Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. i Bárczay János: T. Ház! A magam részéről és pártom részéről is a legnagyobb szeretettel üdvözlöm az előttünk fekvő törvényjavaslatot azért, mert abban ama felvidéki testvéreink behívásáról és a magyar törvényhozásban való részvételéről van szó, akikkel lelki kapcsolataink az elmúlt húsz esztendőn keresztül egy pillanatra sem szakadtak meg. Mélyen t. Képviselőház! Azt hiszem, nincs olyiam muagyar emiberj, aki az összeomlás és az lazt követő trianoni békediktátum után egy pillanatig is beletörődött volna abba, hogy ezeréves magyar hazánkat megcsonkították és azt hiszem, nincs közöttünk egyetlenegy olyan becsületes és tisztességesen gondolkozó magyar ember sem, aki a trianoni békediktátumot és hazánknak ezt követő megcsonkítását egy pillanatig is véglegesnek hitte és elismerte volna. (Ügy van! Ügy van!) Ebből kifolyólag nem hiszem, hogy itt a csonka országban és a csonka ország hatarain túl akadna csak egyetlen olyan magyar ember is, aki azt a lelki kapcsolatot, azt a közösséget, amely egy évezrednek vérzivatarain, egy évezrednek a megpróbáltatásain keresztül összekapcsolt a magyar hazában élő minden «gyes polgárt nemzetiségre való tekintet nélkül, ne érezte volna mindig élőnek és nem , hiszem, hogy akadt volna itt és a határokon túl egyetlen egy olyan magyar, aki nem szívvel-lélekkel vett volna részt abban a nemzetépítő munkában, amelyet itt a csonka hazában és túl a csonka ország határain vívtak azok a' magyar testvéreink, akik ezekben a megpróbáltatásokkal súlyos időkben az élre kerültek. Meg vagyok róla győződve, hogy ezeknek a r súlyos feladatoknak vállalásánál és teljesítésénél minden, odaát élő magyar testvérünk érezte azt és az ő erejét és bizalmát fokozta az a tudat, hogy ők, akik odaszakadtak, nem voltak egyedül, hanem az egész magyar nemzet visszafojtott lélekzete, az egész nemzet szíve dobogása és az egész nemzet akarása kíséri őket azon az úton, amely úton az új magyar élet felépítését tűzték célul maguk elé. Ugv érzem, hogy mi mindig egyek voltunk, úgy érzem, hogy a trianoni határ egy pillanatra sem választott el bennünket egymástól. (Ügy van! Ügy van!) Űgy érzem, hogv munkánkban itt a csonka hazában annak kellett vezérelnie bennünket, hogy előkészítsünk egy olyan úi magyar életet, amely új magyar életben a hazához tartozó minden magvar és azok a területek is. amelyek pillanatnyilag elszakadtak, helyesebben amelyeket elszakítottak tőlünk az ő megkérdezésük nélkül esryek legyenek és egyek maradjanak. Mindnyája" azon dolgoztunk és fogunk dolgozni a jövőben is, hogy ebben a hazában olyan életet építsünk ki politikai és gazdaságig téren egyaránt, amely magyar életben a mi visszatérő testvéreink megtalálják azt, amiért két évtizeden át a legnagyobb megpróbáltatásokkal, a legnagyobb veszélyekkel és elnyomatással szembenézve küzdöttek. Tudjuk és átéltük, hogy mit jelentett ; a nemzet számára a megesonkulás. Tudjuk, átérezzük és átéreztük a múltban is, hogy súlyos politikai, gazdasági és pénzügyi problémákkal kellett megküzdenünk és nem volt könnyű magyarnak lenni a csonka hazában sem. Nem volt könnyű magyarnak lenni, előrenéző magyarnak, aki nemcsak a jelen útjait járja, hanem a magyar jövendőt is készíti elő a megnagyobbodott, a megerősödött magyar nemzet számára. lése 1939 június 21-én, szerdán, 41 Mindnyájunk lelkében nem a csonka magyar haza, hanem az ezeréves integer NagvMagyarország, a boldog nagy magyar nép jÖ vendője él. (Ügy van! Ügy van!) A hétköznapokban, a mindennapi munkában munkahelyeinket, ahová a magyar sors állított, ezt a magyar jövendőt, ezt a szebb és boldogabb magyar életet kívánjuk szolgálni mindnyájan, (Elénk helyeslés.) akik ezekkel a megpróbáltatásokkal itt a csonka hazában azzal a tudattal és azzal a meggyőződéssel küzdöttünk, hogy nem meddő a mi munkánk, hogy csak átmeneti megpróbáltatást jelent számunkra a megesonkulás, átmeneti megpróbáltatást, amelyből megerősödve, újjászületve, levetkőzve azokat a hibáinkat, amelyek tagadhatatlanul vannak, megújhodva és megerősödve kerülünk majd ki. Lelkünkben és gondolatainkban együtt küzdöttünk azokkal az elszakított magyar testvéreinkkel, akik sokkal súlyosabb, sokkal nehezebb körülmények között munkálták és készítették elő ugyanezt a magyar életet és ezt a magyar feltámadást. Mélyen t. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat lényeigében ugyanaz, mint amit az 1938 : XXXIV. tc.-kel kimondott a magyar törvényhozás. Kimondotta azt, hogy szeretettel, bizalommal, örömmel várjuk a mi felvidéki testvéreinket ide a törvényhozás képviselőházába, szeretettel és bizalommal, mert tudjuk, hogy kipróbált férfiakról van szó, akik sokszor veszedelmekkel néztek szembe, sokszor életük kockáztatásával is küzdöttek a magyar gondolat, a magyarság érdekei, a magyar nemzet, az integer Magyarország érdekében. Ez talán erősebbé, acélosabbá, határozottabbá tette őket. alkalmasakká arra, hogy belekapcsolódjanak ebbe a munkába, amely, hitem és meggyőződésem szerint, pártkülönbség nélkül mindnyájunk lelke előtt lebeg és amelyért az újonnan összeült magyar törvényhozás meggyőződésem szerint minden mellékkörülményre váló tekintet nélkül önzetlenül harcolni fog. Tudatában vagyok annak, amit előttem szólott Vágó Pál t. képviselőtársam is mondott, hogy ezt a törvényt szükségszerűség folytan kell megalkotnunk. Szükségszerűség folytán, mert tudjuk nagyon jól, hogy, bár sohasem éreztük, sem odaát, sem itt a csonka hazában, hogy elszakadtunk egymástól és bár sohasem éreztük azt az elválasztó falat, amelyet fel akartak építeni közibénk. ahhoz, hogy a választásokat megejthessük, technikai nehézségeknek leküzdése és olyan dolgoknak elintézése szükséges, amelyek nem történhettek még meg. Mindnyájan tudjuk, nem azért, mintha lélekben és akarásban nem volnánk egyek, (Ügy van! Üap van! a, jobboldalon") hanem azért, mert technikai dolgokat kell lebonyolítani, amelyek elvégzésére időre van szükség. Nem látom szükségét annak, amit előttem szólott Vágó Pál t. képviselőtársam mondott, hogy tudniillik mondja ki a törvényhozás ebben a törvényben azt, hogy a felvidéki választásokat 1940 június 30 ig meg kell tartani, illetve, hogy tegye lehetetlenné ennek a határidőnek kitolását. Ezt nem tartom

# szükségesnek azért, mert, azt hiszem, mindnyájan tisztában vagyunk azzal és azt hiszem, mélyen t. képviselőtárisam is meg van róla győződve és előlegezi nekünk azt a bizalmat, hogy mi mindnyájan teljes szívünkkel és lelkünkkel azon dolgozunk, — és ennek szükségességét t át is érezzük — hogy minél előbb megtörténjenek ezek a választások. (Zaj és ellentmondások a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbalolda-