: Csendet kérek, képviselő urak. (vitéz Lipesey Márton: Legyen szerencsénk! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki az? — Kölcsey István: Mit néz? Tudja, ki beszél! Úgylátszik, nem ismeri a képviselő urat! — Antal István: Vitéz tábornok! Sok kitüntetése van! — Mokcsay Dezső: Személyeskedik! — Kölcsey István: Ismerhetné! — Zaj.; Csendet kérek, képviselő urak. A szónokot kérem, tessék folytatni beszédét. (Közi-Horváth József: Most már végre a házszabályokról is beszélhet!) Rátz Kálmán: Én tehát újból és újból képviselőtársaim figyelmébe ajánlom a mentelmi jog körül történteket, amik az országban az utóbbi időben lezajlottak. Végeredményben az fog történni, hogy mi, képviselők, valósággal üldözött vadak leszünk itt. Csak meg kell nézni, ami a sajtóban itt napok óta történik. Hiszen van egy sarkalatos pont a hü közlésre vonatkozólag. Méltóztassanak megnézni a sajtót. Bizonyára — csekély kivétellel odaátról — mindnyájan újságolvasó emberek vagyunk, esetleg írók is, talán méltóztatik némileg tájékozva lenni arról az oldalról is mindenkinek, hogy mit írnak a lapok, miféle kútmérgezést végeznek ezzel a javaslattal kapcsolatban is. Azt írják, hogy majd a torkukra forrasztják a rágalmazó nyilasoknak a szót. , , Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! (Felkiáltások jobbfelől: Hadd beszéljen!) Rátz Kálmán: Azonnal befejezem. Én tehát nem a pártpolitikai érdek, hanem az ország egyetemes érdeke nevében tiltakoülése 1939 augusztus 11-én, pénteken. zona a képviselők mentelmi jogának megszakítósé ellen. Ellenkezőleg: annak megerősítését kérem. A javaslatot nem fogadom el. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Homonnay Tivadar. Elnök: Homonnay Tivadar képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar: T. Ház! A parlamenti szokásnak szívesen téve eleget, méltóztassék megengedni, hogy az igen t. képviselőtársam szavaira a következőképp reflektáljak. Amikor egy javaslathoz a Ház tagjai hozzászólnak, akkor őket bizonyos elgondolások késztetik a felszólalásra. Van előadó, aki az ő javaslatát ismerteti, így az 'előttünk fekvő javaslatot is szakszerűen ismertette, mint azt a jelen példa mutatja. Van felszólaló képviselő, aki szigorúan ragaszkodik az előtte fekvő javaslatihoz és attól el nem tér. Van ellenzéki képviselő, aki a tárgyilagosság határát túl nem lépi. ahhoz alkalmazkodik. És vannak felszólalások, amelyek a hangulat felkorbácsolására vezetnek. Ez a helyzet állott itt most elő nagy sajnálatomra, de viszont ha ez idevezetett, akkor elgondolásomból logikusan következik, hogy kell olyan felszólalásnak is lennie, amely felszólalás igyekszik most a felkorbácsolt hangulatból visszavezetni a vitát arra az útra, amelyre a vitát erről az oldalról Bencs t. képviselőtársam oly elokvensen és Mokcsay igen t. képviselőtársam is ugyanabban a tenorban vezette, mint amely a mai bizottságban is uralkodott, (Helyeslés. — G ruber Lajos: Ne kezdjék!) Csatlakozom előttem szólott Bencs képviselőtársam elgondolásához, amikor azt mondta, hogy a javaslatot örömmel fogadja el. (LíU János: Ha fordul a kerék, meglátjuk, örülnek-e neki!) Én ehhez még Ihozzáfűzöm, hogy a javaslatot megelégedéssel és reménnyel fogadom el. Örömmel azért, mert ez a javaslat egy alapos munka eredménye, bölcs elgondoláson, bő tapasztalaton alapul és a mellett ezt a javaslatot igen t, képviselőtársaim, akik tervezték kellő időben készítették elő es a bizottság bölcs állásfoglalása következtében került ide a Ház elé. Viszont örülök annale is, hogv más párthoz tartozó képviselőtársaim a bizottságban, — bizonyára az idők parancsszavának engedve — szakszerű okfejtésük mellett lehetővé tették, hogy a javaslat igen rövid időn belül idekerüljön a Ház elé. Igaz, tárgyilagosan meg kell állapítanom azt is, hogy egykét bizottsági tagtársunk, kik más pártokhoz tartoznak, fenntartották a maguk álláspontjátAzt hiszem, hogy a bizottságban helyetfoglalt képviselőtársaim pártkülönbség nélkül nem veszik tőlem rossznéven, ha azt mondom, hogy azokból az okfejtésekből, azokból a felszólalásokból, amelyek a bizottságban elhangzottak, ki volt érezhető az a felelősség, amely felelősségnek el kell töltenie mindnyájunkat a köz szolgálata iránt, (Paczolay György: Mindenkit!) Ügy érzem, hogy ezekben a bizottsági tárgyalásokban nem a pártok érdeke, nem egyes képviselőtársaimnak és egyes parlamenti pártoknak az érdeke, — legyenek azok régiek, vagy újak, legyenek azok régi, parlamenti rutinnal rendelkező, avagy új képviselők,. — hanem úgyszólván kivétel nélkül min denkinél a lelkiismeret volt a döntő tényező,