Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-21

Az .országgyűlés képviselőházának 21. .tfése 1939 augusztus 9•-ék, szerdiv. 463 tot kívánta a végrehajtás tekintetében bevá­ratni. Legyen szabad csak egy-két adatot idevet­nem, amelyek azt mutatják, hogy még mindig mennyi zsidóvallású köztisztviselő van a fő­városban, (Antal István államtitkár: A fővá­rosban, vagy a fővárosnál?) A fővárosban, beleértve azokat, akik a fővárosnál vannak. A helyzet ugyanis az, hogy ez a statisztika a val­lás szerinti megoszlást mutatja, de nem tünteti fel a második zsidótörvényben foglalt faji megoszlást. A tényleges helyzet tehát sokkal rosszabb képet mutat a második zsidótörvény alapján, mint ez a statisztika. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mindazonáltal méltóztassa­nak megengedni, hogy pár adatot idevessek. Vasúti közlekedési tisztviselő a főváros te­rületén 186 zsidó, BSzKRT-tisztviselő 71 zsidó, posta-, távirda-, telefontisztviselő 140, hajózási, tisztviselő 68, autóbusz- és taxivállalati tiszt­viselő 16, egyéb közlekedési tisztviselő 55, ösz­szesen tehát 538 zsidó közlekedési tisztviselő van a főváros területén. A közlekedési segéd­személyzetnél az a helyzet, — amire egyáltalán nem gondolna az ember, — hogy — csak a végső számot mondom — összesen 832 zsidó, van még mindig aktív szolgálatban. (Mozgás a szél­sőbaloldalon.) Még mindig van továbbá 37 zsidó állami tisztviselő főiskolai végzettséggel, 28 zsidó állami tisztviselő középiskolai végzett­séggel, 19 zsidó állami tisztviselő a kezelői sza­kon és így tovább; a fővárosnál pedig még mindig 90 zsidó tisztviselő van aktív szolgá­latban. Erre talán azt méltóztatik mondani, hogy ez nem «ok, méltóztassék azonban arra gon­dolni, hogy a zsidótörvényt elsősorban a köz­igazgatási tisztviselőknek kell végrehajtaniuk s én csak közigazgatási tisztviselőkről beszélek. Ezek esetleg ott vannak az anyagátvevő hiva­talokban, esetleg ott vannak, ahol az iparen­gedélyeket osztogatják, tehát esetleg éppen ezeknek a zsidó tisztviselőknek kell magát a zsidótörvényt végrehajtaniok, mert még min­dig ott találjuk őket a hivatalokban. (Antal István államtitkár: Nem lehet Őket nyugdíjazni, a törvény nem engedi meg a nyugdíjazást! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Harmadik zsidó­törvény kell!) Én tudom, igen t. államtitkár úr. hogy a törvény mit enged meg, de én ezt azért hoztam fel, hogy megmondjam, hogy a törvény igenis, lehetőséget ad a bírák, ügyé­szek, tanárok és tanítók nyugdíjazására... (Antal István államtitkár: De a BSzKRT sze­mélyzetére nem!) Tudom azt, hogy nem. De már egyízben a Ház elé hoztam azt, hogy ami­kor mi folyton azt mondjuk, hogy a keresz­tény fiatalságot a kereskedelemre kell nevelni, akkor, igenis, itt Budapesten kereskedelmi is­koláinkban a tanári kar jórésze még ma is zsidó. Van olyan kereskedelmi iskola, ahol a magyar nyelvet és a történelmet zsidó tanár tanítja. Azt kell tehát kérdeznem, t. Ház, ilyen körülmények között vájjon nem' sürgős-e a tör­vény végrehajtása, vájjon szabad-e hónapokon keresztül késlekednünk a törvény végrehajtá­sával? T. Ház! Van a zsidótörvénynek mée- egy másik szakasza, amely ugyancsak végtelenül fontos. Legyen szabad itt megmondanom, hogy például a budapestkörnyéki városokban a zsi­dóság arányszáma a tisztviselői karban na­gyobb annál, mint amit én most itt felsorol­tam. Egyébként Budapesten a végleges tiszti alkalmazottak létszámában 11.9, az ideiglenes hivatalnokok között 19 a zsidó, ezenkívül az al­tisztek és a tűzoltók között még mindig 20 a zsidó. T. Ház! Tisztelettel kérnék meghosszabbí­tást, arra való tekintettel is, hogy beszédemet jóidéig nem tudtam megkezdeni a zajongás miatt. (Zaj a jobboldalon és a középen. — Fel­kiáltások jobbfelől: Nem adjuk meg!) Elnök: Mennyi meghosszabítást kér a kép­viselő úr? Meizler Károly: Tizenöt percet! Elnök: A képviselő úr 15 perc meghosszab­bítást kér. Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást megadják, szívesked­jenek felállani. (Megtörténik. — Zaj a jobb­és a szélsőbaloldalon.) Kisebbség. A Ház a meghosszabbítást nem adja meg. Az igazságügyminiszter iir kíván vála­szolni. Tasnádi Nagy András igazságügyminisz­ter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szó­lott t. képviselőtársam ugyan a miniszterelnök úrhoz intézte interpellációját, méltóztassanak mégis^ megengedni, hogj^ a miniszterelnök úr megbízásából én adjam meg a választ a kép­viselő úr kérdéseire. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon jól tudom, hogy a sajtóban közzé­tett nyilatkozatok egyáltalában nem zárják ki azt, hogy a képviselő urak ugyanarra a kérdésre nézve, amelyre a sajtónyilatkozat már teljes felvilágosítást nyújtott, a Házban kérdést terjesszenek elő, de mégis azt hiszem, hogy a parlamenti lojalitás és az egymás iránt való lojalitás azt hozta volna magával, hogy t. képviselőtársam elégedjék meg azzal a nagyon részletes, nagyon alapos és mindenre kiterjeszkedő nyilatkozattal, amelyet ebben a kérdésben ezelőtt két héttel tettem és amely nyilakozat minden lapban megjelent. A loja­litás azt hozta volna magával, hogy t. képvi­selőtársam várja be azt az időpontot, amelyet ott a végrehajtási rendelet megjelenésének idő­pontjául megjelöltünk és az interpellációt talán inkább akkor kellett volna előterjesztenie, ha a nyilatkozatomban megjelölt határidőt nem tartottuk volna be. (Ügy van! ügy van! jobb­felől.) Minthogy azonban t. képviselőtársam az interpelláció jogával élt, amely jog kétség­kívül megilleti őt, méltóztassák megengedni, hogy röviden válaszoljak feltett kérdéseire. T. képviselőtársam indokolatlan késedel­meskedésekről beszélt és általánosságban a tavaszt jelölte meg a törvény meghozatalának időpontjául, továbbá elpanaszolta azt, hogy az azóta eltelt idő alatt a végrehajtási utasítás még nem jelent meg és ennek folytan a tor­vény — mint mondotta — hatálybalepett, de nem hajtatott végre. , ;;.,•; , .•.'-« Mindenekelőtt el kell utasítanom es el kell vetnem ezt a jogi disztinkciót, mert ha egy tor­vény hatályba lép, akkor azt a törvényt min­denki minden egyéb rendelet, minden potren­delet, minden végrehajtási utasítás nélkül köte­les végrehajtani a maga hatáskörében, vala­»hánvszor olyan kérdésről van szó, amelyet ez a törvény szabályoz. Ez a disztinkció tehát nem áll fenn. A törvény hatályba lépett és végre­hajtása mindazokban a vonatkozásokban, ame­lyekben a gyakorlati élet ezt a kérdést egyálta­lában felvetette, meg is történt. T. képviselőtársam úgy állítja be a dolgot, —- legalább is a tájékozatlanok így -értelmez­hetnék — mintha a végrehajtási utasítás ki­adása annyit jelentene, hogy ezzel a törvény teljesen végre is van hajtva. Ez is teljesen té­ves beállítás, inert hiszen ez a törvény, — na­gyon jól tudjuk, akik a törvényt alkottuk és 72*

Next

/
Thumbnails
Contents