Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

42 Az országgyűlés képviselőházának 6. ülése 1939 június 21-én, szerdán. Ion: Fischer mit szól hozzá?!) De fölöslegesnek tartom azért is, — és talán méltóztatnak belátni, hogy így van — mert a törvény kimondja, hogy 1940 június 30-ig meg kell ejteni a választásokat, tehát csak abban az esetben lehetne kitolni azokat, ha a törvényhozás újból másképpen határozna. Már pedig, ha ki is mondanánk ebben a törvényben, hogy nem tolható ki ez a határidő, törvényhozási úton abban_ az esetben is kitolható volna. Lényegében pedig az a gondolat és az az akarás, amelyet Vágó Pál igen t. képviselőtársam kifejtett, ebben a törvényben benne van és az ebben a tekintetben expressis verbis intézkedik. (Ügy van! jobb felől.) T. Ház! Ebben az ünnepélyes órában, amely ünnepe az egész magyar nemzetnek, mert nemzeti álmaink egy része valósult meg (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és mert kipróbált magyar testvéreket, a magyar gondolatnak, a magyar államiságnak, a magyar nemzetnek kipróbált harcosait várjuk magunk közé, örömmel, bizalommal és szeretettel, várjuk őket, hugy belekapcsolódjanak abba a munkába, amelynek az útján járunk és amely munkának az útján az elmúlt képviselőházban már munkatársaink voltak. De nagy az örömünk azért is, mert felvidéki képviselőtársaink között, akiket a felvividéki magyarságnak nehéz és üldöztetésekkel teli időszakában a magyarság választott hivatott képviselőivé (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.), kilenccel többet üdvözölhetünk körünkben (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.), kilenccel többet az elszakított és a sok megpróbáltatáson keresztülesett magyarság hivatott vezérei és kiküldöttei közül, akik — meg vagyok róla győződve — addig is, amíg lehetséges lesz

; hogy a Felvidéken megejtsük az országgyűlési képviselőválasztásokat, teljes odaadással, a tőlük megszokott lelkesedéssel, os ha kell, lemondással is fogják szolgálni a magyar ügyet, és fogjak szolgálni a törvényhozás munkáján keresőiül is azt a magyar gondolatot, amely magyar gondolat ebben az országban hivatva lesz megteremteni mindazt, amit minden magyar érez a lelkében. Amikor ebben az ünnepélyes órában pártom, a Magyar Élet Pártja megbízásából és felkérésére szerencsém van felszólalni, pártom nevében, szerény személyemben is szeretetünkről és bizalmunkról biztosítom hozzánk visszatért és a magyar törvényhozási munkába belekapcsolódó magyar felvidéki képviselőtársainkat. (Éljenzés a jobboldalon.) Egyben biztosíthatom őket arról, hogy mindig és minden körülmények között számíthatnak arra, hogy partunk velük a közös magyar sorsért, a közös magyar érdekekért minden körülmények között és minden esetben, ha kell, harcolni is fog és én meg vagyok róla győződve, hogy ők velünk együtt a magyar haza érdekében fognak munkálkodni. Én pedig kérem a magyarok Istenét, hogy áldja meg az ő munkájukat és áldja meg a mi munkánkat is azzal, hogy végrevalahára tényleg felvirradjon ránk a boldogabb, a szebb magjar hajnal. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik ) E»nök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Horváth Zoltán! Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat illeti a szó. Horváth Zoltán: T. Ház! Ebben az ünnepélyes percben, amikor a visszatért Felvidék képviselőinek behívásáról tanácskozunk, nem volna teljes a képviselőház megnyilatkozása, hogy a független kisgazdapárt részéről is egypár szóval nem szólnék a tárgyhoz. Miként az első behíváskor is a legnagyobb szeretettel és igaz testvériséggel üdvözöltük és fogadtuk őket, most ebben a pillanatban is pártom és a magam nevében is a legnagyobb szeretettel, testvériséggel és bizalommal köszöntöm a behívandó felvidéki képviselőket. Méltóztassék azonban megengedni, hogy amikor ezt megtettem, egyrészt éppen a felvidéki képviselők szerepe érdekében, másrészt pedig ősi alkotmányunk szellemének fenntartása érdekében néhány megjegyzést tegyek. En úgy látom, hogy ennek a törvényjavaslatnak két oldala van. Egyik oldala a Felvidékre és behívandó tisztelt képvislőtársainkra vonatkozik. Ezeket semmiféle gános, vagy megrovás nem illetheti, mert hiszen ők igaz magyar szívvel, magyar lélekkel igyekeztek vissza a régi magyar anyához, a mi ősi hazánkhoz és ők ugyanúgy szerettek volna beilleszkedni ebbe az ősi alkotmányba, mint ahogyan minden magyar kívánja ezt. Amikor tehát ezt megállapítom, akkor meg kell állapítanom azt is, hogy a másik oldalon nem látom ugyanezt, a kormányzat oldalán bizonyos mulasztást vélek felfedezni. Hiszen a felvidéki képviselők első behívása az 1938. év őszén történt és felvidéki t. képviselőtársaim december 5-én el is foglalták itt helyüket. December 5-e óta annyi idő telt el, amennyi idő alatt a képviselőválasztók névjegyzékének elkészítése már megtörténhetett volna. (Egy hang jobbfelői: Rosszul!) Nem gondolom, hogy rosszul, hiszen a végrehajtó közegektől és az illetékes hatóságoktól függ, hogy valamit jól vagy rosszul végezzenek-e el. (Ügy van! a szélsőbaloldalon:) Ha tehát ez a dolog^ megtörtént volna, ma már nem volna szükség erre a kivételes intézkedésre. Akárhogyan is van, mégis meg kell állapítanom, hogy ősi alkotmányunk ilyen intézkedést nem ismer. Én közjogilag is csak úgy tudom ezt alátámasztani, hogy ez a végszükség esete volt, hogy hirtelen akartunk intézkedni, mert egy pillanatig sem akartuk azt, hogy a visszatért Felvidék itt képviselettel ne rendelkezzék. Ebben a végszükségben találta ki tehát a magyar képviselőház ezt a megoldást, ebben a végszükségben fogadta el és helyeselte, hogy addig is, amíg ugyanazokon az utakon meg nem történik a felvidéki képviselőknek választása, mint az anyaországban, ne nélkülözzék ők sem az itteni képviseletet. Én tehát mind a két előttem szólott képviselőtársammal szemben kifejezést adok annak, hogy a törvényjavaslat 2. §-a, amely quasi csak példálózik azzal, hogy a rendes választásoknak ezeken a visszacsatolt részeken 1940 június havának 30. napjáig meg kell történniök, mint imperativus magyaráztassék: ennél az időpontnál tovább ne terjedjen a mostani megoldás. Szükséges ez a behívott képviselők tekintélyének emelésére, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) szükséges ősi alkotmányunknak integritásába való mielőbbi visszahelyezése céljából (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és szükséges azért is, hogy mielőbb eltakartíttassanak azok a keserű emlékek, amelyekről Bárczay t. képviselőtársam beszélt, hogy mielőbb eltűnjenek azok a ^omok, azok a hullahegyek, amelyek minden magyar ember szívében keserűséget teremtenek. Amikor tehát én a legnagyobb szeretettel, amint mondottam, s magyar testvériséggel üd-